A napraforgóról olvasni olyat, hogy talajzsaroló növényként tartják számon. Ez azt jelenti, hogy rengeteg vizet, tápanyagot képes felvenni a talajból. Nagy az alkalmazkodó képessége, e tekintetben megelőzi a búzát és a kukoricát is. Ebből a tulajdonságából ered, hogy a talaj iránt nem túlzottan igényes, és a szárazságot még aszályos idő esetén is jól bírja. Általános szabály azonban, hogy nagy termés elérésére (akár 4 t/ha) mély termőrétegű csernozjom talajokon, valamint középkötött barna erdőtalajokon van reális esély. De biztos termés várható humuszos homoktalajokon és jó kultúrállapotban tartott javított szikeseken is.

A termőhely fizikai, biológiai kultúrállapotban tartása nagyon fontos követelmény legkiválóbb termőhelyi körülmények között is, ami elsősorban azt jelenti, hogy a vetés idejére kellően nyirkos magágyat kell kialakítani ahhoz, hogy a kelés gyors és egyenletes legyen. Gyakorlati tapasztalat, hogy száraz talajba történő vetés esetén elhúzódik a kelés, egyenetlen lesz az állomány, és tetemes lehet a madárkár is.

A rendkívül szélsőséges rossz minőségű talajok kivételével mindenütt megterem, viszont nagy termést mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajon termesztve várhatunk.

• Legjobbak: jó hő- és vízgazdálkodású, jó kultúrállapotú, középkötött vályogtalajok. 
• Legjobb: csernozjom talajok.
• A gyengébb talajadottságok hasznosítására is alkalmas.
• Kiterjedt termesztés: középkötött barna erdőtalaj, réti és öntéstalajok, humuszos homok, javított szikesek.
• Erodált, sekély termőrétegű váztalajok, kis humusztartalmú homoktalajok, gyenge termőképességű szikes talajok: gyengébb termésbiztonság, kockázat.

Ideálisnak nevezhető a semleges, 7-es pH-érték vagy az enyhén savanyú pH-tartomány (6,7-7 pH), amely a legtöbb szántóföldi kultúra számára a legmegfelelőbb, így a napraforgónak is. A kalcium fokozatos eltűnésével a pH-érték egyre alacsonyabb lesz, amelynek velejárója az alacsonyabb teljesítmény, a növény élettevékenységének korlátozódása.

A napraforgót jó néhány esetben akár még a kukoricánál is korábban vetjük. A korai vetés sikerességének egyik záloga a megfelelő talajhőmérséklet. Az a talaj, amely optimális szerkezetét, porozitását elvesztette, annak a hőháztartása sem megfelelő, amely egyébként egy nem várt lehűlés esetén kompenzálni tudna. Ha a talajunk a savanyodás következtében szerkezetileg leromlott, tömörödött, esetleg cserepesedésre hajlamos, az nagymértékű többletterhet ró a fiatal növényre már a fejlődése kezdetén, így a napraforgónak jóval több energiát kell fordítania a talaj áttörésére.

Forrás:

Bicskei Károly: Hogyan termesszünk napraforgót tananyag