Ki ne ismerné a vadon növő bodzabokrokat, amelyek néha áthatolhatatlan rengeteggé válnak a kertek végében, a ruderálékon, és a szántóföldeket elválasztó erdősávokban? Megismerhettük sajátos ízét, aromáját nagyanyáink szörpkészítményeiből és nagyapáink gondosan és huncutul elkészített bodzaborából, hovatovább pálinkájából.
A gyerekek pedig, miközben a mindenütt kitartóan terjeszkedő bodza miatt zsörtölődő felnőtteket hallgatták, sípot faragtak az ágaiból, amiből könnyen kiszedték a bélrészt. Mindemellett, még a 19. században gyakori étel is volt a tojással kirántott bodzavirág, vagy a bodzafánk.
Habár a növényt előszeretettel több célra is felhasználjuk, az Őrségben mégis tartanak tőle. Úgy vélik, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám, aminek köszönhetően a bodza az „ördög fája” hírében áll.
Ki gondolta akkoriban még, hogy a vadon termő bodzát egyszer mértani pontossággal telepített ültetvényekben fogják termelni, szigorú technológiai fegyelem mellett! Azt sem hittük volna, hogy piacáért feldolgozó üzemek sora érdeklődik, és a bodza időnként a „divatos növények” sorába lép.
Az utóbbi évtizedekben az élelmiszeripar ismét felfedezte gyümölcsének nagy antocianin-tartalmát, amely mint kitűnő minőségű természetes színezőanyag nagyon keresett lett a hazai és a külföldi piacon egyaránt. A hazai irányított termelés ennek megfelelően mintegy 90%-ban ezt a célt szolgálja.
Persze, azért a piaci mechanizmusok ennél a növénynél is hamar működésbe léptek, és a felhasználók megtalálták már a helyettesítő megoldásokat is arra az esetre, ha túl magasra szökne az alapanyag ára.
Ezt szenvedik meg egyes évjáratokban azok a termelők, akik ültetvényeket telepítettek és komoly anyagiakat invesztáltak annak idején a nagyon biztatóan induló bodzatermesztésbe. A Csizmadia György igazgatása alatt álló Bodzatermelők Értékesítő Szövetkezete (Botész) pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a bodzavertikumot kézben tartsa és működőképessé tegye.
A piac viszonyulása
A bodzatermelők számára minden bizonnyal emlékezetes a 2016-os év, amikor jó termést takarítottak be az ültetvényekről, és a vadon gyűjtött bogyókkal együtt mintegy 20 000 tonna termett, miközben az egyetlen jelentős európai konkurensnek számító Ausztriában – a fagykárok miatt – alacsony volt a hozam.
Az akkori, kilónként 180 forintot is elérő felvásárlási árak jó jövedelmet biztosítottak a termelőknek.
Aztán ahogyan lenni szokott, a következő évben összeomlott a piac, és alig 60-70 Ft/kg-os áron lehetett eladni a termést, sőt volt időszak, amikor egyáltalán nem kellett a bodza. Voltak olyan termelők, akik le sem szedték a termést, és fontolgatták a tevékenység teljes beszüntetését.
A bodza az elmúlt 15-20 évben azért is lett különösen népszerű, mert viszonylag alacsony a tőke- és a munkaerőigénye is, és könnyen kezelhető. A támogatás viszont a bodzára is ugyanannyi, mint egy nagy tőkeigényű, szuper intenzív gyümölcsösre, vagyis hektáronként 300-400 000 Ft.
Az pedig sajnálatos tény, hogy van egy szűk termelői réteg, melynek a támogatás az elsődleges. A tisztességes és következetes termelők piaci kitettsége viszont mindenképpen megállapítható, hiszen a piac mintegy 20 000 tonnát vesz fel évente, viszont előfordul ezt jóval meghaladó termésmennyiség, ami nehezen kezelhető túltermelést jelent.
Ekkor, az értékesítési nehézségek és az alacsonyabb ár következtében, valamint a csalódottság miatt várható, hogy a termelők eltüntetik a piacról az ültetvények egy részét.
Kidolgozottabb technológia kell
Az ültetvényekben történő termesztés ma egyetlen fajtára korlátozódik országszerte, az osztrák ’Haschberg’-re. A fajta termőképessége, gondozása szakmai értelemben további reményekre jogosít, de a termőhely megválasztása már jóval felelősebb munkát igényel.
Még a domboldalak, lankák sem biztosítanak védelmet a pangó vizek ellen, amire az utóbbi évek csapadékosabb időjárása irányította rá a figyelmet. Ennek elkerülése érdekében a 60-80 cm mélyen történő altalajlazítás elkerülhetetlen a telepítések előtt.
Az időjárási anomáliákban bekövetkező szélsőségek sem kedveznek a bodzának, ezért a technológia még alaposabb betartására, illetve részbeni átdolgozására van szükség. Egyes narancsültetvények mintájára a telepítéskor legalább 50-60 cm magas bakhátak kialakítása indokolt, amely a pangó vizek káros hatásától védi meg az ültetvényt. Ez a megoldás bizonyos vízveszélyes területeken megoldás lehet.
Ehhez természetesen alkalmazkodni kell a gépi műveléssel, tápanyag-visszapótlással és a növényvédelmi munkákkal is. A túl laza, homokosba hajló talajok is nagy kockázatot hordoznak, annál is inkább, mert általában nem jellemző a szervesanyag-visszapótlás a bodzatermelőkre.
Nagy Zoltán mg. szakmérnök, újságíró
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2020. novemberi számában olvasható.
