Édesburgonya-sztori Kocsordról – liszttel, szívvel

Mivel valóban családi gazdaságról van szó, annak minden örömével és nyűgével, így természetes, hogy Tünde és István egymásnak adják a szót a beszélgetés során.

„Tíz éve kezdtük a gazdálkodást, a batáta termesztést – idézi fel Tünde. – Itt, Kocsordon vannak a fóliasátraink, itt neveljük a batáta-palántákat, a termelés pedig Mátészalka mellett történik. Három hektár az egész gazdaság, az édesburgonya mellett foglalkozunk konyhakerti növényekkel, van némi burgonya is, meg persze szilva, meggy, dió, barack is, de a meghatározó az a batáta.”

Mint megtudom – ahogy ők fogalmazzák –, teljesen nulláról kezdték a gazdálkodást. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy mindketten olyan családban nőttek fel, ahol a háztáji a mindennapok része, emellett pedig István agrármérnök-közgazdász végzettséggel rendelkezik.

„Közel tíz évvel ezelőtt alkalmazottak voltunk, István termelésvezetőként, én pedig gazdasági asszisztensként dolgoztam egy cégnél.” Kérdésemre, hogy miért döntöttek úgy, hogy maguk mögött hagyják kiszámítható életüket és jövedelmüket, Tünde adja meg a választ:

„A fiatal gazda pályázat adta meg a szükséges lökést, illetve az, hogy sokan bíztattak bennünket, mivel látták, hogy a szakértelem adott. Végiggondoltuk, és belekezdtünk. Az első év természetesen mínuszos volt. Azóta is minden évben tanulunk valami újat.”

A gazdaság építése – és ez a mai napig így van – lépésről lépésre történt. Földet vásároltak, alapvető eszközöket, a tapasztalatok tükrében váltottak és/vagy bővítették a portfóliót.

„ közel sem annyira egyszerű ez…”

Így foglalható össze, amit Istvántól megtudok a batáta  termesztéssel kapcsolatban, de nézzük, melyek is ezek a nehézségek.

„Szubtrópusi növény, szulákféle, hazai klímán jelenleg valóban tökéletesen termeszthető, ha figyelemmel vagyunk a helyi adottságokra. A dugványok nevelését február végén kell elkezdeni,  hazánk klímája miatt fűtés szükséges ehhez a művelethez. Május 10-e után, amikor már éjszaka sincs 5-8 °C-nál hidegebb, kezdhetjük el az ültetést, 10 fok alatt ugyanis csak vegetál, nem fejlődik. 

Bakhátba ültetjük, azt fóliázzuk, csövezzük, takarjuk. A fólia tartja a nedvességet, távol tartja a gyomot, illetve ősszel védi a hideg ellen a gumókat. Az édesburgonya erősen fagyérzékeny ugyanis: a legkisebb fagy esetén is azonnal összerándulnak a levelek. Erre a tulajdonságra, a fagyérzékenységre a betakarítás során fokozottan figyelni kell.

Egy olyan növényről beszélünk, amelynek tenyészideje 90-110 napos. Így igencsak kapkodni kell a betakarításkor, hiszen szeptember végén előfordulhatnak komolyabb fagyok is. Az első fagyokig be kell takarítani, mivel ilyenkor az inda már nem tudja megvédeni a kilógó gumókat. Ha nem vigyázunk, akkor a fagy hatására megindul a cukorképződés – édes illat jelzi a folyamatot –, és végig romlik az egész termés.

A betakarítás gyakorlatilag a gépi és kézi munka ötvözete, mivel rendkívül érzékeny, vékony a héja, nincs ideje vastag ellenálló héjat, védelmet kialakítani: ha megsérül, akkor könnyen romlásnak indul a termés, a hőkezelés sem biztos, hogy megóvja ettől. Egy nagyon régi gépet alakítottam át, egy burgonya kipörgetőt, ezzel dolgozom. Az indákat levágjuk, a fóliát és csövet leszedjük, ezzel a szerkezettel könnyű alávágni a gyökérnek.”

Vízmegvonás, de csak, amikor eljön az ideje

Az ültetés – tudom meg – gyökér nélkül történik. Ez garantálja, hogy szép, egyenes szálakat hozzon majd a növény, ami igen lényeges, hiszen ez vastagszik meg, szemben a burgonyával, ahol a gyökéren képződnek a gumók.

„Majdnem, hogy iszapba ültetünk, a tenyészidőszak legelején bőven adagoljuk a vizet, viszont augusztus első napjától nem öntözöm. Ezzel kényszerítem arra, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot raktározzon a gyökerekben. Stresszhelyzetbe kerül, tartalékol, így megfelelő méretű gyökeret nevel. Mivel szulákféle, 2-3 méter hosszú indákat hoz. Ha az első kézi kapálásokat tisztességgel elvégzi az ember, akkor gyommentes lesz a tábla, mert lefedi azt.”

Növényvédelem

„Hála istennek, külső rovarkártevő nem jellemző. Amit a lepkehernyó lerág a leveléből, azt szinte azonnal visszanöveszti.” Talajfertőtlenítés azonban az őszi szántás előtt elkerülhetetlen ennek a kultúrának az esetében is.

István hangsúlyozza, hogy ha egy adott területen korábban monokultúra volt, akkor óva int bárkit attól, hogy ott édesburgonya-termesztésbe kezdjen: „Drótféreg, pajor, pocok – minden lesz ott, ami örömmel fogyasztja ezt az édes íze miatt. Védekezni ellenük akkora energiát és pénzt igényel, ami nem térül meg.”

A környező területekről azonban itt is megindulnak az aratás végén a „terített asztalra” a rágcsálók. Ez ellen István természetes védelmet hív segítségül: a ragadozó madarakat. „Ülőfákat tettem ki, már most láttam, hogy van lakója. Évek óta bevált ez a módszer, nincs nagyobb kártétel.  Bagoly is költözött a kútházba.”

Hatféle szín, hatféle íz…

A házaspár nem csupán a legelterjedtebb változatot, a sütőtök színű és ízű batátát termeszti, hanem fehér héjú, fehér belsejűt, lila héjú, fehér belsejűt, kívül-belül lilát, és további két sárga külsejű és belsejű változatot. Tehát összességében hatféle változatot értékesítenek palánta és termés formájában. Ezenkívül az elmúlt évben kifejlesztették a lisztet, amely ide vezetett hozzájuk.

Mint azt István elmondja, nem csak színükben különböznek a termések, a fehér íze mogyorót idéz, a lila pedig gesztenyét. Ezt, a legutóbbit nemesítették utoljára, ennek a legmagasabb a szárazanyag, illetve az antioxidáns tartalma. Termésmennyiség tekintetében is eltérőek. A sárga változat, amely a legbőségesebb termést hozza. A bökkenő ezzel csak az, hogy a bőség nem egyenlő a piacos termékkel. A vevő válogat, nem kell neki a hegyes, a hosszú, a szabálytalan alakú.

Ne a komposztba!

Röviden ez motiválta a liszt elkészítésére házigazdáimat. De megéri ezzel bővebben foglalkozni:

„Évről-évre azzal szembesültem, hogy rajtunk marad a termés egy része, amelynek hiába jó a beltartalmi értéke, de nem a megszokott formája van. Erre kezdtem megoldást keresni.  Elkezdtem kutatni, olvasni, majd kísérletezni: konyhai aszalógéppel, házi kis teljesítményű őrlővel.” 

Mindennek eredményeképpen kezdték meg csak a szükséges gépek beszerzését. Ezt követően kezdődött a gyártás, amelynek eredménye a három féle édesburgonyaliszt, amellyel a boltban találkoztam. Ezek pedig a következőképpen készülnek, tudom meg: „ A nem piacos batátát kiválasztjuk, eltávolítjuk a sarat, a földet, alaposan megmossuk. Hasábokra vágjuk és 40-45 fokon aszaljuk.

Azért ezen, mert ezzel a beltartalmi érték nem sérül, nem karamellizálódik a cukor, az eredeti szín is megmarad. Az aszalást pedig a durva, majd a finom őrlés követi.” Végül a csomagolás jön, amely szintén itt történik Kocsordon, akárcsak az értékesítés jelentős része.

Értékesítés

„Szinte mindent itt adunk el a háznál. Jó helyen vagyunk a településen, főút mellett. Kialakult egy vevőkör, amely tudja, hol talál meg bennünket.  Emellett postai úton is értékesítünk.  Az édesburgonyából általában pár kilogrammot vásárolnak, nem úgy, mint mondjuk a krumpliból. A hosszú távú tárolását így mi oldjuk meg, amely szinten eltér a megszokottól. 20 °C az ideális hőmérséklet, legfeljebb egy-egy fok eltérést tolerál jól.”

Tünde tapasztalata szerint a raktáruk májusra ürül ki, ezt követően a liszt és a palánta értkesítése marad szeptemberig. A lisztet Kocsordon kívül Mátészalkán lehet megvásárolni, továbbá postai úton. Így érkezik az ország különböző pontjain lévő gluténmentes, paleo termékeket gyártó pékségekhez is.

„Bővítés?! Dehogy, örülünk, hogy ilyen méretben megvagyunk.”

„Ez, amit mi csinálunk, nagyon munkaigényes. Nem a megszokott munkafolyamatokat igényli a növény termesztése, ezért nehéz megfelelő munkarőt találni. Így mindent mi magunk csinálunk, ez a fenntartható. Mióta ezzel foglalkozunk, voltak cégek, amelyek elkezdtek 4-5 hektáron édesburgonyával foglalkozni, ma már nem csinálják. Nem tájékozódtak, nem készültek fel arra, hogy ez valóban mivel is jár.

Amire törekszünk, az a feldolgozott termékeink növelése. Itt pl. aszaltszilva készítésre gondolok, amely megoldást jelentene arra, ha a gyümölcs maga nem értékesíthető megfelelő áron. Kultúrákat kell lecserélni, mert nem tudok a kártevők ellen megfelelően védekezni. A 80 db diófámról – túlzás nélkül mondom – nem tudok három darabot leszedni a dióburok-fúrólégy miatt.

Folyamatosan kísérletezek, hogy mi az, ami a mi gazdaságunkba illeszthető, feldolgozható és van iránta vásárlói érdeklődés. Most pl. a rebarbarával próbálkozom. Nem többet, 20 tövet ültettem. Úgy tűnik szereti a talajt, jól érzi itt magát. Tünde már készített is belőle egy kis lekvárt.. Emellett pl. a josta az, amellyel kísérletezem, eddig sikerrel. Válasz lehet a megváltozott klimatikus viszonyokra és talán piaci rést is jelenthet.”

^{A képek a szerző felvételei.}