Napjainkban a traktorabroncsok szélessége egyre növekszik, aminek következtében a barázdában járó abroncsok az átfordított barázdaszelet mind nagyobb részét visszatömörítik.
A talajtömörítés csökkentésének legegyszerűbb módja a traktor kihozatala a barázdából. A nagyobb méretű ekéknél szokásos féligfüggesztett vagy vontatott kivitel esetén, ezért az ekék általában olyan függesztő-vonó berendezéssel készülnek, amely lehetővé teszi az üzemeltetést barázdában, illetve tarlón járó traktorokkal egyaránt (1.ábra).
A kétféle üzemeltetési módnak természetesen vannak előnyei és hátrányai is.
Barázdában járó traktor esetén:
- kisebb a vonatási ellenállás, mivel az ekenád kevésbé támaszkodik a barázdafalhoz, vagyis kisebbek a vontatási veszteségek;
- könnyebb a kormányzás, mivel a barázdafal vezeti a traktort;
- könnyebb az egyenletes fogásszélesség biztosítása;
- egyszerűbb az első eketest állandó fogásszélességét, és ezáltal az egész eke egyenletesebb járását biztosítani;
- a pótsúlyozás hatékonyabb, ha az eke eleje a traktorra támaszkodik, és ezáltal automatikus pótsúlyozó hatás lép fel, amelynek eredményeként kisebb lesz a traktorkerék csúszása.
Tarlón járó traktor esetén:
- csökken a talajtaposás a barázda fenekén, a barázdafalon és a már felszántott talajon egyaránt, mivel a nagyméretű gumiabroncsok nem járnak a barázdában;
- egyenletesebb súlyelosztás eredményeként növekszik a traktor vonóképessége;
- lehetőség nyílik ikerkerekek alkalmazására, ezáltal javul a kapaszkodóképesség, csökken a talajtaposás;
- kevésbé veszi igénybe a traktorost, mivel függőlegesen ülve dolgozhat (ennek hatását azonban csökkenti az első eketest egyenletes fogásszélességének biztosításához szükséges nagyobb figyelem);
- növekszik a gumiabroncsok élettartama, mivel oldalkopás nincs és a terhelésük is egyenletesebb.
A napjainkban terjedő nagy teljesítményű traktorok abroncsmérete meghaladja a normál eketest fogásszélességét, aminek következtében – a munkaszélességtől és abroncsmérettől függően ‑ jelentős talaj visszataposás lép fel (2. ábra).
A barázdában járás előnyeinek érvényesítésére számos megoldás született, amelyek közül kiemelkedik az utóhántó alkalmazása. Az utolsó eketest után felszerelhetünk egy fél mélységben dolgozó kisebb eketestet vagy egy speciális eketestet. Ezek feladata a normál mélység felének megfelelő barázdaszelet kimetszése és a barázdába helyezése. Ezzel a módszerrel egy dupla fogásszélességű „padka” jön létre, amelyen a széles abroncs már elfér. Ezt a padkát ugyan tömöríti az abroncs, de a következő menetben ez felszántásra kerül, vagyis a szántott rétegek tömörsége egyenletes lesz.
Az utóhántó egy lehetséges megoldásának vázlatát a 3. ábra, valós kivitelét a 4. ábra szemlélteti.
Az utóhántós eke munkája az 5. ábrán látható, míg a barázdában történő munkáját a 6-7. ábrák szemléltetik.
