Jelenlegi sorozatunk első részében már megemlítettük az üregi- és a mezeinyúl-populációban rejlő veszélyforrásokat. A hazai gyümölcsösök termőképességét azonban számos más gerinces kártevő is befolyásolja.
Ilyen fontos kártevőnk a vaddisznó is, több száz éve tagja a hazai vadállománynak. A vaddisznó (Sus scrofa) mindig is kiemelt szerepet kapott a hazai nagyvadak között. Húsa miatt évszázadok óta vadásszák, szapora életmódja miatt pedig stabil egyedszám jellemzi évről évre.
Falánk természetéből adódóan azonban veszélyes mezőgazdasági kártevőnek is számít. Milyen mértékben veszélyezteti a hazai termést ez a hazai nagyvad, és hogyan védekezhetünk ellene? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következőkben.
Mindenevő károkozó
A vaddisznó nemcsak a mindennapjaink, de a történelmünknek is visszatérő eleme. Presztízsnek számított már a középkorban is elejteni ezeket a nagytestű állatokat. Pedig alapvetően fél az embertől, de az utódok mellett kifejezetten agresszív magatartás jellemző rá.
Gyakran előfordulnak mind a mai napig vadászbalesetek ezen okból kifolyólag. Mindenevő állat, a fogazatából adódóan is könnyen elfogyaszt és megrág szinte mindent, a bomló tetemtől kezdve a vetőmagig. Gyakori a kártétele a bekerítetlen kukoricásokban is, hiszen a csövek lerágása mellett a mozgásával az ép kukoricát is ledönti, kitöri.
Az Európában őshonos alfajok testsúlya 50-180 kg közé sorolható, oroszországi fajtársaik súlya elérheti a 250-320 kg-ot is. Évente egyszer fialnak, és hosszú élettartam jellemzi az állatokat, vadonban átlagosan 12-15 évig is képesek elélni.
Az állomány szabályozása alapvetően a vadásztársaságok felelőssége és hatásköre. A kártételük viszont a mezőgazdászoknak jelentek súlyos pénzügyi deficitet.
Szántóföldeken, kertészetekben
Családi közösségük a konda, amelybe változó életkorú egyetek tartoznak. Az utóbbi időben számos tényező befolyásolta a szaporulatot.
Hazánk vaddisznóállományát jellemzően erdős-ligetes erdőkhöz között életmód jellemzi. Élőhelyeik között megemlíthetjük a kocsányos tölgyeseket is, ahol nemcsak bőséges táplálékhoz juthatnak, de a patakok, mocsaras rétek biztosítják számukra a megfelelő ivóvizet és az úgynevezett „dagonyák” kialakítását.
Százszámra hullott az állomány az afrikai sertéspestis miatt is. A fertőzés olyan mértékeket öltött, hogy évekre visszaszorította a vaddisznó kártételét.
A legnagyobb kárt a szántóföldi kultúrák esetében regisztrálták eddig, túrogatásával kieszi a vetőmagot, egyenetlenné teszi a magágyat. A kertészetekben is főleg a szőlőtermesztésben okoz minden évben több száz hektáros veszteséget. A szőlősbe beszabadulva lerágja a nedvdús fürtöket, csillapítva ezzel a szomját is.
Védekezési lehetőségek
Védekezési lehetőség alapvetően az állomány gyérítése, de ez vadászatokhoz kötött, a legtöbb gazda inkább villanypásztort épített ki a terület körül. Ennek az eszköznek a hatékonysága azonban függ az állat fejlettségétől, a beállított áramerősségtől, és a villanypásztor műszaki állapotától. Ugyanis a villanypásztor körül tisztán kell tartani az adott sávot a gyomoktól és egyéb más zavaró tényezőktől.
A vaddisznó az idősebb gyümölcstermő ültetvényekben már nem tesz jelentős kárt, a turkálásával azonban egyenetlenné teszi a sorközt és ez hátráltatja a kertészeti gépek munkáját. A védekezés másik módja a vadriasztó felhelyezése, ezek az illatanyag-tasakok a kerítésen lógva zavarhatják a vadak vonulását illatanyagaik segítségével.
Túlszaporodásra hajlamos, ezért folyamatos megfigyelés alatt tartják a vadállományt. Az Egyesült Államokban például olyan nagy mértékeket öltött a vaddisznók kártétele, hogy etetőcsapdákkal és tömeges vadászatokkal is kénytelenek védekezni ellenük.
Kártétele mellett számos vadfarm is létezik hazánkban, ahol tenyésztik őket, húsa kuriózum, és a különleges vadas sültek elmaradhatatlan része.
Vannak már házisertéssel keresztezett, félvad haszonállatok is, bár a hazai sertéstenyésztésnek csak egy kis részét adja ez az állomány. Húsa sokak szerint egészségesebb a házi fajtársáétól, nagyobb izomrost- és kevesebb testzsírszázaléka miatt.
Habár jelentős károkozásra képes, mégsem ez az állat lesz a legveszélyesebb hazai vadfaj. A kifejlett állatok tömeges vonulása során ugyanakkor gyakran kell karbantartani a kerítéseket, gyakran törnek át, és okoznak végleges pusztítást. Ha már megtörtént a baj, gyakran csak a vadkárszakértő hivatalos jegyzőkönyve és a bíróság által odaítélt kárenyhítési összeg segíthet.
