Az év utolsó hónapjaiban nagyon sokan gondolnak arra, hogy a hideg és táplálékban szegény időszakban némi élelemmel segítsék át a madárvilág egyes csoportjait a téli viszontagságos időszakon. Ez előnyös a madarak számára is, hiszen plusz élelemforrást biztosít számukra, ugyanakkor előnyös a madarak etetésével foglalkozó embereknek is.
Sokan úgy vélik, hogy a téli madáretetés igazság szerint saját magunk szórakoztatására szolgál, a madarak jóléte majdhogynem másodlagos. Akárhogy is van ez, a lényeg az, hogy a madarak számára a tél végéig folyamatosan, megfelelő minőségű élelemről kell gondoskodnunk.
Amit a napraforgómagról tudni érdemes
Ha téli madáretetés, akkor 100 emberből 99 biztosan elsőként a napraforgómagra gondol mint madártáplálékra. Miért is jó és a madarak között közkedvelt ez a mezei termény?
A madaraknak télen a hideg végett energiahordozókban gazdag táplálékra van szükségük. Ezt a napraforgó magas olajtartalma kitűnően képes biztosítani. Mindamellett szükségük van fehérjére is.
Sokan nem tudják, de a napraforgómag fehérjetartalma rendkívül magas, így az energiát biztosító olaj mellett a szervezetüket felépítő fehérjékhez is könnyedén hozzájuthatnak a madarak a napraforgó (vagy más olajos mag) elfogyasztásával.
A napraforgómagot az etetőinket látogató madarak alapvetően kétféle módon fogyasztják el. Vagy szétkopácsolják a csőrükkel a kemény héjat, vagy pedig összeroppantják azt. Az első csoportba alapvetően a hegyes csőrű, döntően rovarevő fajok tartoznak, mint pl. a cinegék egy része.
Ugyanakkor több rovarevő madár, mint pl. a vörösbegy nem képes a napraforgó héjának feltörésére. Ráadásul a kisebb csőrű cinkefélék számára is gondot okozhat a szotyola kemény héja. A kúpos csőrű, eredendően is magevő madárfajok (verebek, pintyfélék) viszont a csőrükbe vett magot összeroppantják és a héját kiköpve lenyelik az értékes belső részt.
Ennek megfelelően a napraforgó sok madárfaj számára nem, vagy csak nagy nehézségek árán hasznosítható táplálékforrás.
Ezért jobb, ha a napraforgómag beszerzése során előnyben részesítjük a kevésbé tiszta, törmelékes, gyommagokkal kevert tételeket. A madáretetőkön megjelenő kisebb csőrű cinegefajok, mint pl. a kék cinege (Parus coeruleus), barátcinege (Parus palustris), vagy a ritka fenyvescinege (Parus ater) amíg van, addig a héj nélküli törmeléket fogják fogyasztani.
A szennyeződésként a napraforgó közt levő törmelék és egyéb, nem kemény héjjal védett magok olyan más madárfajok számára is élelmet biztosítanak, amelyek vagy életmódjuk, vagy csőrük alkata, szerkezete miatt nem képesek a héjas napraforgóból táplálékot meríteni.
Évről évre visszatérő probléma a napraforgómag drága volta. Nyilvánvalóan az, ha azt valamilyen kisállatboltban, kis kiszerelésben vesszük meg. Viszont terményboltban nagyobb (10 kilós) tételben beszerezve töredéke az ára a kisállatkereskedésekben jellemző áraknak.
Aki előre gondol a télre, az a nyár végén begyűjthet jó pár érett napraforgótányért is, amelyeket a fák ágaira egy kampóval kifüggesztve, vagy felszúrva egy ágcsonkra kiváló és olcsó táplálkozóhelyet biztosíthat a napraforgót kedvelő madaraknak.
Egyéb táplálékok
A téli madáretetés nem csak a napraforgóról szól! Van sok más olyan olajos mag, amely kiválóan helyettesítheti a napraforgót. A napjainkban egyre népszerűbb sütőtökfogyasztás mellékterméke a tökök belseje, amelyben a magok vannak.
Ezt kitéve egy olyan helyre, ahol a macska nem tud a madáretető közelébe lopózni, hatásosan helyettesítheti a napraforgót. Bármilyen fura, még a kis testű, kis csőrű cinkefajok is elfogyasztják a tökmag belsejét!
Amennyiben nem jutunk semmilyen módon napraforgómaghoz, vagy azt helyettesítő másfajta olajos maghoz, akkor a szinte minden háztartásban megtalálható sertészsír is kiváló téli madáreledel.
Kikenhetjük akár a fák törzsére, vastagabb vázágaira is, de akár egy kilyukasztott és zsinóron kifüggesztett fél dióba is bekenhetjük. A zsírt nemcsak a cinkefélék fogyasztják, hanem a rigók, sőt még a harkály fajok is. A magevő madarak – a verebek kivételével – viszont nem.
Az étkezési disznózsír használata során célszerű úgy elhelyezni az élelmet, hogy lehetőség szerint a fák törzsének, ágainak északi oldalára tegyük. A tél folyamán is lehetnek meleg napok, amikor a direkt napsütés hatására megfolyhat a kikent zsiradék.
Ahol harkályok is megjelenhetnek az etetőn, ott érdemes a zsírt (vagy a jobb, de némiképp nehezebben beszerezhető bőrös zsírszalonnát) egy már száraz faágra felhelyezni. A harkályok ugyanis a kopácsolásuk során éles és hegyes csőrükkel szétvéshetik a zsír, vagy a zsírszalonna alatti fát, amely egy élő fa esetén nagyméretű, roncsolt felületű és ezért nehezen gyógyítható sebet okozhat.
Bármilyen táplálékot is teszünk ki az „ég madarainak”, azt úgy tegyük, hogy a táplálkozóhely kellően „macskabiztos” legyen. Ugyanakkor a nagyobb, nyílt terepet is lehetőleg kerüljük, különben az etető a cinkék, és más kisebb madarak helyett egyes ragadozó madarak, mint pl. a karvaly számára válik majd etetőhellyé.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
