A gabonatermesztési technológiák fejlődésével folyamatosan nő a termésmennyiség. A magok betakarítása után viszont ott marad a nagy mennyiségű szalma, amellyel valamit kezdeni kell.
A történelem során a szalmahasznosítás számos formája alakult ki, amelyek közül egyesek a feledés homályába merültek, mások viszont a technológiai fejlődés eredményeként új megvilágításba kerültek:
- mezőgazdasági felhasználás
– szántóföldi (talajba keverés)
– állattartási (almozás) - ipari felhasználás
– építőipari
– papírgyártás
– hőenergetikai (bioenergetikai) - humán felhasználás (kulturális, hobbi)
A szalma mezőgazdasági felhasználása
A mezőgazdaságban két fő hasznosítási területtel találkozhatunk: szántóföldi felhasználás és az állattartásban való hasznosítás.
Szántóföldi hasznosítás
A szántóföldi hasznosítás régi módszere a szalma elégetése, illetve talajba juttatása, beszántása. A szalmaégetés viszont veszélyes és sok kárt okoz, ezért napjainkban már tiltott tevékenység. A tarlóégetéssel ugyanis károsodnak a talajban lévő hasznos élő szervezetek, csökken a szervesanyag-készlete, ezáltal romlik a szerkezetessége, aszálytűrése, vízmegtartó képessége. A tarlóégetés azonban nemcsak a talajba juttatható szerves anyag felelőtlen pazarlását jelenti, de egyúttal levegőszennyezést is okoz.
A levegő védelméről szóló kormányrendelet szerint a lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Egyetlen kivétel lehet, ha a szántón olyan mértékű fertőzés jelenik meg, amely csak és kizárólag a tarló felperzselésével szüntethető meg. A tarlót vagy az érintett szakaszokat a tarlóégetés megkezdése előtt legalább 3 méter szélességben körül kell szántani, és az adott területen az apró vadban okozható károk elkerülése érdekében vadriasztást kell végrehajtani.
A szalma hasznosítása tehát kétféle módon lehetséges. Ha a talaj szervesanyag tartalmát akarjuk növelni, akkor a szalmát a talajba be kell juttatni, ahol az növeli a talaj víztartó képességét, kedvezően hat a tápanyagok felvehetőségére, tápanyagforrást és tápanyagtartalékot biztosít. A szervesanyag tartalom növelése mellett a szalmatrágyázásnak talajvédelmi funkciója is, mivel csökkenti a gyomosodást, az eróziót és a deflációt, valamint segíti a talajnedvesség megtartását. A talajba keverés valamilyen talajművelő géppel lehetséges, aminek hatékonysága érdekében a szalmát fel kell aprítani és megfelelő mértékben szét kell teríteni.
A szalma viszont értékes ipari nyersanyag is, amely azonban csak akkor hasznosítható, ha összegyűjtjük és a felhasználási helyhez eljuttatjuk. Ennek technológiája mára kialakult, mivel a szalma bálázására és szállítására alkalmas gépek megszülettek.
Állattartási hasznosítás
Az elmúlt évszázad közepéig a szalmát elsősorban takarmányként és alomként hasznosították, így a termőföldek humuszreprodukciója az istállótrágyázáson keresztül biztosított volt. Hazánkban a csökkenő állatlétszám és az alom nélküli állattartás elterjedésével viszont a szalma nagy része közvetlenül a szántóföldön marad és az istállótrágya helyett biztosítja a szerves anyag reprodukcióját. A szalma felhasználható komposztkészítésnél, fontos szerepe van a tápanyagban gazdag baromfitrágya és a kövér hígtrágya kezelésénél is.
Az almozáshoz használt szalma célterületre juttatása bálabontó-kiosztó gépekkel történik.
A szalma ipari felhasználása
Építőipar
A szalma felhasználása az építőiparban már évszázados hagyomány. Az egyik legrégebbi eljárás a szalma falba keverése, vagyis a vert falú házak kialakítása. A helyhez kötött technológiát később kiváltotta a vályogkészítés, amelynek a szalma szintén alapanyaga. Az ősi eljárások modern alkalmazásával a szalmabálából épített házaknál találkozhatunk.
Az utóbbi években többféle szalmaház szerkezet is megvalósult. A legtöbb épület favázszerkezettel épült meg. De vannak utólagos hőszigetelések, és egy-két un. önhordó kis-bálás épület. A nagy-bálás, önhordó épületek ugyan egyelőre hiányoznak, de megvalósulásukra valószínűleg már nem kell sokat várni. A szalmaház előnyei a következők szerint foglalhatók össze: természetes anyagok, egészséges épületek, kiváló hőszigetelés, alacsony energia költségek, olcsón megvalósítható épületek, házilagosan kivitelezhető munkafázisok, házilagosan javítható szerkezetek. A szalmabála építészet terén a technikai és a jogszabályi környezet egyre rendezettebb, tehát legális keretek között lehet ma már szalmaházakat építeni, vagy ezzel oldani meg az utólagos szigetelést.
Papírgyártás
A papír alapanyaga növényi rostokból készül, amelyeket általában fából nyerik, de ismert és az utóbbi időben, környezetvédelmi szempontok alapján terjed a búzaszalmából való papír előállítás. A rostokat kémiai folyamatok útján nyerik ki a szalmából, majd a kapott cellulózt fehérítésnek vetik alá. Ezt követi a töltő-, enyvező- és színezőanyagokkal történő keverés, majd a víztelenítés, szárítás, és végül a hengerelés (simítás) fejezi be a papír előállítás lépéseit. A búzaszalmából előállított termék ugyanolyan fényes, puha és erős lesz, mint a friss fapépből előállított papír.
A búzaszalmából a cellulóz alapanyag elkészítése után fennmaradó melléktermék sokféleképpen újrahasznosítható. Például műtrágyaként a talaj termőképességének javítására, illetve a szintetikus termékekben, valamint az ipari és építkezési adalékanyagban előforduló kőolajszármazékok helyettesítésére.
Hőenergia előállítás
Az energia előállítás egyik nagyon értékes és könnyen kezelhető nyersanyaga a szalma (direkt tüzelés, etanol előállítás stb.) A szalma fűtőértéke 16 MJ/kg és ez megközelíti a fa fűtőértékét.
Becslések szerint a hatékonyan eltüzelhető szalma tömege éves szinten 6-9 millió tonna között mozog. A szállítási volumen és költségek miatt inkább a lokális, az ország területén földrajzilag jól terített, kisebb égető berendezések telepítésének van gazdasági, környezetvédelmi, fenntarthatósági indokoltsága.
Számos gazdasági és környezetvédelmi érv szól az energetikai célú alkalmazás mellett:
- az óriás tömegű biomassza természetes alapanyag, és jelentősen csökkentheti az ország energiafüggőségét,
- az értékesítés hozzájárulhat a szerény jövedelmű mezőgazdasági üzemek bevételeinek emeléséhez,
- nagyon fontos elem, hogy a gabonaszalmák kvázi CO2-semlegesek, így szinte nem járulnak hozzá a légkör CO2 tartalmának és az üvegházhatásnak a fokozásához,
- a megmaradó kis mennyiségű hamu önmagában jó minőségű talajerő visszapótló, és általában ez is a célszerű felhasználása (pl. hígtrágyába keverve).
A szalmatüzelés történhet a bálák-, ill. a szalmából készített tömörítvények (pellet, brikett) elégetésével egyaránt. A korszerű szalmatüzelésű kazánok már képesek a szabványos méretű kis és nagyméretű bálák fogadására egyaránt.
Az energetikai célú felhasználás terén a nemzetközi tapasztalatok és a hazai példák is a közvetlen, direkt elégetést bizonyítják hatékonyabbnak.
A közvetlen elégetésen belül pedig – ahol ezt a helyszín és a fogadó technológia engedi – az egész bálák használata ajánlott, és az esetek nagyobb hányadában ez is indokolt.
A szakaszos szalmabála tüzelésű kazánok piacát a nagyobb méretű szögletes vagy hengeres szalmabálához tervezett rendszerek uralják, bár léteznek még kisbálás kazánok is. A nagybálás kazánok kültériek, és a tűzteret a hőtároló víztérrel egybeépített egységként telepítik, ezzel csökkentve a tűzveszélyt.
Automata szalmabála tüzelésnél általában egy, legfeljebb 20 m hosszú bálaszállító szalagot raknak meg bálákkal; ezzel elérve, hogy a rendszert naponta csak egyszer kell feltölteni. A szalag lassan továbbítja a bálákat a bontó/daraboló egység irányába, ahonnan csiga vagy ventilátor továbbítja a szalmát a kazán felé.
A tüzeléscélú felhasználás másik módszere a pelletálás. Pelletnek nevezik a körcellás, görgős préseken készített 3 – 25 mm-es tömörítvényeket. A tüzelésre szánt nagyobb tömörségű 10-25 mm-es pellet a tüzipellet megnevezést kapta. A tüzelési célra alkalmas biopellet vagy tüzipellet legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1-1,3 g/cm3). A pellet szilárdságát fűrészpor, fenyőfakéreg, viasz adalék hozzáadásával lehet javítani.
Biotechnológiai hasznosítás
Bioetanol
A mezőgazdasági, erdészeti és más melléktermékek cellulóztartalmának lebontására alapuló ún. második generációs bioüzemanyag előállítása nagyobb perspektívával kecsegtet. Itt legfeljebb más ipari célú (például papírgyártás) felhasználás jelent konkurenciát. A cellulóz olcsó átalakítása alkoholerjesztéshez szükséges glükózzá azonban még nem egészen megoldott, mert a legígéretesebbnek látszó enzimes technológia is drága. Viszont szinte naponta jelennek meg híradások arról, hogy ezt valahol a világban megoldották. A cellulóz alapú bioetanol előállításához az alapanyagok széles köre, mint például a kukoricaszár, a gabonaszalma, az erdészeti melléktermékek és a faipari hulladékok használhatók fel. A lignocellulóz alapú (beleértve a szalmát is) biohajtóanyag technológia kifejlesztésével számos cég foglalkozik: Albengoa (Spanyolország és USA) , Iogen (Kanada), Don Energy/Inbicon (Dánia), M&G/Chemtex (Olaszország). A második generációs, lignocellulóz alapú bioetanol gyártás azonban költségesebb és bonyolultabb, mint az első generációs bioetanolé, ezért egyelőre fejlesztési kísérletek, pilot projektek készültek.
Az elmúlt napokban adták át a világ egyik első, egyben legnagyobb második generációs etanol finomítóját a dániai Kalundborgban, ahol a gyár szalmából állítja elő az E85-öshöz szükséges alkoholt. „Éveket vett igénybe a tesztelés, tökéletesítés és a biomassza átalakítás folyamatának szabványosítása, hogy végre elérkezzünk a jelenlegi fázishoz, a nagy kapacitású kereskedelmi előállításhoz” – mondta Michael Persson, az Inbicon elnökhelyettese.
A felhasznált nyersanyagok: évi 30 000 tonna szalma és Danisco Genecor és Novozymes enzimek. Tervezett éves termelés: 5,4 millió liter bioetanol, 13 000 tonna lignin granulátum (fűtésre használható pellet), 11 100 tonna melasz.
A gyártás során keletkezett melléktermék teljes mértékben felhasználható, a pelletet fűtésre, a melaszt állati takarmányként hasznosítják. A gyártási folyamathoz szükséges hőenergia egy részét is a gyár melléktermékéből állítják elő.
Biogáz
A jelentős gabonatermesztéssel rendelkező Dániában versenyhelyzet alakult ki a szalmahasznosítás hőtermelési és a brikettalapú biogáz előállítási programok között. “Straw Logistics for Bioethanol and Biogas“ mobil brikettáló projekt (Agrobusiness Park). Napjainkban szalmabrikett alapú biogáz eljárást fejlesztenek, ahol a brikettet a trágya alapú biogáz üzemben használják fel. Egy tonna szalmából 400 m3 biogáz (250 m3 metán) nyerhető. A bála, ill. brikett készítés és felhasználás változó attól függően, hogy helyben közvetlenül betakarítás után, vagy brikett üzemben készítik. Ennek komoly kihatása van a logisztikai költségekre, mert nem mindegy hogy bálát vagy brikettet kell szállítani. A biogáz készítéshez viszont brikett állapotú szalma szükséges, ezért a következő lépcső egy mobil brikettáló berendezés (bálabontó 1 t/h, konvejor, tároló, brikettáló) kifejlesztése.
A szalma humán felhasználása (kulturális, hobbi)
A szalma humán célú felhasználásának igen gazdag hagyományai vannak. A szalmazsák, a szalmakalap közismert, hasonlóan a díszítésre használt szalmafonatok készítéséhez. A szalma bálázásának elterjedésével egyidőben megjelentek a szalmabálából épített alkotások. Ezek főleg Európában váltak divattá, de hazánkban is megtalálhatók a mozgalom követői.
Magyarországon néhány éve, aratás után bukkantak fel az első szalmaszobrok. A hasáb- vagy hengerbálákból összerakott „művek” állatokat, rajzfilmfigurákat vagy kitalált alakokat ábrázoltak, attól függően, hogy a ráérő „művészt” éppen mire ihlették a szögletes és kerek formák. A szalmabálákat a művészek is felfedezték maguknak, hiszen izgalmas formájú, könnyen alakítható alapanyagokról van szó. Az amerikai Tom Otterness néhány éve óriási szalmaszobrokból rendezett kiállítást Texasban.
A Távol-Keleten, főleg Japánban viszont egy másik kultúra a szalma szobrászat hódít. A főleg állatszobrokat megjelenítő mozgalom megtalálható a falusi lakosság körében, de az utóbbi időkben a főiskolai, egyetemi hallgatók körében is népszerűvé vált e különleges hobbi.
Japánban az ősz a betakarítás időszaka, amikor a farmerek külön hangsúlyt fektetnek a rizsszalma („wara”) hasznosítására. A hagyományos felhasználás (talajba keverés, tetőfedés, állattartás, cipő- és táskakészítés) mellett 2008 óta egy különleges alkalmazás jelent meg, az évente megrendezésre kerülő “Wara Art Festival” keretében. Kagawa és Niigata prefektúra területén találhatóak a leghíresebb “szalma művészeti fesztiválok”, ahol szalmából készült hatalmas állatszobrokkal, hajókkal, tankokkal és mamutokkal is találkozhatunk. A Musashino Art University (Tokyo) hallgatói a helyi lakosokkal együttműködve készítik a különleges alkotásokat. A szalmát ötven centiméter hosszúságú kötegekbe gyűjtik, majd a fából elkészített keretekre helyezik, így hozva létre az előre megtervezett „lényeket”.
A szalma szobor készítés és fesztivál szervezés japán mozgalma átterjedt más távol-keleti országra is.
Akira Moriya a szalma szobrászat leghíresebb művésze Ausztráliába is bemutatta a szobor készítés tudományát, amelyet követően York városában 2018-ban megrendezték az első fesztivált.
A szalmaszobor készítésből Kína sem maradhat ki. Heilongjiang tartományban két óriás sárkányt (6,6 m magas, 18,8 m hosszú) építettek, amelyek a jó szerencsét és egészséget szimbolizálják.
Thaiföldön 2019-ben kezdődött a mozgalom (korat straw puppet festival, rajamangala university of technology, isan). A fesztivál keretében az egyetemi hallgatók a helyi lakosokkal együttműködve sajátítják el a modern szobrászat e speciális formáját. Beszámolók szerint tavaly szeptemberi megnyitás óta több mint tízezer látogatója volt a kiállításnak.
Forrás: https://www.bloglovin.com/blogs/my-modern-met-1170172/japans-10th-annual-wara-art-festival-presents-5906757255; https://yorkfestival.com.au/news/wara-art-descends-on-york/; https://twistedsifter.com/2017/10/wara-art-festival-japan highlights/; http://www.besustainablemagazine.com/cms2/baling-or-briquetting-straw-for-bioethanol-and-biogas-production/; Robert R. Bakker: Rice Straw and Wheat Straw – Potential feedstocks for the Biobased Economy, 2013. Wageningen UR, Food & Biobased Research