A futókacsák szívósak, támogató társas lények, és igénytelenségük miatt egyszerű a tartásuk. Mégis, vannak sarkalatos pontok, amelyeket a sikeres kacsatulajdonosok betartanak, így hosszú évekig számíthatnak a futókacsáik hathatós segítségére.
Az előző cikkben taglaltuk, milyen hasznosak és mennyire igénytelenek más kacsafajtákhoz képest az indiai futókacsák. Viszont tisztában kell lennünk pár speciálisabb igényével, hogy megéljék a háziasított példányok a nekik jósolt 10-12 évet, és serényen segítsenek nekünk kordában tartani a kártevőállományt a kertben.
Indiai futókacsa tartása
Régebben magas tojáshozamáért tartották a futókacsát, ugyanis a legjobb tojók évente átlagosan 300–350 tojást tojnak, ami más kacsafajták tojáshozamához képest igen szép teljesítmény.
Manapság a tartása mellett szóló érv, hogy jól szelídíthetők, alkalmazkodók és igénytelenek, így tartásuk általában véve könnyű. A nagyobb kertekben érzik jól magukat és „működnek hatékonyan”. Amit feltétlenül igényelnek, az a nagy futkározó terület, a tiszta alvóhely, a csigákkal teli talaj és megfelelő pancsolási lehetőség.
A futókacsák társas lények, szeretnek együtt mozogni, a társaikkal szemben támogatók, és hamar megszokják az embert is – rövid időn belül kifejezetten keresik a gondozóik társaságát.
Kevésbé gondos szülők
Az indiai futókacsa tojásainak színe világos, fehéres, enyhe kékes árnyalattal. A tojók 4–5 éven át folyamatosan tojnak, majd fokozatosan lecsökken a tojások száma. Szívesen raknak fészket, és gondosan költenek, viszont a kikelt kiskacsák felnevelésével nem bajlódnak sokat.
Mivel etethetjük a futókacsákat?
A futókacsa nem válogat a táplálékban, nagyon sokrétűen lehet etetni: szívesen fogyasztja a gabonát, a darát, a kukoricát, a búzát, de kacsatápon is megél. Természetesen nem teljes a boldogsága az időnkénti csigalakoma nélkül.
A tojásrakás előtt és közben elégséges kalciumot kell adni a táplálékukhoz, hogy a tojáshéj szilárd legyen, és ne sérüljön.
Fontos itt megemlíteni, hogy nem kell eléjük hoznunk a megtalált meztelencsigákat, mert a futókacsák ezekre a csemegéikre a kiváló szaglásuknak köszönhetően egész nap „vadásznak”.
Ezt is tudni kell…
Minden jóban van valami kihívás is, így van ez a futókacsa-tartással is: ezek a rendkívül hasznos, mókás és szórakoztató állatok előszeretettel vájnak lyukakat a földbe, miközben kutatják a betevőt, és nagyon-nagyon szeretik a salátát – melyet az ágyásból szó nélkül kiszednek. Más zöldséghez nem nyúlnak, csakis ehhez az ínyencséghez.
Amire még vigyázni kell tartásukkor: mivel elképesztő aktívak és csintalanok, pillanatok alatt megtalálják a legkisebb nyílást, és kiszöknek a kertből, ezért egy bombabiztos kerítés is szükséges az életterük köré.
A megfelelő ól
Az indiai futókacsa lába erős ugyan, viszont nagyon érzékeny a sérülésekre és a hidegre is. Éppen ezért nem léphet át semmilyen akadályon az ólban, nehogy megsérüljön az érzékeny talpa. Egy fából készült kacsaól is elegendő számukra, de nem szabad, hogy nagyon hideg legyen, hogy a tojásrakás idején a tojások minősége se szenvedjen kárt. A szakirodalom szerint legalább egy négyzetméternyi alapterület 3-4 kacsára elegendő.
Az ól padlójának vízszintesnek kell lennie, és magasabb alomnak kell lennie szalmából, szénából vagy faforgácsból. A kacsák még a téli hónapokban is gond nélkül tűrik a mi éghajlatunkat, így a mínusz öt-tíz fokos éjszakák sem zavarják őket. Ha ennél a hőmérsékletnél tartósan hidegebb van, akkor a kacsákat melegebb helyen kell tartani, és nem szabad kiengedni őket a szabadba.
A megfelelő mennyiségű száraz alom télen nagyon fontos számukra, mégpedig azért, mert más kacsafajtákhoz képest az alsó lábszáron más a vérkeringésük. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy sajnos könnyebben megfázhatnak, és ha sokáig ülnek, majd hirtelen felugranak és elindulnak, akkor egy kicsit sántítanak, mert lassabban jut el a vér újra a lábaikba. Ez nem rendellenesség, a futókacsáknál ez teljesen természetes. A hosszan tartó sántaság azonban azt is jelentheti, hogy a kacsa talpa megfagyott. Ezért télen fontos számukra a sok száraz alom.
A megfelelő társaság
Érdemes legalább 2 példányt szerezni belőlük, de a legjobb, ha 3 tojóra 1 hím jut. Ha bővíteni szeretnénk a társaságot, akkor a szakértők ajánlása szerint lehetőleg 1:2 vagy 1:3 arányban bővítsük a számukat, azaz három kacsára egy kacsafióka jusson. Nagyobb számú, például 6-7 fős felnőtt állományra már juthat 3 kiskacsa.
Kapcsolódó cikkek:
- Mindent az indiai futókacsáról
- Mit kell tudni a permakultúráról?
- Kertkialakítás a permakultúra jegyében
- Mely csigafajok nem tesznek kárt a kertünkben?
- Mit tehetünk a spanyol csupaszcsiga ellen?
- Küzdelem a meztelencsigákkal I. rész
- Küzdelem a meztelencsigákkal II. rész
- Küzdelem a meztelencsigákkal III. rész
