Kinőttek a napraforgók a fiatalkori és a talajlakó kártevők „foga” alól, megérkeztek viszont az első lombkárosítók.
Ahogyan sok más szántóföldi kultúránkban is, úgy a napraforgóban is megjelentek az első levéltetűkolóniák (1. kép). Az időjárás kedvező most számukra, mivel kedvelik a párás, mérsékelten meleg viszonyokat, várhatóan felszaporodásuk intenzívebbé válik.
Napraforgóban több fajuk is károsíthat, a leggyakrabban a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae, 2. kép), valamint a sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi). Betelepedésük már a néhány leveles állapottól megkezdődik, növényen történő felszaporodásuk folyamatos, amely a virágzás időszakában érheti el a csúcspontját. A kolóniákat a levélerek zugaiban, valamint a bimbók, és a virágok pikkelylevelei alatt kell keresnünk. Nagyon gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy a levéltetvek természetes ellenségei, a katicabogarak, a zengőlegyek, valamint a zöldfátyolkák egyedei, imágók és lárvák is, nagy egyedszámban találhatók a fertőzött területen. Ezek nagyon sok esetben önmagukban is képesek kontroll alatt tartani a kártevő egyedszámát, így nagyon ritkán van szükség célzottan a levéltetvek ellen végzet rovarölő szeres beavatkozásra. Egy rosszul megválasztott, széles hatásspektrumú rovarölő szerrel csak ronthatunk a helyzeten, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen típusú készítménnyel nem érnénk el a tányér pikkelylevelei alatt, vagy a levelek fonáki részén tartózkodó levéltetveket, így a kezelés hatékonysága minimum kérdéses lenne. Ezért érdemes nagyon alaposan meggondolnunk, hogy valóban érdemes-e napraforgóban ezek ellen a kártevők ellen beavatkoznunk.
Ha a napraforgótáblában járunk, máris láthatunk kisebb nagyobb rágásnyomokat a leveleken (3. kép). Ezek pillanatnyilag inkább különböző lombozatot károsító szöcskefajok kártételét mutatja, azonban ez szinte soha nem éri el azt a kártételi szintet, amely növényvédelmi beavatkozást tenne szükségessé, többnyire csupán a táblaszegélyekre korlátozódik. Ugyanez már nem mondható el a lombrágó hernyókról, amelyekből szintén több faj is károsíthat a napraforgón.
A leggyakrabban a gamma-bagolylepke (Autographa gamma, 4. kép) hernyóját találjuk a növényeken, de a somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima) egyedei is gyakran előfordulnak a lombozaton. Ezeknél a kártevőknél már érdemes az egyedszám és a kártétel alakulását figyelemmel kísérni, mert a fiatal állományokban okozhatnak kellemetlen meglepetést.
Az utóbbi évek tapasztalata, hogy egyre többször jelenik meg a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) a napraforgótáblákon. Sokszor már a virágzás időszakában találhatunk a tányérokon gyapottokbagolylepke-hernyót, de az igazi nagy problémát a későbbiekben okozzák, amikor a már érőfélben lévő tányér pikkelylevelei alá berágva, utat nyitnak a tányérfertőző kórokozóknak. Bár lombkártételük általában mérsékelt, érdemes az egész tenyészidőszak alatt figyelemmel kísérnünk ezt a kártevőt a napraforgóban is.
