A japán borbolya (Berberis thunbergii) egy szemet gyönyörködtető tövises lombhullató cserje, amely felfelé álló látványos ágrendszerrel dicsekedhet. Mivel változó színeinek köszönhetően egész évben vonzó látványt nyújt, gyakran nevelik dísznövényként annak ellenére, hogy egyes régiókban invazív növénynek számít.
A japán borbolya kúszó gyökerekkel és magvakkal, önvetéssel terjed, nagyrészt a bogyókat fogyasztó madarak segítségével. Ezek a cserjék kerekded formájúra és körülbelül 150 cm magasra és szélesre nőnek. Levelei zöld színben pompáznak, halványsárga virágai tavasszal nyílnak. A levelek színe ősszel a vörös, a narancssárga, a lila és a citromsárga különböző árnyalataira változik. A növénynek igen szúrós tüskéi és piros, hosszúkás formájú bogyói vannak, amelyek a hideg hónapokban is megmaradnak, ezért télen is nagyon népszerűek. A cserjék növekedési üteme lassú vagy átlagos, évente körülbelül 30-60 cm magasra nőnek. A japán borbolyát általában cserepes faiskolai növényként érdemes megvásárolni, és a legjobb ősszel, késő télen vagy a tavaszi virágzás után elültetni.
A borbolya az emberek számára enyhén mérgező növénynek számít, a növényi részek esetleges elfogyasztása komoly emésztési zavarokat, a növény bőrrel való érintkezése pedig bőrgyulladást okozhat. Bár nem szerepel a háziállatokra nézve mérgező növények hivatalos listáján, ennek valószínűleg az az oka, hogy a tüskés ágak rendkívül nehézzé teszik a hozzáférést, és így a bogyók elfogyasztását. A növényben található berberinről azonban köztudott, hogy nagy mennyiségben elfogyasztva szívpanaszokat okozhat, ezért ha a háziállataink hajlamosak a tüskés ágak rágcsálására, bölcsebb elkerülni a növény nevelését.
| Közismert neve | Japán borbolya |
| Tudományos neve | Berberis thunbergii |
| Család | Borbolyafélék |
| Növénytípus | Lombhullató cserje |
| Érett méret | 90-150 cm magas, 120-180 cm széles |
| Fényigény | A napos és félárnyékos helyeket kedveli |
| Talajtípus | A jó vízáteresztő képességű talajt kedveli |
| Talaj pH | Savas, semleges |
| Virágzás ideje | Tavasz |
| Virágainak színe | Sárga |
| Mérgező hatás | Mérgező az emberre és esetlegesen a háziállatokra nézve is |
| Őshonos terület | Kelet-Ázsia és Japán |
A Japán borbolya gondozása
Nagyon könnyen termeszthető növény, amely csak kevés betegségre vagy kártevőre érzékeny. Ha csoportosan vagy sövényként ültetjük el, egymástól körülbelül 90 cm távolságra telepítsünk minden egyes példányt, mivel gyorsan megnőnek, és rövid időn belül áthatolhatatlan tüskés falat alkotnak. Sok munkánk nem lesz ezzel a cserjével, csak időről időre metszeni kell, hogy ne terjeszkedjen el kontrollálatlanul, de ha nem vagyunk különösebben kényesek a formájára és a méretére, metszenünk sem sűrűn kell.
Fényigény
A japán borbolyák a napsütötte helyeken fejlődnek a legjobban, de elviselnek némi árnyékot és félárnyékot is. Napi körülbelül hét órányi napfény ideális a fényes, dús lombozat kialakulásához.
Talajigény
Ez a cserje egy átlagos talajban is könnyen fejlődik. A különböző talajviszonyokat jól tűri, amennyiben megfelelő a vízelvezetés. A pangó víz és nedves talaj nem kedvez a növénynek, mert gyökérrothadást okozhat.
Vízigény
Jól tűri a szárazságot, így valószínűleg csak hosszan tartó száraz időszakokban kell öntöznie a bokrot. Ha azonban a növény levelei elhervadnak vagy lehullanak a vegetációs időszak alatt, az azt jelzi, hogy szüksége van az öntözésre. Az új cserjét rendszeresen öntözze, hogy az első növekedési időszak alatt a talajban mindig maradjon egy kis nedvesség.
Hőmérséklet és páratartalom
Számos éghajlati körülményhez képes alkalmazkodni. Jól tűri a hideget, de az erős szelektől védett helyet kedveli. A nagyon meleg és párás körülményeket nehezen viseli.
Műtrágya
A japán borbolyát általában nem szükséges trágyázni, kivéve, ha nagyon rossz a talaja. A növény egészségének és életerejének fokozása érdekében a tél végén vagy kora tavasszal, a virágzás kezdete előtt trágyázhatja a borbolyát lassan oldódó cserje műtrágyával.
A japán borbolya fajtái
A japán borbolyának számos fajtája létezik, amelyek méretükben, alakjukban és megjelenésükben különböznek egymástól. Némelyiknek felfelé növekvő, gömbölyded formája van, míg mások inkább laposan szétterülnek, vagy kicsik és tömzsik maradnak. Egyes cserjék a jellegzetes alap-zöld színeken túl feltűnő lombszínekkel rendelkeznek. A népszerű fajták közé tartoznak a következők:
- „Crimson Pygmy”: Ez a fajta mindkét szempontból hű a nevéhez, vöröses-lilás lombozatú, és tömör marad. Általában körülbelül 60-90 cm magas és széles lesz.
- „Aurea”: Ez a növény is meglehetősen alacsony, legfeljebb 90-120 cm magas és ennél csak egy picivel szélesebb. Élénksárga lombozatáról ismert.
- „Rose Glow”: Ez a fajta körülbelül 150 cm magas és 120 cm széles. Hírnevét annak köszönheti, hogy levelei három színűek: rózsaszínnel és fehérrel tarkított rózsaszínűek és vörösek.
- „Concorde”: Ez a kicsi, gömbölyded cserje csak körülbelül 60 cm magas és széles. Mélylila lombja ősszel még élénkebbé válik.
Metszés
A japán borbolyáknak a bokrai esetében a metszés általában nem elengedhetetlen. Ha nincs kedve velük foglalkozni, hagyja őket békén, és csak az elszáradt, sérült vagy beteg részeket vágja vissza időről időre. Természetesen visszavághatja a cserjét egy adott forma vagy méret elérése érdekében is, például ha sövényt szeretne belőle kialakítani. Ha lehetséges, ügyeljen arra, hogy a nagyobb mértékű visszametszésre közvetlenül a növény tavaszi vagy kora nyári virágzása után kerüljön sor. Kerülje a metszést az első őszi fagyok várható időpontja előtt két hónapon belül (kivéve, ha csak a sérült részeket távolítja el), mivel így a cserje az esetleges sérülésekkel vagy betegségekkel szemben sebezhetőbbé válhat.
Ha bokorral dolgozik, viseljen vastag kesztyűt, hogy megvédje a bőrét a növény rendkívül hegyes tüskéitől és a növénnyel való érintkezés okozta kellemetlen bőrreakcióktól.
Mi a szaporításának a menete?
A japán borbolya könnyen szaporítható dugványozással, ami a magról való neveléssel szemben kevésbé bonyolult módszer. A dugványokat tavasszal, a virágok elhervadása után vágja le. Nyáron félkemény dugványokat is szedhet, megmutatjuk, miként:
- Vágjon le egy 15 cm hosszúságú hajtást az ág csúcsáról; lehetőleg a levél elágazás alatt.
- Távolítsa el a hajtásokat és a leveleket a dugvány alsó részéről, de hagyja meg a zöldet a felső felén.
- A hajtást mártogassa gyökereztető hormonba a növekedés elősegítése érdekében.
- Töltsön meg egy edényt durva homokkal, öntözze meg vízzel, és hagyja kicsöpögni belőle a felesleges vizet. Ha kicsöpögött, ültesse a dugvány végét a nedves homokba, de a levelek maradjanak a homok felett.
- Permetezze meg a dugványt egy kevés vízzel, majd fedje le a cserepet egy műanyag zacskóval, hogy a dugványt nedvesen tartsa.
- Figyelje a dugványt; ha a talaja kiszárad, adjon hozzá egy kis vizet, de ne túl sokat (nehogy pangjon alatta a víz). 21 napon belül gyökeret kell a növénynek eresztenie; finoman húzogassa meg, hogy lássa, érez-e ellenállást, ahogy az a földbe kapaszkodik.
- Ha azt látja, hogy a gyökérzet megfelelő ütemben fejlődik, helyezze át a dugványt egy nagyobb edénybe, amelyben virágföld van, és folytassa az öntözést.
- Ősszel ültesse ki az új japán borbolya növényt a kertbe.
Hogyan termesszünk magról japán borbolyát?
Ha figyelembe vesszük, hogy a magjai milyen könnyen szóródnak szét a kertben, láthatjuk, hogy a növények magról történő szaporítása sem okozhat különösebb nehézséget. Az hosszúkás piros bogyók apró magokat tartalmaznak, amelyek szinte bármilyen termesztőközegben elültethetők. Ha ősszel összegyűjtünk néhány bogyót, és a magokat közönséges virágkeverékkel töltött cserepekbe ültetjük, akkor ezekből jó eséllyel új növényeket nevelhetünk. A kiskertben magról fejlődő kis növényeket is könnyen ki lehet ásni és át lehet ültetni más, általunk kiválasztott helyekre.
Téliesítés
A japán borbolyák nem igényelnek különösebb téli védelmet a tűréshatárán belül.
Gyakori kártevők és növénybetegségek
A japán borbolya bokrok érzékenyek a pajzstetvekre és a levéltetvekre, amelyek a növény nedveit szívogatják. A levéltetvek nagyobb kiterjedésű állományait nagynyomású kerti slag segítségével távolítsa el.
A növényt sújtó betegségek közé tartozik a lisztharmat, a verticilliumos hervadás, az antraknózis ( fenésedés) és a bakteriális levélfoltosság. A leggyakoribb problémák esetén használjon gombaölő szereket, de tartsa szem előtt, hogy a fonnyadás olykor olyan maradandó károsodást okozhat, amitől a bokor elpusztulhat.
GYIK
Hogyan használható ez a növény a kertben?
A borbolya cserjéket gyakran használják sövényként vagy akadályt képező növényként, mivel éles tüskéik segítenek „élő kerítést” létrehozni. Tartsa őket távol az utaktól, hogy elkerülje a járókelők sérülését. A borbolyacserjék az erózió elleni védekezésben is hatékonyak, és a szarvasoknak leginkább ellenálló cserjék közé tartoznak.
Hogyan szabadulhatunk meg a japán borbolya növénytől?
Ha idegeskedik a borbolya invazív hajlama miatt, a legjobb módszer az, ha a növény minél nagyobb részét kiássa, majd figyeli a területet a megmaradt gyökerekből kelő új hajtások, vagy a lehullott magokból előbújó magoncok után kutatva. Az így megjelenő egyedeket szisztematikusan ássa ki vagy pusztítsa el bozótirtó gyomirtó szerrel. Néhány hónapig is eltarthat, amíg a növény minden maradványát elpusztítja.
Meddig él a japán borbolya?
Ezek a növények folyamatosan terjeszkednek a földalatti gyökereik révén, így egy-egy növény fokozatosan, akár évtizedeken át is sűrűsödhet és növekedhet. Egyes szárak azonban fásodhatnak, majd felhagyhatnak a virág- és termésképzéssel. Az öreg vesszők időszakos eltávolításával a növény sokáig életerős marad.
Vonzza a japán borbolya a vadon élő állatokat?
A növény egyik fő vonzereje a bogyóiban rejlik, amelyek télen vonzzák a madarakat. Ugyanakkor a tüskés ágak miatt a növény viszonylag sokáig biztonságban marad a szarvasok és a többi legelésre vágyó állat által okozott esetleges károkkal szemben.
A cikket fordította: Ordódy Eszter
