November vége lévén sok tennivalója nincs a gabonatermesztőknek az őszi vetésekben. De ez nem azt jelenti, hogy ne történnének ott fontos dolgok, amelyeket figyelemmel kell kísérnünk, mert munkát adhatnak majd tavasszal, vagy hatással lehetnek a majdani termés mennyiségére.
A legnagyobb problémát jelenleg azoknak a gyomnövényeknek a kelése okozza, amelyeket egész télen ott fogunk látni a búza- és árpatáblákban. Hogy melyik területen milyen gyomfaj kel éppen az változó, országrészenként, határrészenként, de akár még táblánként is alapvető különbségek alakulhatnak ki. Azokon a területeken, amelyeken én járok, most többnyire az ősszel kelő és áttelelő kétszikű gyomnövényeket látom, helyenként igen nagy tömegben. Ezek főként a veronikafélék (1. kép), a zsomborok (2. kép), a tyúkhúr (3. kép). Ezekkel most már nem lehet mit kezdeni, ha nem részesült a terület őszi gyomirtásban, akkor már csak a kora tavaszi beavatkozás lehetősége maradt meg.
A nedvesebbé váló időjárási körülmények rövidesen kedvező helyzetet teremthetnek az őszi kalászosok gombabetegségei számára. Itt most főként az őszi árpa barna levélfoltosságára, illetve hálózatos levélfoltosságára kell gondolni. Mivel az előbbi jobban elviseli az alacsonyabb hőmérsékleti viszonyokat, így elsősorban annak megjelenésére kell számítani. Azonban, ha a megelőző évihez hasonló lesz a téli időjárásunk, akkor látni fogjuk az utóbbi kórokozót is a leveleken, ami már sokkalta nagyobb veszélyt jelenthet. Természetesen a lisztharmat minden kalászosunkban megjelenhet már ilyen korán is, sőt, már meg is jelent, bár egyelőre elvétve találtam meg a tüneteit (4. kép).
Ha a rovarkártevőket nézzük, akkor azokból a kalászosokban az őszi időszakban túlságosan sokra nem kell számítanunk. Főként a gabonavírusok terjesztése miatt lehetnek veszélyesek a levéltetvek és a kabócák, amelyek közül ezen az őszön főként a kabócák okozhattak gondot, ugyanis azokból a szokásosnál nagyobb számban lehetett látni. A levéltetvek esetében, bár kora ősszel érezhető volt fokozott betelepedésük és felszaporodásuk az állományokban, én végül csak gyenge fertőzéssel találkoztam. Sajnos a kabócák jelenleg is aktívak, pedig a hőmérsékleti értékek alakulása már nem ideális a számukra. Ennek ellenére még a napokban is viszonylag sok ugráló, elrebbenő egyedet lehetett látni (5. kép), ha közelebbről néztük meg a növényeket. Arra a kérdésre, hogy végül milyen mértékű vírusfertőzés történt a gabonatáblákon, csak tavasszal fogunk választ kapni, amikor kialakulnak azok tünetei.
A rovarkártételnél maradva, ha közelebbről megnézzük most a növényeinket, azt fogjuk tapasztalni, hogy néhány hajtásuk sárgul, barnul, pusztul (6. kép). Ennek hátterében rovarkártétel is állhat, a fritlégy lárváinak – nyüveinek – a károkozása. Ezek a hajtásokban fejlődnek, amelynek következménye annak elhalása. Bár erősebb kártételnél akár tőpusztulás is előfordulhatna, azonban ilyen jellegű kárral én még nem találkoztam. Ellenben az tény, hogy míg néhány évvel ezelőtt még alig lehetett fritlégy által károsított növénnyel találkozni ezen az alföldi termőtájon, ahol a táblákat járom, azonban az előző évben különösen sok ilyen tövet lehetett találni, és bár az idei év kisebb fertőzést hozott, de azt a szokásosnál én még mindig erősebbnek érzékelem. Jelenleg a kártevő lárváját és bábját egyaránt megtalálhatjuk a károsított hajtásokban (7. kép).
Amivel viszont most valóban alig lehet találkozni, az a mezei pockok által kiritkított gabonaállomány, a kártétel miatt „ablakos” táblák. Természetesen jelen van ez a veszélyes rágcsáló (8. kép), azonban hiába vagyunk kifejezetten „pocokjárta” országrész, az idei őszön szinte csak elvétve láttam a kártételét. Sajnos az összképhez hozzátartozik, hogy meglehetősen vegyes képet mutatnak a gabonatáblák. Alig látni igazán szép, erős állományokat, többségben vannak a csapadékhiány miatt később, foltokban szétkelő, vegyes fejlettségű vetések. Sok múlik majd azon, milyen lesz a téli időjárásunk, mert ami most látszik, az nem ad okot túl nagy optimizmusra.
