Október és november magasságában a töveken maradt terményt már sok esetben zölden szedjük le, így aktuális lett az utóérlelés kérdése is. Nézzük, mit és hogyan érdemes utóérlelni?
Bár nincs a köztudatba, de a külföldről érkező gyümölcsök nagy százaléka utóérlelt, hiszen félig vagy háromnegyedében éretten szedik a legtöbbet, és a tárolás és szállítás alatt éri el azt az állapotot, ahogyan már a multi polcáról levesszük.
Ez érinti az almától kezdve a körtén át a szilvát, kajszit, őszibarackot is, mert főleg a szilva esetében a pultontarthatóság egy másképp nehezen megoldható feladat lenne. Így ha eddig abban az illúzióban voltunk, hogy a polcról levett gyümölcs a napérlelte, vitaminban gazdag szupercsoda, amiből sosem elég a szervezetünknek, akkor egy kicsit sajnos tévúton járunk. De ettől még természetesen kell gyümölcsöt fogyasztani, csak jobban érdemes szemügyre venni, mihez táplálunk nagy reményeket, és miben merül fel az utóérlelés “gyanúja”.
Mely zöldségeket szokás utóérlelni?
Évek óta járjuk a termelőket tanácsadóként és még az első időkben mindig meglepődtem azon, hogy míg nekem az a minőségi és értékes zöldség, melyet éretten szedünk, a legtöbb esetben a termelők az utóérlelésben nyerték el azt a telt színt és roppanós minőséget, amit akár a boltok polcán, akár a piacon látunk. A megoldás a köztes irány lenne, amikor már éretten, de még pont eltalálva szedjük le a paprikát, paradicsomot, hogy beltartalmában is megfelelő lehessen. Ezt egy kézi mérőeszközzel is meg lehet mérni, mikor ideális a szedés, nem csak a szemünkre és a tapintásra kell hagyatkozni. Ezzel ellentétben ősszel kényszerszüret van (nézzük csak, a nagy többhektáros szabadföldi paradicsom- és kápiaültetvényeknél most a vezérhíreket, szeddmagadot hirdetnek a fagyok miatt).
A paradicsom és a kápia paprika tipikusan beleesik ebben az időszakban szabadföldön a kényszerszüretbe.
Ládába szedve, egy rétegbe téve tiszta csomagolópapírral bélelt tízes rekeszekben mindkét zöldség szépen utóérlelhető, még házi körülmények között is, közepesen meleg, napfényes helyen. A szellőzőttségre oda kell figyelni, mert az utóérlelés akár 1 hét is lehet, és ilyenkor a kórokozók is felüthetik a fejüket.
Míg a paprika és paradicsom összeérhet az utóérlelés során, addig az alma, körte, barack például sokkal szebben is érik és gyorsabban, ha nem érnek össze. Rácsos tálcára téve ezeket a gyümölcsöket a romlást is megakadályozhatjuk.
Általánosságban elmondható nagyüzemi szinten, hogy a zöldségtermesztésben a korai paradicsom beérésének gyorsítására magas hőmérsékletet (20-25 °C) és etilén gázt (1 : 2000 hígításban), oxigént (70-75%) használnak.
Házi körülmények között viszont például a körtét száraz pincében szalmába téve (egy rétegben) teszik az utóérleléshez.
A paprikákat pedig egyenként újságpapírba csomagolva teszik, így nemcsak utóérik, de még télire is betárolható lesz. Ezzel a technikával még nagyanyáink tudtak januárban friss paprikát tenni a reggeli mellé a családnak.
Mindig legyen egészséges a leszedett termény!
Akár zöldségről, akár gyümölcsről van szó: nagyon fontos, hogy csak makkegészséges terményt tároljunk be utóérlelésre! Minden sérülésen, nyomódáson elindulhatnak romlási folyamatok, amik rontják az utóérlelés esélyét is.
A másik fontos tényező: akárhol tároljuk be a terményt, a rágcsálókra oda kell figyelni. Az egerek és más rágcsálók hamar felfedezik a nem nekik szánt kulináriát, így nem árt, ha van egy dolgos macska a háznál, vagy más hatékony megoldásunk.
Kiemelt kép: Pexels
