Az idei „márciusi télnek” hamarosan vége. Megérkezik vélhetően az igazi tavaszi időjárás, megindul a gyümölcsösökben a fák virágzása, illetve lombozatának fejlődése. Sajnálatos módon nem csak a haszonnövények növekedése, fejlődése veszi kezdetét, hanem egyes kártevők is megjelennek, hogy részt követeljenek maguknak a virágok, fiatal termések és a legelső lomblevelek alkotta táplálékbázisból.
Korai gyümölcshullás
Időben szinte leghamarabb az alma, körte és szilva esetében a virágzás után nem sokkal észlelhető jellegzetes tünet hívhatja fel a gazdák figyelmét ezekben a kultúrákban a poloskaszagú darazsak károsítására. A gyümölcsfák alatt nagyon korán, esetleg tömegesen találhatóak olyan apró termések, menyek lyukasak, kiodvasítottak, belsejük az ürüléktől feketére színeződött el és az ilyen károsodott gyümölcs gyakran kellemetlen szagú.
Ezeket a tüneteket az egyes gyümölcs fajokra specializálódott, monofág poloskaszagú darázs fajok okozzák. Alma esetében a Hoplocampa testudinea károsít, míg a körtét a Hoplocampa brevis faj veszélyezteti. A szilva és a ringló – szerencsétlenségére – két ilyen károsítóval is rendelkezik. A fekete szilvadarázs (Hoplocampa minuta) és a sárga szilvadarázs (Hoplocampa flava) ráadásul egyenként is gyakoribb fajok hazánkban, mint az almatermésűeket károsító fajok.
A poloskaszagú darazsaknak évente egyetlen nemzedékük fejlődik. A talajban telelnek báb alakban, de a populáció egy része mindegyik faj esetében diapauzál, azaz nem egy, hanem több telet tölt el a talajban. Erre a károsítóknak nagy szükségük is van, hiszen ez védi meg populációikat attól, hogy egy fagy, vagy más, az aktuális évi termést teljesen megsemmisítő esemény a termésben fejlődő lárvák teljes mennyiségét elpusztítsa és a fajt akár egész országrészekről kiirtsa.
A darazsak már március végétől rajzanak és a tápnövény virágzásának idején már a gyümölcsfák lombkoronájában vannak. Fénykedvelő állatok, nappal repülnek és a korona legfényesebb, felső harmadában tartózkodnak leginkább. petéiket a kinyílt virágba, a csészelevelek tövéhez helyezik, amelyből a kikelő fiatal lárva minél gyorsabban igyekszik eljutni a magkezdeménybe. A poloskaszagú alma- és körtedarázs lárvái gyakorta tesznek egy körkörös járatot a bibe tövénél és csak utána rágnak be a magház kezdeménybe.
A keskeny nyomtávú kategóriában kihagyhatatlan a Kubota M5001N széria. Páratlan japán minőség, kimagasló teljesítmény, országos szerviz hálózat.
A nap megállhat, a Kubota nem.
A magkezdemény, illetve magkezdemények elpusztítása miatt a fiatal gyümölcs lehullik. A szilván élő fajok sokszor több gyümölcskezdeményt is károsítanak.A poloskaszagú gyümölcsdarazsak ellen a védekezés részben az imágók csapdázása útján lehetséges. Erre fehér színű ragasztós lapok alkalmasak, amelyeket minél naposabb helyre, a korona felső harmadába célszerű kihelyezni. Kisebb gyümölcsösökben ez az előrejelzés mellett a populáció csökkentésére is alkalmas, mivel ezek a darazsak nem nagyon szoktak nagy távolságokra migrálni.
Kémiai növényvédelemre jelenleg egyedül az acetamiprid hatóanyagú készítmények használhatóak. Bár méhekre nem jelölésköteles kategóriába vannak sorolva, azért fényes nappal a beporzó rovarok (vad- és mézelő méhek, zengőlegyek,…) védelme miatt ne alkalmazzuk. A védekezésre legalkalmasabb időszak a virágzás vége, amikor alma és körte esetében a lárvák még a bibe körül rágnak, szilva esetében pedig még a legelső, legkisebb termés belsejében tartózkodnak. A hatékony védekezéshez mindenképpen az kell, hogy a permetlé valamennyi apró termés kezdemény lehetőleg legnagyobb felületét bevonja. A kijuttatási technikát, a permetezőgép beállítását, a tapadásfokozó adjuváns használatát és a permetlé mennyiséget ennek megfelelően válasszuk meg!
Lomb kártevők
Szinte a virágzással, illetve a zöld felületek (levelek, hajtáskezdemények) megjelenésével egy időben megkezdődik a levéltetvek és a sodrómolyok kártételének időszaka is. A levéltetvek ilyenkor a téli gazdanövényeiken szaporodnak fel. Bár e tekintetben mono-, vagy oligofágok, de szinte minden gyümölcsfának megvannak a jellegzetes levéltetvei.
A vegetáció kezdetén mindegyik faj, még a később gubacsokat, egyéb torzulásokat okozó fajok is teljesen nyíltan, a levelek felületén tartózkodnak. Szívogatásuk jókora víz- és tápanyag veszteséget okozhat a fáknak. Védekezni ilyenkor a legkönnyebb ellenük. Bármelyik engedélyezett készítménnyel, még a legolcsóbb kontakt készítményekkel is hatékonyan pusztíthatóak. Ráadásul ebben az időszakban a szomszédos, gondozatlan fákról sem újulhat ki a fertőzés, mivel ilyenkor még szárnyas alakok nincsenek, valamint azért sem, mert a gazdanövényváltó fajok esetében a később kialakuló szárnyas egyedek számára a fás szárú növények már nem számítanak gazdanövénynek.
A sodrómolyok esetében már némiképp más a helyzet. Ez a kevert hernyó populáció egy, két, sőt háromnemzedékes lepkehernyók összessége, amely már nem sokkal rügypattanás után megjelenhet a gyümölcsfákon. Egyes esetekben ekkor akár még a rügyek kiodvasítását is okozhatják. A levelek és a bimbók, virágkezdemények megjelenésével a sodrómolyok hernyói ezeket kezdik el fogyasztani, miközben egymáshoz is szövik a folyamatosan növekvő, de folyamatosan károsított leveleket.
Ennek következtében pár nap alatt kialakul egy olyan kárkép, amelyben a gyümölcsfák fiatal levelei, bimbók, virágok össze vannak tapadva a benne élő hernyó szövedéke által. Az ilyen összeszőtt rejtekhelyen általában egyetlen hernyó károsít.
A tünetek észlelése esetén mielőbb célszerű védekezni. Mivel a hernyó a szövedék és a növényi részek védelmében él és táplálkozik, sem a testét, sem pedig az általa fogyasztott növényi felszínt nem tudjuk lepermetezni. Ez által a kontakt készítmények használatáról le kell mondani. Az ilyen „elbújós”, rejtve károsító hernyók ellen igen jó eséllyel csak felszívódó készítmények használatával védekezhetünk eredményesen.
Gyümölcsfáinkon a virágzás után nem sokkal érdekes gubacsokat is észlelhetünk a leveleken. A különböző levél gubacsszúnyogok szerencsére nem túl gyakoriak hazánkban és igazság szerint számottevő kárt nem is okoznak. Monofág fajok. Magyarországon leginkább a szilva levél gubacsszúnyog (Putoniella marsupialis) károsításával lehet találkozni. Az évente egy nemzedéket nevelő apró szúnyogok virágzás végén kezdenek rajzani, de rajzásuk nagyon elhúzódó lehet. A levelekre rakott petékből kifejlődő nyüvek a levél színe felé kiboltosodó vöröses színű gubacsot képeznek, melyben általában több, eleinte fehér, később sárgás színű nyű táplálkozik. A megtámadott levelek általában nem hullanak le, így az okozott kár inkább esztétikai jellegű, de gazdaságilag nem mérhetően kicsi.
A kártevő ellen engedélyezett készítmény jelenleg nincs. A virágzás végén, illetve utána használt kontakt készítmények a gubacsszúnyogok imágóit hatékonyan gyéríthetik és a szisztemikus készítmények a legfiatalabb lárvák esetében nyújthatnak némi gyérítő hatást. Ugyanakkor bármely készítményt is használunk, azt – engedély hiányában – ez ellen a kártevő ellen nem, csak más, egyidejűleg jelen levő és a felhasznált készítmény engedélyokiratában szereplő károsító ellen vethetjük csak be. A gubacsszúnyog ellen csak az adott készítmény mellékhatásában bízhatunk.
