A poszméhek intelligenciájáról alkotott kép az elmúlt években jelentősen megváltozott. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy ezek a rovarok nem csupán ösztönösen reagálnak a környezetükre, hanem képesek tanulni, emlékezni és új helyzetekhez alkalmazkodni is.
Egy friss finn kutatás most újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a parányi idegrendszer nem feltétlenül jelent korlátozott problémamegoldó képességet. A vizsgálat eredményei a beporzók viselkedésének megértésében is új szempontokat nyithatnak.
Eszközt használtak a jutalom megszerzéséhez
A finnországi Oului, Helsinki és Turkui Egyetem kutatói a több mint száz éve ismert úgynevezett „doboz és banán” feladatot ültették át a poszméhek világába. (A „doboz és banán” feladat egy klasszikus problémamegoldó teszt, amelyben a banánt csak úgy lehet elérni, ha a csimpánz a dobozt a megfelelő helyre húzza, majd rááll. A feladat azt vizsgálja, hogy az állat képes-e felismerni egy tárgy új funkcióját és belátással megoldani a problémát.)
A most publikált vizsgálatban a kutatók egy mesterséges virágot helyeztek a kísérleti tér felső részébe, amelyet a poszméhek repülve már nem tudtak elérni. A rovarok rendelkezésére állt egy könnyű habszivacsgolyó, amelyet korábban már megtanultak mozgatható tárgyként kezelni.
A feladatot azonban senki nem mutatta meg nekik: maguknak kellett rájönniük, hogy a golyót a megfelelő helyre gurítva felmászhatnak rá, és így hozzáférhetnek a cukoroldathoz. A kísérletben részt vevő állatok jelentős része önállóan felismerte ezt az összefüggést, és sikeresen végrehajtotta a több lépésből álló feladatot.
A kutatók ezt követően olyan próbákat is végeztek, amelyekben a cél közvetlenül nem volt látható, így kizárhatóvá vált, hogy a méhek egyszerű vizuális ingerek alapján mozogtak. A poszméhek ezekben a helyzetekben is képesek voltak megtalálni a megoldást, ami célirányos viselkedésre utal.
Nem először bizonyítják képességeiket
A mostani eredmény nem előzmények nélküli. Ugyanez a kutatócsoport már évekkel ezelőtt igazolta, hogy a poszméhek képesek egymástól is tanulni. Egy korábbi vizsgálatban például azt figyelték meg, hogy társaik viselkedését utánozva sajátítottak el egy olyan feladatot, amely természetes környezetükben nem fordul elő. Sőt, egyes egyedek még hatékonyabb megoldást is találtak, mint amit eredetileg láttak.
Az új kutatás azonban ennél is tovább lép. Ezúttal nem betanított viselkedést vagy utánzást vizsgáltak, hanem azt, képesek-e a rovarok egy teljesen új helyzetben önálló megoldást kialakítani. A kutatók szerint ez az első olyan bizonyíték, amely alapján a spontán, célirányos problémamegoldás rovaroknál is egyértelműen igazolható.
Nem az agy mérete dönti el
A vizsgálat egyik legfontosabb üzenete, hogy az intelligencia és az agyméret közötti kapcsolat jóval összetettebb annál, mint korábban gondolták. A poszméhek idegrendszere nagyjából egymillió idegsejtből áll, ami eltörpül az emlősöké mellett, mégis képesek olyan feladatokat megoldani, amelyeket sokáig kizárólag nagy agyú gerincesekhez kötöttek.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a méhek emberi értelemben gondolkodnának. A kísérlet inkább arra világít rá, hogy a rugalmas problémamegoldás evolúciósan több állatcsoportban is kialakulhatott, és ehhez nem feltétlenül szükséges nagyméretű agy. Ez a felismerés a beporzók viselkedésének kutatásában és általában az állati kogníció megértésében is új irányokat nyithat.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
