Az elmúlt időszak időjárását továbbra is az évszaknál 6-8 °C-kal melegebb napok határozták meg. Csapadék most a nyugati országrészben is kevesebb esett, de kiszámíthatatlan foltokban jelentősebb mennyiségű eső is hullott, nemegyszer anyagi károkat okozva.

A kalászos gabonák és a káposztarepce tarlókon csak igen vontatottan kelnek az elszóródott magvak, így a tarlóápolás csupán a csapadékosabb tájegységekben időszerű. Az eddig kikelt növények (főként a repce) fejlettsége általában 2-4 valódi leveles állapotúak, károsítók közül elsősorban a különböző bolhafajok táplálkoznak, más kártevő és betegség fellépése nem jellemző eddig. A csontszáraz talajokban a zöldítés céljából elvetett növényfajok és keverékek, ha ki is keltek, fejlődésük leállt, ritka a növénysűrűség.

A kukoricavetésekre egységesen a nagyfokú heterogenitás jellemző. Nyugaton és keleten is egyaránt jellemző a teljesen felsült állományok mellett előforduló még zöldellő kukoricavetés. Továbbra is rajzik a kukoricamoly és az amerikai kukoricabogár, bár a csapdázott egyedek száma most sem magas.

Alacsonyabb fertőzöttség

Országos szinten a kukoricamoly által okozott fertőzés eléri a 20%-os értéket, a korábbi évek fertőzöttsége ebben az időszakban már megközelítette a 30%-ot is. A gyapottok-bagolylepke hernyókártétele a csővégi rágás mellett egyre jelentősebb a még zöldellő csemegekukorica-területeken, ahol a csőkárosítás mellett komoly károkat okoz a címer megrágásával, esetenként a még zöld napraforgótányérokon is.

A napokban a kukorica zöld levelein a kukoricabogár mellett megjelentek a vetésfehérítő bogár imágók is, így együttesen hámozgatják a leveleket. Károsításuk nem tart sokáig, mert hamarosan nyugalmi állapotba vonulnak, a jövő tavaszi előjövetelükig.

A napraforgó érettségi állapota szintén vegyes képet mutat. Az aratásra érett területek mellett akad ugyan éretlenebb is, de a tányérok érettsége alapján deszikkálás után megkezdhető az aratás, különösen a fokozódó madárkárok miatt.

Nyugaton az alternária, az alföldi területeken pedig a fómás fertőzés a jellemző megbetegedés, de mértéke jelentősen elmarad a korábbi évekhez viszonyítva. A makrofomina okozta foltszerű állományszáradással fertőzött terület folyamatosan növekszik, a szártörés egyre nagyobb károkat okoz.

A szójára jellemző a takácsatka-fertőzés miatti levélszáradás, de a makrofomina okozta teljes növényelhalás a szóját sem kerüli el, ugyanis a kórokozó polifág mivolta itt is képes nagy károkat okozni, a vetésváltás kivitelezhetetlensége miatt.