Miután egy kellemes vasárnap délutánt töltöttem Polyák Dóriék gazdaságában, azon gondolkoztam, hogy édesapja méltán lehet büszke a lányára. Mikor úgy hozta az élet egy váratlan szituációból adódóan, odatette magát Dóri, felvállalt egy számára még teljes új, ismeretlen területet, ugyanis a gazdaság agronómusi feladatait kellett ellátnia.
Gondoljatok bele, egy fiatal lány a mezőgazdaságot választva, kikerülve az egyetemről, azonnal mélyvízbe került, és megállta a helyét, nem ijedt meg, nem menekült el, hanem megtette azokat a kezdő lépéseket, amelyek segítették, hogy ma magabiztos agronómusként a gazdaság egyik mozgató rugójává váljon. Ötletei új szint hoznak a gazdaság életében.
Meséljen nekünk ő, hogyan is került a gazdaságba, milyen feladatokat lát, hogyan látja a jövő mezőgazdászát.
- Mióta gazdálkodtok?
Édesapám a főiskola elvégzése után került a Városföldi Tsz.-be agronómusként és ennek felbomlása után 1991-ben kezdte el a vállalkozásunkat.
- Mi a vezető profil?
Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, a cégünk körülbelül 1000 ha-t művel és ehhez jön még hozzá évente nagyjából 500 ha bérmunka.
Természetesen a megművelt területek nagy része bérelt, de ilyen intenzíven növekvő fölbérleti díjak mellett törekszünk arra, hogy a saját területek arányát növeljük és ez egy biztos bázisát képezze a termelésünknek.
- Hogyan veszed ki a részed a családi gazdálkodásban?
Jelenleg főként agronómusi feladatokat látok el, de ebben nagyon sok segítséget kapok édesapámtól. Ha időnk engedi, akkor heti rendszerességgel közösen is kimegyünk a szántóföldekre, együtt tervezzük meg a munkákat és ütemezzük úgy, hogy minden művelet időben el legyen végezve. A kinti munkákon kívül a termeléshez kapcsolódó adminisztrációs feladataim is vannak, mivel nem vagyunk olyan nagy cég, így nincsenek konkrét feladatkörök, mindig a felmerülő „problémák” megoldása adja a munkát.
- Könnyen sikerült beilleszkedned a családi gazdaság napi feladatainak elvégzésébe?
A „beilleszkedésem” során összeségében pozitív és negatív ingerek is értek. A traktorosainkkal szerintem a vártnál jobban megértjük egymást, az üzletfeleinknek (akiknek például bérmunkát végzünk) pedig nem az számít, hogy nő vagyok vagy férfi, hanem hogy a munkák időben és precízen el legyenek végezve, illetve ez utólag nyomon követhető legyen; ha ez teljesül akkor leszünk mindketten elégedettek. Negatív hozzáállást néhány területi képviselő részéről éreztem, akik egy-két esetben megpróbáltak visszaélni a tapasztalatlanságommal.
- Mi volt a legnagyobb kihívás az életedben szakmai téren?
Szakmai téren a legnagyobb kihívások számomra azok az esetek, amikor például egy nagyobb műszaki hiba vagy időjárási tényező keresztül húzza a terveinket és ezekben a helyzetekben nehéz megőrizni a lendületet és a lelkesedést, valamint belátásunk szerint a legjobban dönteni még az ilyen helyzetekben is, és a jövőre koncentrálni, nem pedig keseregni azon, ami már megtörtént. ( tavalyi jégkár)
- Szerinted nőként nehezebb a dolgod a szakmában?
Nőként nem érzem, hogy nehezebben fogadnának el. Az ebből adódó nehézséget inkább magánéleti téren látom, családalapítás stb.
- Hogyan telik egy napod?
Minden reggel hétre járok dolgozni, reggel ekkor van az eligazítás, a napi munka megbeszélése a munkatársakkal. A másnapi munkát általában előtte nap délután össze szoktam írni, így meggyorsítva a reggeli kiindulását a gépeknek. A listáról is listát írok, így a traktorosainknak is mindig táblázatot készítek a megművelendő területekről, és a munkavégzés sorrendjét együtt beszéljük meg. Ha mindenki kiment a földekre dolgozni, általában az irodai munkával folytatom, és napközben vagyok kint én is a területen, ez mindig a benti adminisztrációs munka függvénye.
- Mi az, ami motiválja a mindennapjaidat?
A minden napjaimat motiválja, ha ütemesen és jól haladunk a munkákkal, mivel tudom, hogy ebben mennyi szervezés és háttérmunka van. Ezen felül nagyon szeretem, amikor úgy tudok kimenni határszemlére, hogy látom, hogy kint a földeken minden rendben van, „jól állunk”. És mint minden más gazdálkodót gondolom, engem is az tölt el büszkeséggel, ha a termesztett kultúrák szépek és rendben vannak.
- Hogyan látod a gazdálkodás jövőjét?
A gazda társak segítsége mellett szeretem használni és olvasni a Facebookon lévő különböző gazdálkodókat összefogó csoportokat. Sokszor olyan esetek (kórtani képek, gyomok, adott probléma megjelenése) vannak, amiből sokat tudok tanulni. Ezen kívül az Instagramon több gazdálkodó fiatal ismerőst, vagy akár idegent is követek, akiknek a képeiből a szakma szeretete sugárzik és ez napi szinten is sok motivációt ad.
- A generációváltás okoz-e szerinted problémát a mezőgazdaságban?
A generációváltás nálunk szerintem egészen könnyen megy, konfliktusok néha vannak persze, de engem itthon a kezdetektől fogva engedtek dönteni, ha megbeszéltük új dolgokat kipróbálni és nyitottak voltak az ötleteimre, és ami nekem a legtöbb erőt adja, hogy éreztetik velem a szüleim, hogy mennyire örülnek, hogy ezt választottam és büszkék rám. Azt hiszem, hogy enélkül a pozitív visszacsatolás nélkül nem lenne ennyi ambícióm és energiám. A generációváltás során szerintem a legfontosabb mindkét részről szem előtt tartani, hogy ha a gazdálkodásra úgy tekintünk, mint egy családi tradícióra és ezt át szeretnénk adni majd mi is a gyerekeinknek, akkor felül kell emelkedni a személyes apróbb konfliktusokon és erre a folyamatosságra kell koncentrálni.
- Véleményed szerint van esély arra, hogy a magyar gazdák együttműködjenek?
A térségünkben azt tapasztalom, hogy sok az olyan „újonnan” belépő gazda, aki szeretne intenzíven terjeszkedni, nem tiszteletben tartva, hogy például ki a helyi és ki művel évek óta egy adott földterületet. Az ilyen konfliktusok megnehezítik az együttműködést. Ezen felül sok szakmai szervezet élén nem kellő képzettségű és szaktudású vezetők állnak és így azt tapasztalom, hogy a tényleges működés célja helyett (közös érdekképviselet) önös érdekek veszik át a szerepet.
- Mi az az egy dolog amit mondanál a jövő generációjának, miért érdemes ezt a szakmát választani?
A legfontosabb talán, hogy nem lehet erre úgy tekinteni, mint egy munkahelyre, ha valaki ezt választja azzal életformát is választ. Ha ezzel foglalkozol, szinte állandó készenlétben kell lenned, sokszor adódhat olyan helyzet, ami például felülírhatja az eltervezett programot.
- Mi az, amire igazán büszke vagy?
Amire igazán büszke vagyok az a családom, és én is arra törekszem, hogy majd át tudjam adni ezt a szemléletet és értékrendet a gyerekeimnek, amit tőlük kaptam és amire tanítottak.
Remélem élveztétek a vele készült interjút, magam részéről egy kedves, szimpatikus lányt ismerhettem meg, aki a mai fiatal generációnak szintén egy olyan oldalát mutatja meg, aki motiválni tud másokat. Rengeteg munka, tanulás, idegeskedés van mögötte, de ma már sokkal könnyebben vészeli át az újabbnál újabb nehézségeket.
