Valóban eltűntek volna? Sajnos nem, nincs akkora szerencsénk! Egészen egyszerűen máshol kell most már keresnünk őket az érőfélben, vagy netán kényszerérésben lévő kukoricaállományokban.
Az ország jelentős, sőt az idei év után bátran kijelenthetjük, legnagyobb részén jól ismert kártevő a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). A most nyáron megtapasztalt meleg és száraz körülmények különösen kedveztek e kártevőnek, sokfelé alakult ki komoly fertőzése, egyes területeken akár soha nem látott egyedszámával is találkozhattunk. Több szántóföldi növényünket is károsíthatja, de a legnagyobb problémát egyértelműen a kukoricatáblákon okozza a csővégeken okozott kiterjedt rágásával, valamint az annak nyomán gyakran beinduló csőfertőzések elősegítésével. Ha keressük, a hernyókat leggyakrabban a csővégeken, a cső felső harmadában, a csuhélevelek védelmében találjuk, de ez nem zárja ki, hogy akár a lombozaton, vagy a csuhéleveleken külsején is rájuk akadhassunk.
Jelenleg azonban, a legtöbb kukoricaállományból mintha egyszerűen eltűntek volna a hernyók! Mielőtt megürülnénk ennek, tudnunk kell, hogy ez többnyire csak a csővégekre igaz, ha lehúzzuk a csuhéleveleket, máris megtaláljuk őket – és kártételüket – a cső oldalán, vagy annak alapi részén (1. -2. kép). A beszáradó csővégeken a hernyó kevésbé talál már megfelelő táplálékot, ezért húzódik a még nagyobb nedvességtartalmú, még „fogyasztható” magok irányába.
Ebben az időszakban már gyakori, hogy a kukoricamoly lárvája is a cső oldalán táplálkozik. Kártétele nagyon hasonló a gyapottok-bagolylepke hernyója által okozotthoz, azonban ez utóbbi általában nagyobb kiterjedésű, a rágás körül durvább rágcsálékot, nagyobb méretű ürüléket fogunk találni (3. kép). A kukoricamoly esetében gyakorta hatol a rágás a cső belsejébe is, amely viszont nem jellemző a gyapottok-bagolylepke kártételére, az többnyire csak a csutka felszínéig terjed (4. kép). Ezek a jellegzetességek akkor is segítséget nyújtanak számunkra a kártételt okozó faj meghatározásához, ha magát a kártevőt nem is találjuk meg.
Kérdés, hogy hordoz-e veszélyt magában a most megtapasztalt, viszonylag kései kártétel? Sajnos igen, a hosszabb tenyészidejű kukoricafajtáknál a nedvesebbé váló időjárási körülmények, a kártétellel együttesen megnövelik a gombás csőfertőzés valószínűségét (5. kép), amely szerencsétlen esetben a betakarított termés toxinszennyeződését okozhatja. Tennivalónk ennek megakadályozásában már nincs, reménykednünk kell abban, hogy az állományok természetes száradása megakadályozza ennek megtörténtét.
