A szántóföldi növények különböző, fertőző eredetű betegségei között kiemelt helyet foglalnak el a talajból támadó kórokozók által előidézett betegségek.
Ezek ellen a lombozatra kijuttatott fungicid kezelésekkel eleve lehetetlen védekezni. Sok esetben a fungicides csávázás némi megoldást jelenthet egyes, főleg fiatal korban fellépő, csírakori fertőzések ellen, de a teljes tenyészidőszak idejére a csávázás útján kijuttatott fungicidek biztos, hogy nem tudják megvédeni a kultúrnövényeket.
Ráadásul az Európai Unióban a hagyományos kémiai növényvédelem egyre inkább korlátozások alá esik, így a lehetőségei is beszűkülnek. Valamilyen módon viszont mindenképpen célszerű védekezni az olyan, talajból fertőző kórokozók ellen, amelyek potenciálisan hatalmas termés veszteség előidézésére képesek.
A biológiai védekezés szerepe a talajban
A talajból támadó kórokozók ellen megkésve, a fertőzés bekövetkezése után, a növényi szövetek belsejében felvenni a harcot eleve reménytelen próbálkozás. Ugyanakkor a talaj nem csak a támasztó és tápanyag szolgáltató közege a növényeknek, hanem – jobb esetben – olyan magas biodiverzitással rendelkező élő közeg, ahol a sok mikroorganizmus egymásra hatásának összessége kedvező a növények számára és ez a komplex rendszer nem engedi az egyes fitopatogén mikroorganizmusok korlátlan elszaporodását.
Egy kultúrállapotát és mikrobiológiai jellemzőit tekintve is jó állapotú talaj tele van olyan mikrobákkal, amelyek vagy direkt parazitizmus (jelen esetben inkább hiperparazitizmus, mivel már parazita élőlények parazitizmusáról van szó), vagy antibiotikum termelés, netán csak egyszerű fizikai kiszorítás (a gyökér felület kolonizálása által) segítségével képesek vissza szorítani a fitopatogén kórokozókat.
Olyan kórokozók, amelyek ellen nincs más eszközünk
Sajnos igen sok olyan kórokozó található hazánk talajaiban, amelyek ellen hagyományos fungicidekkel esélytelen a védekezés, a genetikai védelem még messze nem kellően hatékony, az agrotechnikai védelem a kórokozók polifág volta miatt pedig nem működő képes.
Ilyen kórokozó pl. a fehérpenészes rothadást okozó Sclerotinia sclerotiorum gomba, amelynek direkt, a talajból micéliumos útján történő fertőzése ellen a hagyományos növényvédelemnek nincsenek megoldásai. A kémiai védelem csak az aszkospórás eredetű fertőzések ellen nyújthat védelmet.
Még rosszabb a helyzet a hamuszürke szártőkorhadás esetében, amelynek trópusi eredetű kórokozója, a Macrophomina phaseolina gomba már nem csak a napraforgóban, hanem egyre több, nagy felületen termesztett szántóföldi kultúrában (kukorica, szemes cirok, szója) okoz akár katasztrofális mértékű károkat. Ezek ellen a kórokozók ellen csak a talajainkba kijuttatott mikrobiális készítmények rendszeres használata tud jelen ismereteink szerint védelmet nyújtani.
Trichoderma és Bacillus: nem csodaszerek, de működnek
A legtöbb ilyen készítményben vagy Bacillus subtilis baktérium, vagy pedig valamilyen Trichoderma (T. harzianum, T. asperellum, T. arybatthai) gombafaj található. Ezek egyike sem csodaszer, ne várjunk tőlük azonnali, a levélen alkalmazott hagyományos fungicidekhez hasonló hatékonyságot!
Tartósabb alkalmazásuk során viszont kialakulhat egy olyan helyzet a talajban, ahol ezek a mikrobák és a parazita gombák egyfajta egyensúlyi állapotba kerülnek. Ekkor a fitopatogén gombák mennyisége és az általuk okozott kártétel már jóval kisebb lesz, mint kezelés előtt.
Miért most célszerű kezelni?
A talajban végrehajtott kezelésekhez értelemszerűen talaj mikrobákat kell használni. A talajban élő mikrobáknak sötét, nedves, jó fizikai szerkezetű, nem túl hideg és némi tápanyagot is tartalmazó talajra van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak, szaporodjanak és hasznos tevékenységüket ki tudják fejteni.
A jelenlegi időszakban a március végén hulló csapadék végre kellő nedvességgel látja el a talajokat. Időszerű a nyári kapás kultúrák esetében a talajművelés, a vetőágy elkészítése is. A talajok is már kellően melegek, de nem olyan forróak, mint pl. 2024 nyarán, amikor is 10 cm mélyen sok esetben bőségesen 30 °C feletti hőmérsékletek voltak mérhetőek.
Jelenleg tehát a mikrobiális hatóanyagú készítmények kijuttatása könnyedén összekapcsolható az esedékes talajmunkákkal is és nagyjából megfelelő állapotú talajokba tudjuk ezeket a készítményeket kijuttatni.
Termésnövelő anyagként engedélyezve
A felhasználható készítmények döntő hányada nem növényvédő szer, hanem termésnövelő anyag. Ez ne lepjen meg senkit, ettől még a készítmény hatékonyságát szigorú, nemzetközi előírásoknak megfelelő vizsgálatok bizonyították az engedélyezés előtt.
A termésnövelő anyagként való engedélyeztetés kizárólag költségkímélési céllal történik ilyen esetekben, mivel a növényvédő szerként való regisztráció sokkal drágább.
A kijuttatás szabályai: mikor, hogyan, mire figyeljünk?
A kijuttatás során arra mindenképpen célszerű ügyelni, hogy most élő anyaggal dolgozunk, így ha kipermetezhető formulációval van dolgunk (ez messze a leggyakoribb), a permetező gép tartályát különös gondossággal tisztítsuk ki.
Arra is ügyelni kell, hogy a talaj felszínére kipermetezett készítményt mielőbb dolgozzuk be akár csak pár cm mélységig! Több talajban élő mikroba ugyanis roppant érzékeny a beszáradásra, vagy a direkt napsütésre, UV sugárzásra.
Ne nagyon várjunk el ezektől a mikrobiológiai készítményektől érdemi hatékonyságot akkor, ha „földi létüket” valamelyik táblánk talajában rögtön a túlélésért folytatandó kemény küzdelemmel kell kezdeniük.
A mikrobákkal történő beavatkozás hatása lassú, főképp a talajgombák alkalmazása során. Ráadásul gondolni kell arra is, hogy a megcélzott kórokozók ellen azok erős fertőzése esetén a későbbiekben az olyan kultúrák esetében is folytatni célszerű a kezelést, amikor éppen olyan kultúra van a területen, amely nem tápnövénye a megcélzott kórokozónak.
Nem egyszerű és nem is olcsó ez a biológiai védekezési módszer, viszont jó néhány talajból támadó kórokozó esetében jelenleg ez az egyetlen lehetőségünk a kórokozók visszaszorítására.
A képek a szerző felvételei.
