Vannak jó fajták és vannak rosszak? Vagy miért van az, hogy egyikkel tele vagyunk sikerélménnyel, a másik fajtával meg csak bosszúság van? Lássuk, mit mutat a tapasztalat, ha a veteményesről van szó!
Gyakran esnek a hobbikertészek abba a hibába, hogy a zöldségfajtát szidják, ha valami nem úgy sikerül, hogy az rossz fajta, a másik bezzeg meg jó fajta. De nem feltétlen a fajtával van a gond, hanem másban keresendő a megoldás.
Minden fajta más és másra van kitalálva
Nem azért kapható a vetőmagpiacon ennyi fajta, mert a növénynemesítők jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, és csak alkotnak és alkotnak logika nélkül. Az egész vetőmagnemesítés, legyen az dísznövény, gyümölcs vagy zöldség esetében, minden alkalommal egy adott célra kihegyezve történik. Persze van olyan, hogy másra lesz jó az adott fajta, mert menetközben valami kialakul, de a kiindulási alap mindig egy meghatározott végcél: jobb terméshozam, jobb szárazságtűrés, magasabb pektintartalom, szebb gyümölcsszín, rezisztenciák.
Milyen igényeknek kell megfelelnie a zöldségfajtáinknak?
Mivel most főleg a vetemény a téma ebben a cikkben, így maradjunk is a zöldségeknél. Egy alföldi homoktalajos és aszályos kertnél az egyik fő szempont az legyen a fajtaválasztásnál, hogy alacsonyabb vízigényű, szárazságot jobban tűrő fajtát részesítsünk előnyben. Vagy ha ilyet nem találunk, akkor lehetőség szerint ne intenzív fóliaházba valókból válasszunk, mert sem a párát, sem a stabil vízmennyiséget és azt a mennyiségű tápanyagot sem fogjuk tudni neki megadni, amire a fajtát „kitalálták”.
Ugyanígy más fajtákat kell biotermesztésre választani és mást egy konvencionális, vegyszeres növényvédelmű kerthez, ahol gond nélkül hozzányúlunk műtrágyához, ha épp valami tápanyaghiány felüti a fejét.
Először is tisztázzuk magunkban, hogy mi a cél?
Ha biokertészkedésben szeretnénk termelni, akkor érdemes utánanézni a növénytársításnak, az egymást segítő növényeknek, a biológiai termesztéshez ajánlott zöldségfajtáknak és a különböző termesztéstechnológiáknak. Ilyenkor január magasságában még bőven átalakíthatjuk a célnak megfelelőre a veteményest, de még az önöntözős magaságyások építéséről sem vagyunk lecsúszva.
Hogyan oldjuk meg az öntözést? Nyaralni is elmennénk mellette?
Szintén gyakori probléma, hogy egy hetes nyaralást nem bír ki a veteményes, ha pont kifogjuk a száraz időszakot időjárásban. Így már most el kell azon gondolkodni, hogy hogyan fogjuk öntözni a veteményesünket a legnagyobb termésígéretű időszakban.
Egy veteményes öntözése megoldható például a víztározós magaságyásokkal, megoldható esővízgyűjtő-tartályokkal és ahhoz készített automata öntözőrendszerrel is, de kiépíthetünk vízcsapról időzítővel indítható rendszert is, mondjuk egy víztakarékos csepegtető szalagos öntözést is.
A csepegtető öntözés egy nagyon víztakarékos öntözési mód, de nem alkalmazható mindenhol. Magaságyásban nehézkesen alakítható ki, bakhátas rendszernél már a bakháthúzáskor bele kell kalkulálni a rendszer kialakítását is.
Csak azt vessünk, amire valóban szükségünk lesz!
Még a gyakorlott kertészek is beleesnek abba a hibába – amibe talán még én is, mea culpa -, hogy olyat is vetnek, amire semmi szükségük. Csak egyszerűen ez olyan kertészként, mint a női táskák és cipők a hölgyeknek: ilyen még nincs és akkor kell.
A jó hírem az, hogy nem, nem kell. Ha azért ültetnél valami nagyon új dolgot, mert még sosem kóstoltad, akkor először kóstold meg és utána ültess elv szerint érdemes dolgozni. Nagyon szép a fekete paradicsom, de nekem például nem ízlik, de szépsége miatt rengeteget vetettem tavaly és elvette a helyet olyantól, amire meg szükség lett volna. Válogassuk át, írjuk össze egy listára, vajon miből mennyire van nagyon szükségünk, és ha még mindig van hely és nem bírunk magunkkal, na akkor van itt az ideje a kísérletezésnek!