Sajtóhír: Az Országgyűlés által elfogadott 2020. évi CXLII. és 2020. évi CXLIX. törvény értelmében 2021. február 1-jén megalakul a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az intézmény fenntartója a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány. Ezzel egyidőben az Egyetemhez csatlakozott a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ 11 kutatóintézete és gazdasági társaságai, valamint a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Karcagi Kutatóintézete. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) így nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat tudományos, gyakorlati és innovációs központjává válik.
Az új egyetem 21 intézetet hozott létre, amelyek közül a mezőgazdasági gépek és géprendszerek oktatása, kutatása a Szent István Campus székhellyel működő intézetek közé tartozik. Ennek megfelelően a NAIK MGI egy része a Műszaki Intézetbe tagozódik, vagyis megszűnik önálló státusa. A több mint 150 évet megélt intézet változatos, sokszor „kalandos” története úgy tűnik véget ért. Az MGI rövidítés lehet, hogy már sokat veszített jelentőségéből, de aki az intézet falai között hosszabb időt töltött (a szerző 37 évet) annak nem egyszerű megélni e helyzetet. Mit is jelentett valóságban az MGI?
Az MGI kialakulásának rövid története
Mosonmagyaróvár (1869-1949)
Hazánkban a rendszeres mezőgépészeti kutatás megkezdését attól számíthatjuk, amikor a Minisztérium még 1869-ben elrendeli a Magyaróvári Mezőgazdasági Eszköz- és Gépkísérleti Állomás tehát az 1868-ban alapított Hallei Intézet után Európában második ilyen jellegű intézmény felállítását, és vezetésével Fuchs János Miksát, a géptan professzorát bízta meg.
A vezetést 1873-1908-ig Thallmayer Viktor a gazdasági akadémia géptan professzora vette át. Működése alatt az Állomás a mezőgazdasági gépészet majd minden ágával foglalkozott, legtöbbet mégis az arató-, vetőgépekkel.
1908-ban a vezetést ifj. Sporzon Pál (1908-1917) vette át. Működése alatt történt a Kőszegi-féle talajmaró bemutatása és vizsgálata, valamint a mezőhegyesi és galántai szántóverseny, az Állomás aktív közreműködésével.
1917-31 között Vladár Endre vezette az Állomást, igen nehéz körülmények között, mert sem a háborús sem az azt követő időszak nem kedvezett a mezőgazdasági gépészeti kutatásnak.
1932-1939 között Karkovány Ákos professzor vezette az Állomást. Vezetése alatt kiemelkedő munkásságot folytattak a fagázos és csutkagázas üzemű traktorok vizsgálata terén. A 30-as évek derekán világviszonylatban az elsők között foglalkoztak a biogáz termelési és felhasználási lehetőségeinek vizsgálatával.
1939-1949-ig Sass Gábor professzor vezette az Állomást, ismét csak nehéz, háborús körülmények között. Ekkor főleg új műszerek beszerzésével és új mérési eljárások kidolgozásával foglalkoztak.
Budapest (1949-1969)
A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet a Magyaróvári Kísérleti Állomásból alakult ki, miután az – 1920 óta – a perifériális elhelyezés miatt nem volt alkalmas egyre növekvő feladatainak ellátására.
A Földművelésügyi Minisztérium által újjászervezett Intézet 1949 májusában kezdte működését Dr. Rázsó Imre professzor irányításával, aki 1956-ig vezette az Intézetet. Rázsó Imre lemondása után Rab György igazgatóhelyettes látta el – 1956 közepétől 1957. augusztus elejéig – az intézetvezetői teendőket.
Az MGI történetének újabb fejezete akkor kezdődött, amikor a Földművelésügyi Minisztérium 1957 augusztusában Bánházi Gyula (1927–1989) gépészmérnököt nevezte ki az Intézet igazgatójává, aki haláláig vezette azt. A kötelező gépminősítés1967-ben megszűnt. Ettől kezdve az MGI a gyártó vállalatok kezdeményezésére, azok költségére végezte a fejlesztés alatt lévő gépek vizsgálatait. Az Intézet feladatkörébe tartozott az új gépek, berendezések és létesítmények kipróbálása, ellenőrzése, ökonómiai értékelése, munkavédelmi minősítő vizsgálata, s a jogszabályban előírt bizonyítvány kiadása. 1969-ben az Intézetet Gödöllőre költöztették.
Gödöllő (1969-2021)
(Az Intézet neve a felügyeletét ellátó minisztérium nevének változásait követve többször megváltozott: MGI – MÉM Műszaki Intézet – FM Műszaki Intézet – FVM MGI – VM MGI – NAIK MGI).
Az új telephely lehetővé tette, hogy az addig különböző helyszínen működő egységek összeköltözhessenek és a megnövekvő létszámnak (5-600 fő) megfelelő szerkezeti felépítést (főosztályok, vidéki irodák) hozzanak létre.
Megváltozott a korábbi működési rendszer is, mivel az egyedi gépvizsgálatok ekkor már nem jellemezték az Intézet tevékenységét. A megnövekedett kapacitás nagyobb részét már komplex géprendszerek fejlesztése, ezek sokoldalú értékelése, a hosszabb távra szóló kutató-fejlesztő munka töltötte ki. A gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatban elkészítette a Magyar Mezőgazdaság Erő- és Munkagéprendszerét, amelyet ötévenként frissített. Az Intézet meghatározó szerepet vállalt és teljesített a hazai mezőgazdaság hetvenes-nyolcvanas éveinek sikerében.
A mezőgazdaság szerkezetének változásait követve az Intézet széles körű kapcsolatrendszert épített ki a hazai és külföldi egyetemekkel, intézetekkel, gyártó vállalatokkal és termelő egységekkel.
Részt vett a mezőgazdasági szerkezetváltozásban élenjáró termelési rendszerek (BKR, IKR, KITE, KSZE stb.) létrehozásában. Munkatársain keresztül hatékony képviseletet szerzett a társadalmi szervezetekben (MAE, GTE). Intézményi együttműködést folytatott a gépgyártó vállalatok szövetségeivel (MEZŐGÉPTRÖSZT, MEGOSZ), illetve egyes vállalataival a hazai mezőgép fejlesztés és gyártás magas színvonalú megvalósításában. Hasonló kapcsolatot ápolt a mezőgépimportot irányító AGROTRÖSZT vállalattal.
A termelő, fejlesztő és gyártói kapcsolatokon túl intenzív együttműködést folytatott a hazai intézetekkel, egyetemekkel és az MTA Agrár-Műszaki Bizottságával. Az Intézet tevékenysége azonban túllépett a határokon. A korszaknak megfelelően tevékeny munkálatokat végzett a KGST szervezetén belül, illetve a tagországok egyetemeivel, intézményeivel és gyáraival. Az idők változását követve ezek az együttműködések kiszélesedtek, irányt váltottak, amelynek eredményeként az Intézet, illetve munkatársai megjelentek a nyugati világ szervezeteiben (CIGR, ASAE, EurAgEng, ISTRO stb.). A vezető kutatók ösztöndíjas (Ford, Cohran stb.) útjainak köszönhetően az Intézet naprakész volt a világ mezőgépfejlesztési trendjeivel.
Az Intézetben folyó magas szintű kutatás eredményeit a szakma, a közvélemény szabadalmakból, szakcikkekből és saját kiadványokból (Gépesítési tanulmányok/Zöld füzetek, Géptesztek, Technológiai tesztek, Gépkatalógus, Mezőgazdasági Technika,) és az évente megrendezésre kerülő Kutatás-Fejlesztési Tanácskozás előadásaiból ismerhette meg. A legsikeresebb kutatók tudományos pályára léptek és a hazai egyetemek vezető professzorai lettek. (Ennek sajnálatos mellékterméke lett később a minősített kutatók megfogyatkozása).
Az Intézet korszakos vezetőjének halála után igazgatók sora próbálta a korábbi elismert működést több-kevesebb sikerrel folytatni. Volt, aki csak rövid időre, volt, aki hosszabb időszakra kapott kinevezést. Ez az időszak egybeesett a rendszerváltoztatással, amelynek során a mezőgazdaságban és a mezőgépgyártásban is jelentős változások történtek. Ennek következtében az Intézet feladata és lehetőségei is módosultak. A vezetőség megpróbált a változó körülményekhez igazodva, új szerkezeti felépítést létrehozni, a sikeres működés feltételeit megteremteni. Beléptek az európai vizsgáló intézeti hálózatba (ENTAM). Tavaszi-őszi szakmai napot szerveztek (összekötve a G-35 traktor ki-, illetve beállásával). Az ismert kiadványok mellett elindították az MGI Szakkönyv sorozatot. Elkészült és nemzetközi akkreditálásra került néhány jól felszerelt, európai színvonalú laboratórium, amelyek az Intézet hazai és nemzetközi elismertségét erősítették. Hazai és európai pályázatokkal, vezető nemzetközi mezőgépipari cégekkel történő együttműködéssel próbálták a működés feltételeit biztosítani. Az infrastrukturális fejlődéstől viszont a humán erőforrás fejlesztése lemaradt. A felügyeleti és a társadalmi-gazdasági változások azonban nem segítették a törekvéseket, aminek következtében az MGI változatos, időnként sikeres és meghatározó szerepe megváltozott, és működése 2021.01.31-én véget ért.
Remélem a rövid és természetesen korántsem teljes megemlékezés felhívja a figyelmet arra, hogy 152 év sem elegendő ahhoz, hogy egy intézmény működése fennmaradjon. Ahhoz megfelelő gazdasági és szakmai háttér szükséges, amellyel úgy tűnik, egyelőre nem rendelkezünk. Abban bízom, hogy ez az állapot rövid lesz és a hazai mezőgép kutatás és fejlesztés újra megfelelő bázisra lel.
Budapest, 2021.02.01.
Dr. Jóri J. István
(az MGI munkatársa, 1962-1995)
