Az aszat visszaszorítása

A közönséges aszat vagy lándzsás aszat (Cirsium vulgare) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe tartozik. Széles körben elterjedt kétéves növény, amely eredetileg Európából és Ázsiából származik, de mára Észak- Amerikában is elterjedt. Bár megjelenése fenyegető, és néha rendkívül invazívvá válhat, nem olyan nehéz visszaszorítani, mint sok más fajtát, mivel elsősorban a legelőkön és a szántóföldeken jelent problémát.

Jellemzői:

• Az első évben tövek, a második évben virágzó szárak képződnek.
• Hosszú, éles tüskék a leveleken a középső részen és a levelek csúcsain.
• A levelek mélyen karéjosak és szőrösek – a levél tetején durva szőrszálak találhatók, ami a levél érdes tapintásúvá teszi, az alján pedig gyapjas szőrszálak vannak.
• A levelei rozettaszerűen nőnek.
• Rózsaszín-magenta színű virágfejeket hoz a szárak tetején.
• Virágzása júniustól szeptemberig tart.

Előfordulása:

Az aszat a napos, kiterjedt területeket kedveli, és a nedves talajtól a száraz talajig sokféle körülményt elvisel, ezért általában a megbolygatott területeken, például utak szélén, ösvényeken, fásított területeken, üres telkeken, legelőkön és szántóföldeken fordul elő.

A túllegeltetett legelők hajlamosítanak az aszat betelepülésére, és olykor sűrű állományokat képezhet. Az aszat az erdei tisztásokon is dominálhat, és hátráltathatja a facsemeték növekedését.

Növekedés és szaporodás:

Az aszat kétéves életciklussal rendelkezik, a második évben virágzik és magot is hoz. A magok rövid ideig élnek a talaj felszínén, de több évig is képesek fennmaradni, ha eltemetik őket, például talajművelési munkák során.

A magok csírázása általában ősszel és tavasszal megy végbe. A virágzás általában június közepén kezdődik és kora őszig tart. A növények lehetnek önbeporzásúak vagy rovarporzásúak. Az aszat nem szaporodik vegetatív módon, és nincsenek rizómái.

Kontroll:

Megelőzés: a magok elterjedésének megakadályozása kulcsfontosságú az új fertőzések elkerülése érdekében. A szennyezett széna a faj terjedésének elsődleges eszköze, ezért ügyeljünk arra, hogy gyommentes szénát vásároljunk, vagy figyeljünk oda, hogy a széna tartása vagy terjesztése során nem találunk-e új növényeket.

Ne hagyja a virágzó aszat levágott szárát a földön, mert levágás után is képes életképes magokat nevelni!

Kézi védekezés:

Az aszatot ásóval ki lehet ásni. Általában a gyökér felső néhány centiméternyi részének eltávolítása elegendő a növény elpusztításához, különösen akkor, ha az már kihajtott (szárat növesztett).

Lapáttal vagy más eszközzel a növény egyik oldaláról levághatjuk a leveleket, hogy könnyebben hozzáférjünk a gyökerekhez, amelyeket aztán ki lehet ásni. A virágzó szárakat össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni, hogy ne képezzenek életképes magot.

Mechanikus védekezés:

A kaszált aszat új ágakat hoz a bazális rügyekből, de a szoros vágás vagy a szezononként kétszeri vágás általában megakadályozza a magtermést, és idővel csökkenti a populációt. Hatékonyabb védekezés, ha a növényeket éles lapáttal, 3-5 centiméterrel a talajfelszín alatt vágjuk le a virágzás előtt. Ha évente csak egy vágás lehetséges, a legjobb eredmény elérése érdekében akkor vágjon, amikor a növények rügyeznek. A talajművelés szintén hatékony lehet a védekezésben.

Vegyszeres védekezés:

Számos olyan gyomirtó szer létezik, amely hatékony az aszat ellen, de fontos, hogy a kiválasztott hatóanyagot gondosan összehangolja a helyszínnel, a helyi körülményekkel és előírásokkal, és mindig kövesse az alkalmazott termék címkéjén szereplő utasításokat.

Ha a területén állatok legelnek, kérjük, figyelmesen olvassa el a legeltetési korlátozásokra vonatkozó utasításokat. A permetezés után várjon legalább két hetet, hogy a gyomirtó szer kifejthesse hatását.

Biológiai védekezés:

Az Urophora stylata (Urophora stylata) júniusban és júliusban tojásokat rak a zárt virágbimbókra. Kikelés után a lárvák a magtermelő szövetekbe fúródnak, hogy táplálkozzanak, gócokat képezve és csökkentve a magtermést.

Ha a populáció elég nagy ahhoz, hogy e rovar jó méretű populációját eltartsa, hatékony módja lehet az aszat magtermelésének csökkentésére. Ez a rovar azonban nem fog minket megszabadítani a növénytől, csak némileg megregulázza annak populációját.

Legeltetés:

Az aszat nem tud megélni egy jól karbantartott legelőn, a rendszeres kaszálás a jó legelőkezeléssel kombinálva gyakorlatilag kezelhető szintre csökkentheti az aszat mennyiségét. A kecskék és a juhok, sőt, a lovak is segítenek azáltal, hogy a nektárral teli virágok közül sokat megesznek, mielőtt azok magba válnának.