Az őszi káposztarepce az ezredfordulót követően a növénytermesztés sikerágazata volt a magyarországi gazdálkodók körében.
E kezdeteknek tekinthető felfutási évek alatt vetésfelülete, előállított összes termésmennyisége dinamikusan növekedett. A repce magyarországi vetésterületének maximumát 2018-ban érte el, amikor 342 ezer hektáron szerepelt hazánk szántóin.
Az azt követő években viszont az 1. ábrán látható tendenciát leírva, lineáris trend mellett rohamosan csökkent a növény hazai termelési volumene.
2018-ban e fontos olajipari növény hazai összes termésmennyisége meghaladta az 1 millió tonnát. Ezzel szemben 2024-ben e ’18-as bázisévnek mindösszesen 42 százalékát képviseli az összes hazai produktum.
Amennyiben az 1. ábrán látható szoros korrelációval leírható lineáris vetésterület-csökkenés változatlan ütemben folytatódna, akkor 2029-ben Magyarországon megszűnne az őszi káposztarepce termesztése.
Természetesen ez túl disztópikus megközelítése a jelenségnek és valószínűleg teljes mértékben nem fog eltűnni a Kárpát-medencéből e fontos olajipari növény, azonban az elmúlt évek tendenciái mindenképpen aggasztóak.
Annak ellenére, mivel a kalászos gabonákkal, a kukoricával, sőt a napraforgóval szemben is az őszi káposztarepce keresleti piaccal rendelkezik hazánkban. Nem csupán napjainkban, hanem feltételezhetően a jövőben is keresett piaci termék lesz a repce, mivel alapanyagai nélkülözhetetlenek számos iparág számára.
Természetesen a gazdaságos termesztéséhez már nem elég a 1,5-2 t/ha-os betakarított termésmennyiség, mivel előállítási költsége eléri a 500.000 forintot is hektáronként. A 2024-es évet alapul véve jövedelmező termesztés 2,5 t/ha betakarított termésmennyiség felett realizálható.
A rendelkezésre álló szaporítóanyag-kínálat e kívánalomnak képes is megfelelni, hiszen a hibridek köztermesztésbe vonásával manapság a 3-4 t/ha termésmennyiség sem irreális célkitűzés.
A térvesztés okai
A repcéhez kötődő magyarországi termesztési hajlandóság hanyatlása egyértelműen a termelésbiztonságot veszélyeztető tényezőkre vezethető vissza, úgymint a klímaváltozás okozta kelési és telelési aggályok, az erősödő kártevőnyomás és az ehhez kötődő, korábban nem tapasztalt atipikus káresemények számának megnövekedése. Mindez párosul e károk kivédésére szolgáló hatékony peszticidkínálat hiányával (2. ábra).
A klímaváltozás által generált szélsőséges éghajlati jelenségek, mint a vegetációs periódusban hullott csapadékmennyiség egyenletlen eloszlása, valamint az érés időszakában lezúduló jégeső, jelentős problémát okozhat a repce gazdaságos előállításában.
A vetőágy-kialakítás, majd az azt követő vetés időszakában uralkodó aszály kelés elmaradást, kezdeti fejlődési heterogenitást válthat ki. További éghajlati elemekre visszavezethető termeléskockázati tényező a repcénél a telelés sikeressége, mely jelentősen függ az állomány ideális fenológiai állapotától.
Mégis, a legnagyobb problémát a repcetermesztésben a korábbi évtizedekben meghatározó növényvédőszer-hatóanyagok kivonása, és a helyettesítő alternatívák bevezetésének elmaradása okozta.
dr. Keszthelyi Sándor
MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézete, Kaposvári Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2025. márciusi számában olvasható.
Kiemelt kép forrása: Pixabay.
