Ritkán fordul elő, hogy április első napjaiban a kajszi már elvirágzott és a többi gyümölcstermő növény virágzásnak indult. Kivétel ez alól csupán a birs, az alma pedig piros bimbós állapotban van.
A március az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárással búcsúzott. A szárazság országszerte aggasztóvá vált, egész télen és az eddigi tavaszi időszakban sem esett számottevő csapadék.
Csonthéjas gyümölcsű növényeinknél a virágzás körüli időpont az, ami a virág- és hajtásfertőző monília szempontjából a legkritikusabb. A kórokozó ekkor fertőz a bibén és virágszirmon keresztül, ami a virág azonnali elhalásával jár. A monília a virágon keresztül megbetegíti a vesszőt és a hajtást, akár egész ágakat is képes megfertőzni, ami jórészt azok elhalásával jár.
A kajszi esetében már múlóban a közvetlen veszély, de a cseresznye, a meggy, a szilva és az őszibarack most van a legfogékonyabb fenológiai stádiumban. Igaz, hogy most meleg van és eső sem esett, azért a veszély a virágzás elmúltáig folyamatosan fennáll. Preventív jelleggel most felszívódó hatású készítményekkel védekezzünk a monília ellen. Ugyanez vonatkozik az őszibarack tafrinás levélfodrosodására, mert neki is a hűvös és csapadékos idő kedvez, ami eddig nem állt fenn. Az eddig kifeslett leveleken, aki elvégezte a rezes lemosó permetezést, nem láthatott fertőzést.
A virágzó szilvafákra időszerű a fehér ragacsos fogólapok kihelyezése, ugyanis ezzel tudjuk megfigyelni a poloskaszagú szilvadarazsak rajzásának a kezdetét. Ezek a kártevők a virágok csészecimpáira rakják tojásaikat, majd a kikelő lárva a megkötődött terméskezdemény belsejében károsít. A megfertőzött termés egészen korán, körömnyi nagyságnál lehullik a fáról, sokszor az egész fa termése. Ha szétvágjuk az ilyen termést, poloska szagot érzünk rajta. Sziromhulláskor azonnal védekezzünk, ha csapdánk szilvadarazsakat fogott.
A piros bimbós állapotú almafákon megjelent a levélpirosító levéltetű. Az almán károsító többi levéltetű fajtól eltérően ez a kártevő ilyen korán kezdi meg szívogatását. Ennek nyomán pirosodik és torzul a levél, a fonáki részen megtalálható maga a levéltetű is. Erősebb levélkár esetén felszívódó készítménnyel védekezzünk, de csak olyan szerrel, mely nem pusztítja el a megporzó méheket és más hasznos rovarokat.
Időszerű elkezdeni az almafa lisztharmat elleni védekezést, mert a jelenlegi idő kedvező számára, különösen, ha vannak a fákon betegen áttelelt, „gyertyás” vesszők. Ezekből a beteg vesszőkből indul a másodlagos fertőzés. Házi kertekben még most sem késő levágni ezeket a beteg vesszőket.
Védett fekvésű szőlőkben kifakadtak a rügyek. Most védekezzünk a rügyekben telelő, és most kirajzó atkák ellen, speciális atkaölő készítménnyel, vagy pedig kéntartalmú gombaölővel, melynek kiváló atkagyérítő hatása is van.