Bár a hőmérsékleti értékek jelenleg nem ezt idézik, de márciust írunk, itt a tavasz. Ilyenkor már nagy bizonyossággal lehet megállapítani, hogyan teleltek a repceállományok. Sőt, már egyes, jellegzetesen tavaszi növényvédelmi problémák is kezdenek megmutatkozni.
Milyen volt a telelés?
Ha erre, a repceállományok telelésére vonatkozó kérdésre általánosságban és röviden szeretnénk válaszolni, azt mondhatnánk, hogy az különösebb probléma nélkül történt. Közelebbről megnézve azonban vannak eltérések az egyes állományokban. Meglepő módon éppen a későn kelt és így a télbe fejletlenül menő növények nem szenvedtek el komolyabb fagykárt (1. kép), ilyen okok miatti tőpusztulásról nem lehet beszélni. Még a négy leveles, egészen kicsi növények is viszonylag mérsékelt levélkárosodással jöttek ki a télből (2. kép). A nagy lombozattal betelelő, fejlett állományokra ez nem igaz, azokban helyenként kifejezetten nagy mértékű levélpusztulást tapasztalhatunk (3. kép).
Természetesen az nem kérdés, hogy az erősebb állományok által ígért hozam lényegesen nagyobb, mint a fejletleneké. Ez azonban nem a téli időjárás okozta esetleges kiritkulás miatt van így, hanem a tavaszi fejlődésben és oldalágképzésben az erős gyökérzetű, fejlett növények javára megmutatkozó különbségeken alapul.
Indul a tavaszi vegetáció
A február végén tapasztalt, a repce számára viszonylag kedvező hőmérsékleti értékek miatt megindult a növények tavaszi fejlődése, egyre „zöldebbek” a repcetáblák (4. kép). A fejlettebb állományokban megkezdődött a főszár növekedése, intenzíven zajlik az oldalágak képzése (5. kép), de a gyengébb fejlettségű táblákon is erősödnek a növények (6. kép). Ehhez pillanatnyilag a talajban még elfogadható mennyiségű nedvesség áll a rendelkezésükre, azonban az egyre fokozódó vízhiány rövidesen kedvezőtlen irányban befolyásolhatja a folyamatot. A fejletlen lombozatú, így feltételezhetően kisebb gyökértömeggel rendelkező állományokban ez a káros hatás csapadék hiányában rövid időn belül meg is fog mutatkozni.
Kártevők, kórokozók, gyomnövények
A tavasz megérkeztével megjelentek a növényvédelmi jellegű problémák, kezdetüket vették a védekezések. A repceszárat károsító ormányosok fokozódó aktivitása már február végén érzékelhető volt, helyenként már nagy számban fogták őket a sárgatálak és a fogólapok. Az állományokat járva és a növényeket vizsgálva még most, az időközben megérkező lehűlés ellenére is viszonylag sok repceszár-ormányost (7. kép) lehet találni.
Sajnos, úgy tűnik, a betelepedésüket követően kellő idő és megfelelő körülmények álltak a rendelkezésükre a tojásrakás megkezdéséhez. Ezért nem csupán táplálkozásuk nyomai láthatók a levélnyeleken (8. kép), alaposabb kereséssel azokban már tojáscsomókat (9. kép) is találhatunk, bár szerencsére ennek mértéke még nem nevezhető tömegesnek. A jelenleg tapasztalható lehűlés biztosan megakasztotta, vagy lelassította a kártevők táblákra történő betelepedését, ezért azoknak a repcetermesztőknek, akik az első hullám alkalmával már védekeztek, az újbóli felmelegedéskor biztosan meg kell majd ismételniük a kezelést.
Ha a repceterületeket járjuk, feltűnően sok levélen fogjuk megtalálni a fómás levélfoltosság és szárrák tüneteit (10. kép). Érdekes módon ez főként a kisebb lombozatú állományokra igaz, a fejlettebb, nagyobb lombozattal télbe menő területekre kevésbé. Ennek magyarázata az lehet, hogy ez utóbbiakban a kórokozóval fertőzött idősebb levelek annak kártételétől függetlenül, főként a téli időjárásra visszavezethető okok miatt leszáradtak, a fiatal levelek pedig – még – nem fertőződtek meg. Ellenben a telet kisebb levélvesztéssel átvészelő fejletlenebb állományok lombozatán a kórokozó fennmaradt, tünetei mostanra már látványosan mutatkoznak. Ez a helyzet nagy veszélyt jelent a szár megfertőződése miatt, ami jelentős gazdasági kárt okozhat, ezért az érintett területeken mindenképpen érdemes elvégezni egy korai gombaölő szeres beavatkozást.
A gyomnövények esetében azt mondhatjuk, hogy a repcetáblák a „szokásos” képet mutatják, ami alatt azt értem, hogy a nem gyomirtott területeken honos, ősszel és télen kelő gyomnövények jelentős tömegben, mindenfajta károsodás nélkül vészelték át a telet. Ehhez hozzátehetjük, hogy jelenlétükkel máris károsítanak, a legtöbb fajuk már intenzíven fejlődik (11. kép) – sőt van olyan, amelyik már virágzik – amelynek során tovább csökkentik a talajok értékes, egyébként is szűkös vízkészletét.
Az általam látott repceállományok rendkívül vegyes képet mutatnak, talán még a szokásosnál is nagyobbak a fejlettségbeli különbségek az egyes táblák között. Maga az áttelelés tőpusztulással járó problémát nem okozott, azonban az egyre inkább kibontakozó csapadékhiány biztosan hatással lesz az állományok tavaszi indulására és fejlődésére.
