A tavasz közeledtével egyre több károsító kezdi meg idei tevékenységét és kezd veszélyt jelenteni az idei vetésekre. E károsítók közül szinte a legelsők, amelyek kártételével a gazdák a kelés során (vagy annak hiányában) szembesülhetnek, azok a talajlakó kártevők. Az elmúlt években fokozatosan növekvő mennyiségük és az általuk okozott kártétel emelkedő trendje egyre inkább fontossá teszi ezeket a károsítókat. Nem lehetetlen ellenük a védekezés, ráadásul sok esetben nem is a napjainkban kissé foghíjassá és egyoldalúvá vált növényvédő szer választék az egyetlen, hatékony védekezési módszer a leküzdésükre.
Drótférgek szinte mindenütt károsítanak
A különböző pattanóbogár (Elateridae) fajok lárvái gyakorlatilag valamennyi talajunkban előfordulnak, feltéve, hogy tartalmaznak valamennyi szerves anyagot. Ez ugyanis kiemelkedően fontos a túlélésükhöz, mivel a petéből kikelt, fiatal lárvák, a drótférgek lárva kori életük első stádiumaiban gyakorlatilag csak humusszal, lebomlott növényi anyagokkal táplálkoznak. Ezzel nem is lenne olyan nagy probléma, de később, fajtól függően élő növényi részekkel (gyökerek, csíranövények, gumók) is táplálkoznak, sőt egyes fajok utolsó lárvastádiumai akár még fakultatív ragadozó életmódot is folytathatnak.
Mivel a drótférgek számára a talajban levő szerves anyagok – akár mint korhadék, akár mint élő növényi rész – rendkívül fontosak, így mennyiségük döntően azokban a talajokban nagyobb, ahol ez a szerves anyag tartalom magasabb. A magasabb humusz tartalmú talajok mellett így ezek a károsítók gyakran olyan területeken szaporodnak fel jelentős mértékben, amelyek nem, vagy akár csak jó néhány évig nem álltak szántóföldi művelés alatt, ezáltal talajművelés és szerves anyag csökkenés nem, vagy csak korlátozott mértékben sújtotta őket. Ilyenek a gyeptörések, a szántóvá átminősített egyéb álló kultúrák, ültetvények területei és a hosszú évekig álló kultúrákkal hasznosított szántó területek. Ilyen helyeken igen nagy valószínűséggel számítani lehet a drótférgek és esetenként a pajorok magas egyedszámára.
A drótférgek jelen időszakban még a talaj mélyebb rétegeiben tartózkodnak, de már úton vannak felfelé, hogy később az oda elvetett magokkal, illetve a belőlük kikelő csíranövényekkel táplálkozhassanak. Mivel az ellenük való kémiai védekezés meglehetősen drága mulatság, így nem árt tudni, hogy egy – egy területen mekkora kártevő populáció áll készen a növények károsítására.
A talajok drótféreg és más talajlakó kártevőkkel való fertőzöttsége Meglehetősen heterogén lehet. A fertőzés pontos felmérése viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a költséges védekezésről megalapozott döntés születhessen. Ehhez valamilyen módon fel kell mérni a talajlakó kártevők mennyiségét. Ez vagy úgy történhet, hogy valamilyen eszközzel (ásó, gépi talajmintavevő) és a talajból kézi munkával „kimazsolázzuk” a számunkra valamilyen fontossággal bíró élőlényeket, vagy valamilyen csapdával összegyűjtjük a kártevőket és ebben a csapdában számláljuk le azokat.
A talajmintázás – főképp a kora tavaszi sáros körülmények között meglehetősen idő és kézi munkaerő igényes folyamat. A gépi talajmintavétel valamivel gyorsabb ugyan, de sok táblára a talaj rendkívül nedves volta miatt ilyenkor géppel még lehetetlenség rámenni és ott érdemi munkát végezni. Az élő munkaerő igénye ennek a módszernek sem kicsi, bár a minták feldolgozása már emberibb körülmények között folyhat, mint a kézi ásós mintavételezésnél.
A talajcsapdázás, vagyis egy araszos átmérőjű lyukas cserépbe vermikulit és csírázó gabona, kukorica keverékét téve, azt a talajba beásva, majd fekete fóliával letakarva jókora fizikai munkamennyiséget tesz szükségtelenné, a kártevők létszámának felmérése jelentősen gyorsulhat. A csírázó gabonaszemekből fejlődő széndioxid és más vonzó anyagok, valamint a fekete fólia alatt felmelegedő talaj és csapdázó közeg kb. 1 m2 területről hatékonyan összegyűjti az ott levő különböző károsítókat. Ez által a kártevők viszonylag könnyedén megszámlálhatóak és viszonylag pontos információt adhatnak a gazdálkodóknak az egyes táblák fertőzöttségéről.
Védekezzünk, de mivel?
A talajlakó károsítók ellen nem csak a kémiai növényvédelem eszközeivel lehet hatékonyan küzdeni! Gondos gazdák már eleve a vetésváltás tervezése során számolnak a talajlakó károsítók veszélyével, így a nagyon kockázatos elővetemények, pl. gyeptörések után eleve nem valamilyen széles sortávú, szinte semmi tőhiány kompenzációs készséggel rendelkező kultúrát terveznek, hanem lehetőleg valamilyen keresztes virágú állományt. Ezeken a drótférgek nem táplálkoznak, termesztésük a drótféreg populációt képes érdemben csökkenteni. Ilyen táblákon a későbbiekben is érdemes keresztes virágú zöldtrágya növényeket termeszteni. A bennük levő mustárolaj és glikozidjaik bomlástermékei toxikusak a drótférgekre is, így kellően felaprítva és a talajba keverve azok populációját csökkenthetik.
A drótférgek és pajorok által erősebben veszélyeztetett területeken célszerűbb a sűrű soros növények termesztése, mivel így az egyes elpusztított kultúrnövények helyét a szomszédos növények be tudják nőni és a kompenzáció révén kevesebb, de nagyobb, fejlettebb növény lesz a területen. Ugyanakkor a széles sortávú kapás növényeket már gazdaságossági okokból sem száműzhetjük a vetésváltásból. Ekkor valamilyen inszekticidet kell bevetnünk a károsítók ellen.
Hazánkban a legfontosabb tavaszi vetésű kapás kultúrák (kukorica, napraforgó) esetében sem a hatóanyagok, sem pedig az engedélyezett készítmények tekintetében nincs valami nagy választék. Gyakorlatilag a szintetikus piretroidok uralják a teljes hatóanyag spektrumot mind a csávázó szereket, mind pedig a talajfertőtlenítő szereket figyelembe véve.
Inszekticid hatóanyagú csávázó szer egyedül a kukorica esetében érhető el, a teflutrin hatóanyagú Force 20 CS. A Talajfertőtlenítő szerek között a szintén teflutrin hatóanyagú Force Evo csak kukoricában, a Force 10 CS pedig csak napraforgóban engedélyezett. A Force 1,5 G és az ugyancsak teflutrin hatóanyagot tartalmazó Soilguard 1,5 GR mind kukoricában, mind pedig napraforgóban felhasználható. Szintén mindkét kapás kultúra esetében használható a lambda cihalotrin hatóanyagú Ercole és a cipermetrin hatóanyagú Belem 0,8 MG is.
Fontos megjegyezni, hogy a talajlakó kártevők létszámának és összetételének ismeretében erősen ajánlott a gyártó ajánlásait figyelembe venni a felhasználandó szer kiválasztásánál és alkalmazása során is. Ugyancsak fontos, hogy a kukorica esetében a kora tavaszi talajcsapdázás a kultúra egyik veszedelmes talajlakó károsítóját, az amerikai kukoricabogarat (Diabrotica virgifera virgifera) nem mutatja ki. Ennek a veszélyes károsítónak a jelenlétét és a talajban levő lerakott peték mennyiségét kizárólag talajminta vétel után laboratóriumi vizsgálattal lehet meghatározni. Kukorica termesztése esetén ugyanakkor ez igencsak célszerű, hiszen nem árt tudni, hogy mely készítményt milyen dózisban használjunk, ha nem csak drótférgeket, hanem a kukoricabogarat is le kell küzdenünk a területen.
Az amerikai kukoricabogár ellen csak a Force 1,5 G, a Force Evo, az Ercole és a Soilguard 1,5 GR engedélyezett, de a drótférgek ellen engedélyezettől eltérő, annál magasabb dózisban. Ráadásul a kijuttatási technológia is eltérő lehet (pl. a Force Evo esetében) a drótférgek, illetve az amerikai kukorica bogár lárvák elleni védekezés során. Fontos most kellő információt begyűjtenünk tábláink talajlakó kártevő fertőzöttségéről, hogy a vetés idején hatékonyan küzdhessünk ellenük. Később, a vegetációs időszak során már nem lesz lehetőségünk a talajlakó károsítók gyérítésére.
