A kelő napraforgót és kukoricát a mezei nyúl, hörcsög, örvös galamb, vetési varjú, majd később a nagyvadak is károsíthatják.

A vadkár felismerése a csírázási/kelési szakaszban nem nehéz. Ha a területet szemlézve azt tapasztaljuk, hogy sorban hiányzik a kelő növények sziklevele, le van rágva, ez vadak kártételére utal. Sajnos a korai kártevők közül például a mezei nyúl, akár nagyobb négyzetmétereket is képes kitakarítani. Nemcsak a gazdasági kár jelent veszélyt, hanem a térhagyás is, ugyanis a kultúrnövény hiánya teret ad a gyomok felszaporodásának.

A másik gyakran előforduló kártevő a hörcsög, amely védett állat. Ezt a védettséget meghatározott időtartamban azonban megszakítják, amikor kötelező ellenük védekezni. A mezei hörcsög a jogszabály szerint a növénytermesztésben keletkezett károk mérséklése érdekében március elseje és május 31. között gyéríthető, amennyiben a lakott kotorékok száma hektáronként meghaladja a kettőt.

Örvös galamb ellen riasztással tudunk védekezni. A vetési varjú szintén védett állat, kolóniákban élnek, csapatostul képesek hatalmas területet kigyéríteni. A fácán szintén képes a frissen kelő kukoricában hasonló kárt okozni, kis kráterszerű nyomot hagyva maga után.

Nagyon fontos dolog itt is a párbeszéd, a lehetőségeket a vadásztársaságoknak a gazdálkodókkal együtt kellene megtalálni. Hiszen rövid ideig több megoldás is működhet (ragadozó ürülék, emberi haj, káliszappan stb.). Hosszú távú hatásra azért nehéz megoldást találni, mert ezen kártevők nagy része (pl. a mezei nyúl) territoriális állat, ahol születik, ott éli le az életét.

Kémiai anyagok is elérhetőek manapság, ezek keserű anyagok, amelyet az állat megkóstolva otthagy.

Agrotechnológiával tudjuk segíteni még a megelőzést, hiszen ha robbanásszerű, gyors, egyöntetű kelést tudunk biztosítani az állományunknak, akkor „kinő a kártevő foga alól” a növény, azaz rövidebb lesz az az időszak, amíg károsítani tudja azt.