Az ország jelentős, sőt az idei év után bátran kijelenthetjük, legnagyobb részén jól ismert kártevő a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). A most nyáron megtapasztalt meleg és száraz körülmények különösen kedveztek e kártevőnek, sokfelé alakult ki komoly fertőzése, egyes területeken akár soha nem látott egyedszámával is találkozhattunk. Több szántóföldi növényünket is károsíthatja, de a legnagyobb problémát egyértelműen a kukoricatáblákon okozza a csővégeken okozott kiterjedt rágásával, valamint az annak nyomán gyakran beinduló csőfertőzések elősegítésével. Ha keressük, a hernyókat leggyakrabban a csővégeken, a cső felső harmadában, a csuhélevelek védelmében találjuk, de ez nem zárja ki, hogy akár a lombozaton, vagy a csuhéleveleken külsején is rájuk akadhassunk.

Jelenleg azonban, a legtöbb kukoricaállományból mintha egyszerűen eltűntek volna a hernyók! Mielőtt megürülnénk ennek, tudnunk kell, hogy ez többnyire csak a csővégekre igaz, ha lehúzzuk a csuhéleveleket, máris megtaláljuk őket – és kártételüket – a cső oldalán, vagy annak alapi részén (1. -2. kép). A beszáradó csővégeken a hernyó kevésbé talál már megfelelő táplálékot, ezért húzódik a még nagyobb nedvességtartalmú, még „fogyasztható” magok irányába.

Ebben az időszakban már gyakori, hogy a kukoricamoly lárvája is a cső oldalán táplálkozik. Kártétele nagyon hasonló a gyapottok-bagolylepke hernyója által okozotthoz, azonban ez utóbbi általában nagyobb kiterjedésű, a rágás körül durvább rágcsálékot, nagyobb méretű ürüléket fogunk találni (3. kép). A kukoricamoly esetében gyakorta hatol a rágás a cső belsejébe is, amely viszont nem jellemző a gyapottok-bagolylepke kártételére, az többnyire csak a csutka felszínéig terjed (4. kép). Ezek a jellegzetességek akkor is segítséget nyújtanak számunkra a kártételt okozó faj meghatározásához, ha magát a kártevőt nem is találjuk meg.

Kérdés, hogy hordoz-e veszélyt magában a most megtapasztalt, viszonylag kései kártétel? Sajnos igen, a hosszabb tenyészidejű kukoricafajtáknál a nedvesebbé váló időjárási körülmények, a kártétellel együttesen megnövelik a gombás csőfertőzés valószínűségét (5. kép), amely szerencsétlen esetben a betakarított termés toxinszennyeződését okozhatja. Tennivalónk ennek megakadályozásában már nincs, reménykednünk kell abban, hogy az állományok természetes száradása megakadályozza ennek megtörténtét.