Ahogy fejlődnek a becők a repceállományokban, úgy szaporodik azok száma, amelyek torzulnak, sárgulnak, sőt, már a felnyílás jeleit mutatják.
Ezek hátterében pillanatnyilag rovarkártétel állhat, amelyekhez azonban a későbbiekben még kórokozó (repcebecőrontó), vagy élettani okok is társulhatnak. Azonban a most látott tünetek a repcebecő-szúnyog (Dasineura brassicae) és a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) kártételével kapcsolatosak. Korábban a szúnyogról már volt szó itt, a „Határszemle” rovatban, most nézzük meg közelebbről a repcebecő-ormányost.
Kártételének külső tünetei nehezen, de inkább egyáltalán nem különböztethetők meg a szúnyoglárvák által okozottaktól. A becők torzulnak (1.-2. kép), sárgulnak, sok esetben máris a felnyílás jeleit mutatják (3.-4. kép). Az érés -időnként kényszerérés- során ezek a becők felnyílnak, a bennük lévő magok kiperegnek, esetenként érzékeny pergési veszteséget produkálva. Azonban, ha a becő belsejébe nézünk, ott már egyértelműen elválik az ormányoslárva kártétele, ugyanis az látványosan károsítja a magokat (5. kép), akár szinte teljesen el is fogyaszthatja azokat (6. kép), általában 2-3 darabot a fejlődése során. Ha felnyitunk egy-egy becőt, időnként meglepően sok lárvát fogunk benne találni.
Ezek között azonban maximum egy esetleg kettő lehet a repcebecő-ormányos lárvája, annak nősténye ugyanis csak ennyi tojást helyez egy-egy becőbe, majd ezt követően feromonnal megjelölve jelzi más nőstényeknek, hogy az már „foglalt”, így abba újabb tojások már nem kerülnek. Nem ez a helyzet a repcebecő-szúnyog esetében, azoknál előfordul, hogy akár tucatnyi lárva is fejlődhet egyetlen becőben. A két kártevő gyakran közösen károsít, azonban a lárvákat nem nehéz megkülönböztetnünk akár szántóföldi körülmények között sem. A szúnyoglárvák apróbbak, egyöntetűen fehérek, míg az ormányoslárvák nagyobb méretűek, inkább csontszínűek, barnásak, eltérő árnyalatú barna fejtokkal.
Az erősen fertőzött repceállományokban egyre több tünetes becőt fogunk találni, azonban jelenleg a kártétellel szemben már semmiféle védekezési lehetőség sem áll a rendelkezésünkre. Erre kizárólag az imágók egyedszámának csökkentésével van lehetőségünk, jóval korábban, még a virágzás időszakában elvégzett rovarölő kezelésekkel. Így ebben az évben sajnos már nincs más választásunk, minthogy elfogadjuk a kártétel bekövetkeztét.
