A mohar a legrégibb idők óta termesztett növények közé tartozik, amelyet napjainkban is fontos emberi táplálékként tartanak számon Ázsia némely országaiban, így Kínában is, ahol a mohar a legelterjedtebb élelmezési céllal termesztett kölesféle. Észak-Amerikában és Európában azonban inkább madáreleségként termesztik, bár meg kell jegyezni, hogy szénája még mindig igen keresett takarmánya a lovaknak mindamellett, hogy a szarvasmarhákkal és juhokkal is biztonságosan etethető.
A buga sajátosságai alapján a moharok 3 alfajba sorolhatóak:
- közönséges mohar – Setaria italica ssp. moharia
- közepes bugájú mohar – Setaria italica media
- óriás mohar (csumiz) – Setaria italica ssp. maxima
A moharia fajok igen jól bokrosodnak és nagy vegetatív tömeget képeznek, így alapvetően tömegtakarmányként termesztik őket. A csumiz típusú fajok kevésbé hajlamosak az oldalhajtások képzésére, viszont a szemtermések mennyisége és mérete lényegesen nagyobb. A csumiz termesztése – melyet alapvetően a szemtermésükért termesztenek – hazánkban háttérbe szorult. A media típusú moharok morfológiai értelemben átmenetet képeznek a két alfaj között.
A termesztett mohart általában zöldtakarmányozásra, széna- vagy szilázs készítésére használják. Etetése a bugahányás idejétől javasolt. A nyár végi takarmányozás során jó minőségű, fehérjében gazdag zöldtakarmányt biztosít, amelyben a levelek aránya – a termesztett fajtától függően – 55 % is lehet.
A Friderika mohar Karcag határában
Biológiai alapok
A Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg 5 államilag elismert fajta található, amelyek a hazai szabadkereskedelmi forgalomban is elérhetőek. Tekintettel arra, hogy a mohar kis vetésterülettel rendelkező növény, az aktív növénynemesítői munka és az ebből adódó genetikai előrehaladás is mérsékelt volt az évek során. A mohar hazai vetőmag-előállítása döntően a már korábban kinemesített fajták fajtafenntartására és fajtafenntartó nemesítésére alapozott, amit jól alátámaszt az a tény, hogy a legújabb hazai fajta még 2004-ben kapott állami elismerést, továbbá az aktív kereskedelmi forgalomban olyan fajta is jelen van, amely 1956-ban került az állami elismerést kapott növényfajták listájára.
Éghajlatigény
A mohar érzékeny a hidegre, fejlődésének meghatározó tényezője a hőmérséklet. Csírázási és asszimilációs hőküszöbértéke fajtától függően 10-14 °C között változik, így a hideg talajba történő vetés meglehetősen kockázatos lehet. A talaj hőmérsékletére vonatkozó igényei miatt optimális vetési ideje április végére-május elejére tehető. Hideg talajba vetni, illetve 10 °C alatti hőmérsékletnek tartósan kitenni nem érdemes, ugyanis az súlyos károkat okozhat az állományban, ami vontatott növekedésben, kiritkult állományban és intenzívebb gyomosodásban nyilvánul meg. A vegetatív fejlődés idején – különösen csírázáskor, valamint a kezdeti fenofázisokban – a víz fontos fejlődési tényező.
Talajigény
A löszön kialakult meszes, vagy mészlepedékes talajokat kedveli a legjobban, kedvező víz- és tápanyag-ellátottságuk miatt, de a szélsőséges talajok kivételével majd minden talajtípuson eredményesen termeszthető. A lassan felmelegedő, kötött és erősen szikes talajokon termesztésük egyes évjáratokban nehézkes lehet. Apró magvú növény, így a kötött talajokon való termesztése a vetés-előkészítés vonatkozásában kockázatos lehet. A nagyon sovány homok és hideg, nedves, kötött talajok kivételével minden jó termőerőben levő talajon termeszthető.
A Mezőhegyesi sárgamagvú mohar állománya Karcag határában
Vetésváltás
A legjobb elővetemények számára a pillangósok, de jó előveteménynek számítanak a kapás kultúrák és a kalászosok is. Az elővetemény megválasztásának szempontjai között meg kell említeni a gyomszabályozás kérdését is, hiszen a mohar gyomirtása kifejezetten nehéz. Célszerű olyan előveteményeket választani, amelyben a táblát fertőző gyomok eredményesen szabályozhatóak. A vetésváltás tervezésekor hangsúlyozott figyelmet kell fordítani, a táblák gyomviszonyaira. Azok a kultúrák, amelyekben az egyszikű gyomok, mint pl.: a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a köles fajok (Panicum spp.), a tarackbúza (Agropyron repens), a fenyércirok (Sorghum halepense) stb. nem megfelelő hatékonysággal szabályozhatóak, a talaj megfelelő kultúrállapotának hosszú távú fenntartása miatt sem tekinthetőek jó előveteményeknek.
Tápanyagellátás
Egy tonna szemtermés előállításához a mohar 35-45 kg nitrogént, 15-20 kg foszfort és 35-45 kg káliumot használ fel. A mohar tápanyagigénye jelentős, a többi gabona fajlagos igényeihez viszonyítva magasabb, ebből adódóan a bokrosodás kezdetén kiadott 30-50 kg N hatóanyagot a növény intenzív fejlődéssel hálálja meg, továbbá ellenállóbbá válik a környezeti tényezők káros hatásaival szemben. Ahogy más kultúrák esetében, úgy a mohar esetében is a laboratóriumi talajvizsgálat lehet az alapja az eredményes tápanyaggazdálkodásnak.
Talaj-előkészítés
A termesztés sikerének kiemelkedő fontosságú eleme a talaj megfelelő előkészítése. A talajelőkészítés során fontos szempont, hogy az elővetemény lekerülését követően az őszi alapművelésig gyommentesen tartsuk a táblát. Az alapművelés – ami a leggyakrabban szántás – a talajadottságoktól és a munka minőségétől függően ősszel, vagy tavasszal elmunkálandó. Az alapművelés elmunkálására eredményesen használhatóak a simító elemmel ellátott boronák, míg a magágy készítésére jellemzően kombinátor javasolható. Mivel a kezdeti fenofázisokban a növény fejlődése vontatott, a gyomosodás mérséklése érdekében a lehető legjobb minőségű magágy készítésével is segíteni kell az intenzív növekedést. A mohar aprómagvú növény, így kifejezetten igényes a magágy minőségére. Fontos, hogy a vetőmag aprómorzsás, kellően tömörödött magágyba kerüljön, amely a csírázáshoz szükséges nedvességet is biztosítja.
Vetés
A mohar vetését akkor célszerű elkezdeni, ha a talaj hőmérséklete tartósan elérte a 10 °C-ot. Amennyiben szálastakarmány előállítása a cél, úgy a tenyészidő rövidebb, viszont a szemre termesztett moharnál a tenyészidőszak hosszára is figyelmet kell fordítani. A magra termesztett mohar optimális sortávolsága 45-50 cm, de amennyiben a technológiai háttér úgy kívánja, a sortávolság tripla gabonasortávra is sűríthető (36 cm). A fajta tulajdonságaitól függően 80-150 csíra/fm az irányadó az állománysűrűség tekintetében, amely a gyakorlatban rendszerint 6-13 kg/ha vetőmagmennyiséget jelent. A szálastakarmánynak vetett mohar sortávolsága 12 cm, amely 5-6 millió csíra/ha dózisban biztosítja legmegfelelőbb állományt, amely általában 15-20 kg/ha vetőmagigényt jelent.
Növényvédelem
A mohar gomba okozta betegségeinek előfordulása sporadikus, de rendszeres termesztése esetén előfordulhat némely kórokozó jelentősebb felszaporodása, amely akár számottevő károkat is okozhat. Ilyen a Sclerospora graminicola, amelynek következtében a fertőzött tövek gyengén fejlődnek, alacsonyak, rosszul bokrosodnak, sőt jelentős mértékű sárgulás is jelentkezhet. A mohar porüszögje (Ustilago crameri) – amely a mohar leggyakoribb betegsége – csírafertőző üszöggomba. A szemek helyén képződő spóratömegek elporladva az egészséges magvak felületére kerülnek, majd a csírázás idején fertőzik meg a növényt.
E kórokozó fellépése esetén különösen hangsúlyossá válik az ellenőrzött minőségű, egészséges vetőmag használata, valamint az okszerű vetésváltás. A levelek csúcsi részén hosszú, barna csíkok formájában jelentkezhet a mohar levélcsíkossága (Bipolaris setariae). A tünetek súlyosbodásával a hosszúkás csíkok összeolvadhatnak és nagy kiterjedésű, sárga udvarral ellátott foltokat alkothatnak. Egyes esetekben jelentkezhet a mohar pirikuláriás levélfoltossága (Pyricularia oryzae) is, amely jellegzetes, szürke közepű barna foltok formájában jelenik meg a növény levelein. A betegség a száron is jelentkezhet, ilyenkor a fertőzött tövek szára rendszerint eltörik. A kórokozó súlyos fellépése esetén a növényállomány nagy foltokban elszárad.
A száraz meleg nyarak egyik tipikus mohar kártevője a moharbolha (Phyllotreta vittula), amely a mohar szárának és levelének rágásával károsíthat. Ezeken a sebzéseken a mohar intenzívebben párologtat, így a növény korai lankadását, vagy akár hervadását okozhatják. A csapadékos tél és a helyes talajelőkészítés jelentős mértékben gyérítheti az áttelelő populációt.
A vetésfehérítő bogár (Oulema melanopus) egyes évjáratokban jellegzetes kártételével jelentkezhet a mohar állományokban is. A bogár a levéllemezen hosszú, keskeny sávokat hámozgat, amelyek át is lyukadhatnak. A csökkent levélfelület miatt akadályozott az asszimiláció, amely terméscsökkenéshez vezet. Egyes évjáratokban a levéltetvek (Aphididae) is megjelenhetnek, amelyek szívogatásuk által nagyobb egyedszámban akár jelentős károkat is okozhatnak.
A növényvédelem tekintetében a kezdeti fenofázisok gyommentessége az egyik legkiemelkedőbb kérdés. Vegyszeres védekezésre csak korlátozottan vannak lehetőségek, ugyanis a mohar rendkívül érzékeny a herbicidekre. A kétszikű gyomok ellen a 2,4 D, valamint a dikamba hatóanyag-tartalmú szerek lehetnek alkalmasak, de a különböző fajták herbicid-érzékenységéről előzetesen mindenképp tájékozódni kell. Lehetőségeinktől függően az eredményes gyomszabályozást legbiztosabban olykor a sorközök mechanikai művelésével érhetjük el. Ebből adódóan az egyszikű, továbbá évelő gyomokkal fertőzött táblákon termesztése nehézkes lehet.
Betakarítás
A szemre termesztett mohar egyenlőtlenül érik, ezért a betakarítást a főbugák éréséhez kell igazítanunk. Zöld száron érik, ezért a gabonakombájnnal végzett betakarításnál a szem nedvességtartalmának bizonyos mértékű növekedése várható. A mohar bugája tömött, pergésre nem hajlamos. Fontos, hogy a betakarított szemtermést azonnal tisztítani és rendszerint szárítani szükséges. Meleg levegős szárítás esetén a levegő hőmérséklete ne haladja meg a 40 °C-ot. A szálastakarmánynak termesztett mohart a bugahányás kezdetén célszerű betakarítani, ugyanis ezt követően a növény viszonylag hamar elvénülhet. A betakarított szálastakarmány a lovak és juhok igen kedvelt takarmánya. Tekintettel arra, hogy szénaként igen korán betakarítható, jelentős lehet a szerepe a kipusztult vetések pótlásában is.
Irodalom:
- Chrappán Gy. – Fazekas M. – Lazányi J. – Siklósiné Rajki E. (Szerk.: Fazekas M.), 1997: Amit a cirok- és madáreleség-félékről tudni kell. AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft., Budapest.
- Fazekas M. – Kuroli G. – Németh L. – Reisinger P. – Árendás T.- Csathó P. – Németh T. (Szerk.: Radics L.), 2010: Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan 1. Agroinform Kiadó. Budapest.
Fotó: DE ATK Karcagi Kutatóintézet
Jóvér János, Czimbalmos Ágnes, Fitosné Dr. Hornok Mária
DE Agrártudományi Központ, Karcagi Kutatóintézet
