A gazdaságos gyümölcstermesztés egyik kulcskérdése, hogy milyen fajtákat telepítünk. Az ültetvényt nagyon sok szempontot mérlegelve, gondosan kell megtervezni, és csak olyan fajtákat szabad ültetni, amelyeket jól tudunk termeszteni és jól el tudunk adni. A tervezési folyamat fontos része a fajtatársítás részleteinek kidolgozása.
Gyakorlati szempontból az lenne a legjobb, ha egy táblában csak egy fajta lenne. Minden munkafolyamat szervezése így lenne a legegyszerűbb, a tápanyag-ellátástól a növényvédelmen keresztül a szüretig. Ezt azonban csak az öntermékenyülő fajtákkal tudjuk megvalósítani, az önmeddő fajtáknak pollenadóra van szükségük, különben nem hoznak termést.
Tehát az önmeddő fajták mellé pollenadó fajtákat ültetünk. Hogyan válasszuk ki ezeket, mennyit ültessünk, és hogyan helyezzük el az ültetvényben? Ezek a legfontosabb kérdések, amelyeket meg kell fontolnunk.
Öntermékenyülők
Kezdjük az egyszerűbb esetekkel. Melyek azok a fajok, amelyeknek fajtáihoz nem kell pollenadó? A hazánkban nagy gazdasági jelentőséggel bíró gyümölcsfajok közül az őszibarack (1. kép), a málna, a szamóca, a piros ribiszke, a fekete szeder és a fekete bodza minden termesztett fajtája öntermékenyülő (1. táblázat).
| Minden termesztett fajta ÖNTERMÉKENY | Vannak ÖNTERMÉKENYÜLŐ és ÖNMEDDŐ fajták is | Minden termesztett fajta ÖNMEDDŐ |
| őszibarack | kajszi | alma |
| málna | szilva | körte |
| szamóca | meggy | mandula |
| piros ribiszke | cseresznye | fekete ribiszke |
| fekete szeder | dió* | |
| fekete bodza | szelídgesztenye* | |
| mogyoró* |
Ezekből létesíthetünk fajtatiszta ültetvényeket. Emellett a kajszi (2. kép), a szilva, a meggy és a cseresznye (3. kép) öntermékenyülő fajtáiból is, de ezeken a fajokon belül sok önmeddő fajta is van, amelyekhez feltétlenül pollenadó kell.
Önmeddők
A tipikusan önmeddő fajtákat elsősorban az almatermésűek csoportjában találjuk. Az almafajták (4. kép) és a körtefajták döntő többségének egyáltalán nincs öntermékenyülő képessége.
Egyes alma- és körtefajtáknál kimutattak kismértékű öntermékenyülési hajlamot, erre alapozva, speciális kezelésekkel akár gazdaságilag értékes termés is előállítható. Ez a technológia azonban sok buktatót rejt magában és nem igazán terjedt el. Jobb tehát, ha maradunk a hagyományos módszereknél, és az almatermésűek ültetvényeit fajtatársítással tervezzük.
A bogyósgyümölcsűek csoportjában a fekete ribiszke igényel pollenadót. A nemesítés eredményeként a legújabb fekete ribiszke fajtáknak van bizonyos mértékű öntermékenyülő képességük, de ez nem elegendő a gazdaságos gyümölcsképzéshez.
A héjasok csoportjába tartozó fajokat is mindig fajtatársítással kell tervezni. A termesztésben lévő mandulafajtáink mind teljesen önmeddők. A nemesítőknek már sikerült öntermékenyülő mandulafajtákat is előállítani, de ezek még csak kísérleti ültetvényekben találhatók. A dió, a szelídgesztenye és a mogyoró számára szintén szükséges pollenadó, ezekről a fajokról külön szólunk a cikk végén.
Hogyan válasszunk pollenadó fajtát?
Egy önmeddő fajta virágaiban lévő termők megtermékenyítésére általában az adott faj egy másik fajtájának virágaiban képződött pollenek alkalmasak. Feltéve, hogy nem áll fenn genetikai összeférhetetlenség a két fajta között, de erről később még szólunk.
Ritkán, de vannak olyan esetek, amikor egy másik fajhoz tartozó fajta is alkalmas pollenadónak. Erre példa a Pándy meggy, amelyhez egyes cseresznyefajtákat is jó eredménnyel telepíthetünk pollenadóként. A szilva fajcsoportban is előfordul, hogy más fajhoz tartozó fajtát használhatunk pollenadás céljára.
Együtt virágzás
A fajtatársítás tervezésekor az elsődleges szempont, hogy az egymás mellé ültetett fajták egyszerre virágozzanak, vagy legalábbis nagymértékű átfedésben legyen egymással a virágzási idejük. Ha nem egyszerre nyílnak a virágok, akkor nem jöhet létre a megporzás. Természetesen a pollenátvitelt végző rovaroknak is jelen kell lenni virágzáskor.
Kompatibilitás
Nem elég azonban, hogy a két fajta együtt virágozzon. Az is nagyon fontos, hogy a pollenadó fajta kompatibilis legyen a megporzandó fajtával, tehát a bibére kerülő pollenek képesek legyenek a megtermékenyítésre. Az inkompatibilitás általában közeli rokon fajtáknál fordul elő és genetikai okai vannak. Az önmeddő Ceglédi óriás fajta mellé például nem tehetjük a Ligeti óriást, mert nem fogja megtermékenyíteni.
Ugyanígy mindegyik fajon belül vannak inkompatibilis fajtapárok, ezek S alléljei azonosak, ez okozza a problémát. Vannak olyan fajták, amelyeket azért kell kizárnunk a pollenadók kiválasztásakor, mert nem képeznek életképes polleneket. Ettől még persze fő árufajtaként kiválóak lehetnek. Tipikus példaként említhetők a triploid almafajták (Jonagold, Mutsu), vagy a hímteril Tuleu Gras szilvafajta.
Gyakorlati szempontok
Az ültetvény gazdaságos üzemeltetése szempontjából fontos számunkra, hogy a pollenadó fajta is teremjen piacképes minőségű és mennyiségű gyümölcsöt. Ez alól kivétel a Malus megporzási rendszer, amikor az almaültetvénybe vad almafajtákat tesznek megporzóként az árufajták mellé.
Ezek azonban nem foglalnak el külön helyet, mert a kisméretű pollenadó fákat minden tizedik, vagy huszadik fa után, két fa közé beszúrva helyezik el. Gyakorlati szempontból az is fontos, hogy az ültetvényt, vagy legalábbis egy-egy táblát együtt, egységes technológiával tudjuk művelni. Ehhez pedig az kell, hogy a pollenadó és a megporzandó fajta technológiai igényei nagyon hasonlóak legyenek.
A 2. táblázatban összefoglaltuk a pollenadó fajták kiválasztásának fő szempontjait. A szakkönyvekben és a fajtakatalógusokban a megfelelő pollenadó fajták kiválasztásához táblázatok nyújtanak segítséget, amelyeket a fenti szempontok alapján elvégzett több éves vizsgálatok eredményei alapján állítottak össze. A táblázatok adatai alapján ki tudjuk választani a megfelelő pollenadókat. Emellett a fajtaleírásokban is mindig szerepel, hogy az adott fajtához melyeket ajánlják pollenadóként.
| Együttvirágzás | A pollenadó és a megporzandó fajta virágai egy időben nyíljanak, illetve időben nagymértékben átfedjék egymást a virágzási idők |
| Kompatibilitás | A pollenadó fajta pollenje képes legyen tömlőt fejleszteni a megporzandó fajta bibéjén, és képes legyen megtermékenyíteni a termőt |
| Piacképes termés | A pollenadó is teremjen gazdaságos minőségű és mennyiségű gyümölcsöt |
| Technológiai igény | A pollenadó és a megporzandó fajta tecnológiai igénye közel azonos legyen, a táblát együtt tudjuk kezelni |
Hány pollenadó fajta legyen, milyen arányban?
A hatékony és biztonságos pollenadáshoz szükséges, hogy az önmeddő fajta mellett megfelelő távolságban legyen pollenadó. A pollenadó fáktól távolodva fokozatosan csökken az önmeddő fajta fáinak termésmennyisége, ezt sok vizsgálat egyértelműen kimutatta. A 3. táblázatban azt foglaltuk össze, hogy a különböző gyümölcsfajok ültetvényeiben mi az a legnagyobb távolság, ami még nem veszélyezteti a gazdaságos üzemeltetést.
| faj | maximális távolság a pollenadótól (m) |
| alma | 10-25 |
| körte | 8-20 |
| cseresznye, ,meggy, mandula | 6-8 |
| szilva | 15-20 |
| kajszi | 20-25 |
| fekete ribiszke | 3-6 |
| gesztenye, mogyoró | 30-50 |
| dió | 100 |
A tervezéskor ezeket az értékeket érdemes figyelembe venni. Érdemes több pollenadó fajtát is elhelyezni az ültetvényben a biztonságos terméshozás érdekében, hiszen a fajták virágzási ideje az időjárási tényezők hatására kismértékben ingadozhat. Különösen érvényes ez a korán virágzó fajokra (mandula, kajszi), és a korai virágzású évekre.
Korai virágzáskor ráadásul gyakran hűvös az idő, és ilyenkor a méhek is kisebb aktivitással dolgoznak. Kettőnél feltétlenül több fajta társítására van szükség azokban az almaültetvényekben, amelyekben triploid fajták vannak, hiszen ezek nem tudnak pollent adni. Számukra és az ő pollenadójuk számára is szükség van pollenadó fajtára. A fajtatársítás tervezésekor gyakori megoldás, hogy több olyan árufajtát helyezünk egymás mellé, amelyek kölcsönösen megporozzák egymást.
Hogyan helyezzük el a pollenadókat az ültetvényben?
A fajtatársításnak számtalan lehetséges változata van, és a pollenadók elhelyezése is többféle módon történhet.
Először szóljunk olyan példákról, amelyekben a sorokon belül nem keverednek a fajták. A növényvédelemi és a szüreti munkálatok során párosával tudjuk jól kezelni a sorokat, ezért egy-egy fajtából mindig páros számú sort telepítsünk. Páratlan számú sorból álló blokkok telepítése nem célszerű. Ha több árufajtánk van, amelyek mind jól értékesíthetők, és kölcsönösen jól megporozzák egymást, akkor 4 vagy 6 soronként váltva alakíthatjuk ki a blokkokat, a 3. táblázat adatainak figyelembe vételével.
A 6 sornál szélesebb blokkok kialakítása általában már azzal jár, hogy a belső sorokban kevés lesz a termés. Ha a fő árufajtánkhoz egy vagy két pollenadó fajtát telepítünk, akkor a fő fajtából 4 vagy 6 soros blokkokat tervezünk, és a blokkok közé 2 sorban ültetjük a pollenadó fákat. A pollenadó fákat a tábla körül szegélyként is elhelyezhetjük, de az is azzal a veszéllyel jár, hogy rossz lesz a tábla belsejében lévő fák pollenellátottsága.
A pollenadókat a sorokon belül is elhelyezhetjük. A pollenátvitelt a méhek és egyéb rovarok végzik. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a rovarok szívesebben repülnek sorirányban, mint keresztbe. Ezért a megporzás hatékonysága jobb, ha a pollenadó fákat a megporzandó fák közé tesszük, a sorokon belül. Technológiai szempontból viszont ez nem előnyös, főként a szüret szervezésekor, mert a fajták nem egyszerre érnek, később vissza kell menni a sorba a pollenadókról leszedni a termést, ami plusz munkát okoz. Ha pedig egyszerre érnek, akkor sem célszerű a fajtákat keverni, mert nem lesz egységes az áru.
Héjasok
A héjasok körébe tartozó dió-, szelídgesztenye- és a mogyorófajtáknál a dichogámia okozza az önmeddőséget. Ez azt jelenti, hogy egy növényen belül nem egy időben funkcióképesek a női és a hím ivarszervek. A fajtatársítást úgy kell terveznünk ezeknél a fajoknál, hogy a pollenadó fajta akkor szórja a pollenjeit, amikor a megporzandó fajta nővirágai fogadóképesek.
A dióhoz ráadásul nem szabad sok pollenadót ültetni, mert ha túl sok pollen kerül a bibékre, akkor a terméskezdemények jelentős része elhal. A fő árufajtához maximum 3-5%-os arányban tegyünk pollenadókat a dió ültetvényekben.
Összefoglalás
Cikkemben megpróbáltam összefoglalni a fajtatársítás tervezésének legfontosabb szempontjait, amelyekről a gyümölcstermesztéssel foglalkozó szakkönyvekben részletes segédtáblázatokat és útmutatásokat találunk. Ha valamit itt elrontunk, akkor nem lesz eredményes az ültetvényünk működése, nem lesz megfelelő mennyiségű és minőségű termés.
A képek a szerző felvételei.
