Tavasz van, a repcetermesztők ilyenkor a repce korai ormányoskártevőire figyelnek. Teljes joggal, tegyük hozzá, mert ha az ellenük való védekezés megcsúszik, nincs lehetőség annak korrigálására. Ha már a szárban fejlődnek a lárvák, onnantól már nincs mit tenni, a védekezéssel a kifejlett egyedeket kell megcélozni, megakadályozandó a tojásrakásukat.
Ezért egy gondos termelőnek illik tisztában lennie azzal, van-e a területén a kártevőkből! Máris sok táblában látunk sárgatálakat, sárga fogólapokat, amelyek segítenek abban, hogy legyen némi viszonyítási alapunk a területen lévő kártevők számáról. De, lehetünk-e teljesen nyugodtak, ha ezeken, ezekben nem találunk akár egyetlen egyedet sem? Nem, semmiképpen se hagyjuk ennyiben a dolgot, ha már ott vagyunk, nézzünk szét, tartsunk egy kis tővizsgálatot.
Hogy hol keressük elsősorban a kártevőket? Ha van a tábla szomszédságában erdősáv, gyepes terület, arról kezdjük a kutakodást az állományban. Keressük a napos, szélárnyékos táblarészeket, ahol a hőmérséklet valószínűsíthetően magasabb, mint a széljárta, hűvösebb részeken.
Mit keressünk? Mondjuk úgy, azokat a kis bogarakat, amelyek a lombozat első mozdítására ledobják magukat levelekről, igencsak megnehezítve ezzel a dolgunkat. Ha szerencsénk van és ezeknek nem csak a hasát látjuk, ahogy fennakadva a leveleken, levéltövekben összehúzott lábbal, mozdulatlanul lapulnak, akkor kinézetük alapján jó eséllyel meg tudjuk mondani, mely kártevőt látjuk.
Ha az barnásszürke, kissé „foltos” kinézetű, akkor az a repceszár-ormányos (1.-6. kép), amennyiben kicsit nagyobb, sötét grafitszürke színű, akkor az a nagy repceormányos (7.-9. kép).
A védekezés szempontjából ez igazából teljesen mindegy, de ha melegedő időjárás mellett egy négyzetméteren 2-3 db-ot találunk belőlük, akkor eljött a védekezés ideje!
