Az őszi kikerics virágzása könnyen magára vonja a figyelmet a nyár végén és ősszel, amikor sok gyepnövény már visszahúzódóban van. A halvány rózsaszín vagy lilás virág azonban nem ártalmatlan dísze a rétnek: a növény valamennyi része mérgező.
A veszély ráadásul nem ér véget azzal, hogy a növényt lekaszálják, mert a hatóanyag a szárított növényi részekben is megmarad. Emiatt az őszi kikerics egyszerre élelmiszer-biztonsági, humán-egészségügyi és takarmányozási kérdés.
Nem csak a virág mérgező
Az őszi kikericsben – Colchicum autumnale – több alkaloid található, közülük toxikológiai szempontból a kolchicin a legfontosabb. Ez a vegyület a sejtosztódás alapvető folyamataiba avatkozik be, ezért nagyobb mennyiségben több szervrendszert is károsíthat.
A gyakorlatban különösen fontos, hogy nem csupán a virág tartalmaz mérgező anyagokat. A levelek, a gumó, a termés és a magok szintén veszélyesek. A növény zölden és szárítva egyaránt tartalmaz kolchicint. Ez állattartásban azért lényeges, mert a legelőn még esetleg elkerült növényi részek a lekaszált szénával bekerülhetnek a takarmányba.
Tavasszal jön a legnagyobb tévesztési veszély
Az őszi kikerics különös fejlődési ciklusa miatt a virág és a levél nem egyszerre jelenik meg. A növény rendszerint ősszel hozza virágait, tavasszal viszont már a levelei és a fejlődő termése látható. Éppen ekkor nő meg a medvehagymával való összetévesztés kockázata.
A medvehagyma jellegzetes fokhagymás illata fontos bélyeg, de önmagában nem elegendő. Ha valaki több levelet vizsgál egymás után, a hagymaszag a kezén maradhat, és könnyen hamis biztonságérzetet kelthet. Vadon gyűjtött medvehagymánál ezért nem egyetlen tulajdonságot, hanem a növény teljes megjelenését kell figyelni. Bizonytalanság esetén a helyes döntés az, hogy az adott növény nem kerül a kosárba.
Az összetévesztések nem elméleti veszélyt jelentenek. Európai toxikológiai adatok szerint rendszeresen fordulnak elő őszi kikericshez kapcsolódó mérgezések, köztük súlyos és halálos esetek is.
A tünetek nem feltétlenül azonnal jelentkeznek
A kolchicinmérgezés kezdetén jellemzően erős gyomor-bél rendszeri panaszok jelentkeznek: hányinger, hányás, hasi fájdalom és nagy mennyiségű, vizes hasmenés. Ezeket később keringési problémák, vérképzőszervi eltérések, vese- és májkárosodás, illetve súlyos esetben több szerv működészavara követheti.
A mérgezés egyik veszélye, hogy a kezdeti panaszokat követően átmeneti javulás is előfordulhat, miközben a szervezetben tovább zajlik a károsodás. Ezért őszi kikerics elfogyasztásának gyanújakor nem szabad megvárni a tünetek súlyosbodását.
Magyarországon mérgezés vagy annak gyanúja esetén az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat a nap 24 órájában elérhető a 06-80-201-199 díjmentes telefonszámon. Súlyos rosszullét, légzési nehézség, eszméletvesztés vagy más életveszélyes állapot esetén azonnali sürgősségi ellátás szükséges.
A szénában sem veszti el a veszélyességét
Állattartó telepen más jellegű a kockázat, de ugyanaz a növény áll mögötte. A kikericcsel szennyezett széna elfogyasztása után elsősorban emésztőszervi tünetek, erős hasmenés, kólika, étvágytalanság, nyálzás és gyengeség jelentkezhet. Súlyosabb mérgezésben keringési zavar, veseelégtelenség és légzési elégtelenség is kialakulhat.
A legfontosabb gyakorlati teendő ezért már a kaszálás előtt kezdődik. Ha egy gyepterületen nagyobb számban jelenik meg az őszi kikerics, a takarmány betakarításakor nem lehet abból kiindulni, hogy a szárítás majd megszünteti a toxikus hatást. A fertőzött foltok felmérése, a növény takarmányba kerülésének megelőzése és a gyanús széna elkülönítése lényegesen biztonságosabb megoldás.
Tejelő állatok esetében különösen indokolt az óvatosság. A kolchicin az állatok tején keresztül is kiválasztódhat, ezért a növény elfogyasztása nem kizárólag állategészségügyi kérdés.
A biztos felismerés többet ér bármilyen utólagos beavatkozásnál
Az őszi kikerics esetében nincs értelme „kis mennyiségben biztosan nem árt” alapon gondolkodni. A tényleges kockázat függ az elfogyasztott növényi résztől, annak kolchicintartalmától, a mennyiségtől és az érintett ember vagy állat állapotától is.
A legbiztosabb megelőzés ezért egyszerű: ismeretlen vagy nem egyértelműen azonosított vadon élő növény ne kerüljön élelmiszerbe, a kikericcsel fertőzött növényi anyag pedig ne kerüljön a takarmányba. Ha pedig felmerül a mérgezés lehetősége, embernél toxikológiai, állatnál állatorvosi segítséget kell kérni, nem pedig otthoni kezeléssel kísérletezni.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
