A Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület szervezésében idén négy helyszínen nyílt lehetőség a hazai szójatermesztéssel kapcsolatos információk gyűjtésére, tapasztalatcserére. A zalaegerszegi, külföldi kitekintésekkel tarkított, rendkívül informatív szakmai továbbképzés teljes anyagának közlését terjedelmi korlátok miatt kénytelenek vagyok a tartalmi részek szűkítésével áthidalni, nem kisebbítve az e cikkben meg nem jelenő előadók által elmondottak jelentőségét. E cikkben kidomborítanám a szójatermesztés sikerességét jelenleg, és várhatóan, a későbbiekben befolyásoló környezeti tényezők átalakulását, valamint az ezek következtében kialakuló problémákat, nem kevésbé a termőtalajjal kapcsolatos, a szójatermesztés tekintetében (is) érvényes megfontolandó műveletek, ismeretek taglalását.
A meghívott előadók közül Dr. Vona Viktória a Csernozjom Kft. ügyvezetője tápanyag-gazdálkodási témakörben a klímaszélsőségek tükrében a szójatermesztés specifikus fogásaira világított rá. Véleménye szerint objektív alapokra szükséges helyezni a gazdálkodást, miközben hangsúlyozta az adatalapú döntések jelentőségét is.
Nem emelhető ki elégszer, hogy termőtalajunk ismerete meg kell, hogy előzze a termesztéstechnológiai lépések megkomponálását. A tápanyag-gazdálkodási terv elkészítésének alapja pedig talajtani adottságaink megfelelő ismerete, különösen annak tükrében, hogy egy vertikális és horizontális térbeliségében rendkívül heterogén közeggel állunk szemben, amely eltérő megközelítéseket igényel.
A szója talajigénye
A növény az alacsony humusztartalmú, gyenge homok-, szikes, sekély termőrétegű, kötött, hideg, a nitrogénkötő baktériumok megtelepedését korlátozó talajokat nem kedveli, és ugyanez vonatkozik a savanyú talajokra is. Gyökérzetének túlnyomó része a felső 20-30 cm-es talajréteget szövi be, de a gyökerek egy része akár 1,5-2 m-re is lehatolhat. A szójatermesztésre szánt tábla talajából érdemes hát 30-60 cm közötti mélységből is mintát venni.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelés egyik limitáló faktora az eke-, valamint tárcsatalp-tömörödés. A tömörödött réteg fellazítása, a megfelelő művelésmód megválasztása elengedhetetlen, nem kevésbé a talaj szerkezetességének megőrzését támogató talajnedvesség-állapot megválasztása a művelés előtt. A tömörödött réteg nagyban befolyásolja a víz és tápanyagok mozgását.
Egyre többen fognak a lejtőre merőleges irányú talajművelésbe, hiszen ennek jelentős erózióvédelmi, termőtalaj-védelmi aspektusa van. Kiemelhető továbbá a takarónövények használatában rejlő talajszerkezet- és talajmikrobiom-javító potenciál is, amely a szója esetében is megfontolandó lehetőség.
A talajmintavételek mellett kiemelt jelentősége van a levélanalízisnek is. A mintavétel időzítése különösen fontos, hiszen, amikor a növény hiánytünetet mutat, akkor már előrehaladott tápanyaghiánnyal állunk szemben.
A szója számára legkedvezőbb pH tartomány 6,0-6,8 közé tehető: a növény ekkor képes a legnagyobb mennyiségű tápanyag felvételére. A meszezéssel törénő talajjavítás során érdemes ügyelni rá, hogy a kémhatás 6,8 körüli értéket vegyen fel.
A szakértő kiemelte, hogy a talajtani vizsgálatok eredményei sosem külön-külön, hanem összefüggéseiben értékelendők. Nem elég önmagában, hogy a Ca vagy a Mg mennyisége megfelelő a talajban, hiszen ezek egymáshoz viszonyított aránya is hatást gyakorol a talaj szerkezetének alakulására. Ahol magas a Mg-tartalom, ott a rögösödésre való hajlam fokozódik, amely a növényzet számára kedvezőtlen talajstruktúrák kialakulását eredményezi. Területeinken törekedjünk a Ca:Mg = 6, valamint a K:Mg = 0,5 ionarány kialakítására és fenntartására. (A hidratált Mg-ion nagyobb, mint a hidratált Ca-ion, így gyengébben kötődik a talajkolloidokhoz, ezért a sok magnéziumot tartalmazó talajkolloidnak nagyobb a duzzadóképessége, fokozottabban diszpergálódik, kevésbé átjárható, és több vizet képes visszatartani, mint a több kalciumot tartalmazó talaj.) A megfelelő talajszerkezet kialakítása szempontjából a következő Ca:Mg:K:Na arány javasolt: Kalcium 65-85% Magnézium 6-12% Kálium 2-5% Nátrium < 1%.
Tápanyag-kijuttatás: okosan
Fontos kiemelni továbbá, hogy a növény fejlődésdinamikája legyen az, amely meghatározza a tápanyag-kijuttatás időpontját, ütemét, vagyis a szóban forgó tápanyagot akkor érdemes kiadni, amikor még nem vette kezdetét a legintenzívebb tápanyag-hasznosítási szakasz. A szója tápanyagigénye a vegetáció során a biomassza-felhalmozódás sebességétől függ, csúcspontját a magtelítődés (R5-R6 szakasz) időszakában éri el: ekkor képződik a legnagyobb mennyiségű fehérje. A mag megfelelő fejlődése érdekében, vegetációjának végén a szója sok tápanyagot mobilizál az idősebb szövetekből (R6-R7 szakasz, korai érettség).
A legfontosabb elemek a szója élete során
A kálium rendkívül fontos makroelem, hiszen jelenléte, vagy hiánya nagyban befolyásolja a növény vízháztartását. Káliumhiány korán, a gyökérfejlődés, majd később a hüvelyképzés során ütheti fel a fejét. Magnéziumtúlsúly esetén pedig szinte borítékolható, hogy ,,káliumprobléma” üti fel a fejét.
A nitrogénkötéshez szükséges képletek a V2-V3 fejlődési szakaszban fejlődnek ki a növény gyökerén. A nitrogéntrágyázás bizonyos körülmények között akár jelentősen csökkentheti a gümőképződést. Így, a nitrogén tartalmú műtrágyát az őszi munkálatok során érdemes kijuttatni, hiszen a vetéskor kiadott nitrogén terméscsökkenést és gyenge gümőképződést eredményezhet (kivéve laza szerkezetű és alacsony szervesanyag-tartalmú talajokon). A nitrogén hiányának elkerülése érdekében a virágzás előtti szakaszban (R1) a növény gyökérzetét, a képletek aktivitását ellenőrizni szükséges.
Fontos vizsgálni továbbá a megfelelő mennyiségű foszfor jelenlétét a talajban, hiszen a korai fejlődéstől kezdve egészen az érés végéig nagy jelentőséggel bíró tápelem: a felvétel üteme a kelést követő 50-70. napban a legintenzívebb. Kalkulálnunk kell azzal, hogy az elem nagy része a betakarítással elkerül a területről. Az elem felvételét segíti a gyökérsavak jelenléte, így minél több gyökér szövi át a talajt, annál intenzívebb lehet a mobilizálódása. A takarónövények beiktatása ilyen szempontból szintén nagy potenciált biztosíthat. (Különösen megfontolandó az alternatív foszforforrások alkalmazása, hiszen a jelenlegi foszforbányák kapacitásait 70 éven belül kiaknázzuk, így az inputanyag bekerülése garantáltan kedvezőtlenül alakul. Jó hír azonban, hogy talajaink többnyire nagy tartalékokkal rendelkeznek, így a kérdés már ,,csak” a feltárás módja, amely részleges megoldást jelenthet.)
A lombtrágyák hibás alkalmazásáról
A lombtrágyáknak többnyire csupán 20%-a hasznosul a helytelen kijuttatástechnológia miatt. Ebben az esetben (is) a legfontosabb az időzítés! A lombtrágyák molekuláinak felvételi helyéül szolgáló sztómák a hajnali, párás időszakban nyitott állapotban vannak: ez lehet a hatékony felvétel időszaka, amikor a zárt gázcserenyílású állománypermetezéshez képest (ez hőmérséklettől függően délelőtt 11 óra után már többnyire bekövetkezik) akár 50%-kal nagyobb hatásfokkal hasznosul a készítmény. Az időbeli precizitásnak legalább olyan nagy szerep jut, mint a térbeli precizitásnak…
Helyzetkép a szójáról – milyen növényvédelmi problémák várhatók?
Dr. Varga Zsolt címzetes egyetemi docens a klimatikus változások jelenleg is tapasztalható, illetve várható hatását taglalta a szója növényegészségügyi helyzetére vonatkozóan.
A globális átlaghőmérséklet emelkedése 1,07 oC, és 10 évből 9, átlag feletti hőmérsékleti mintázattal írható le. Az aszályos területek növekedése, az elsivatagodás jelensége immár hazánkban sem ismeretlen, amely mellett a heterogén csapadékeloszlás, és extrém csapadékesemények is dominálnak, miközben a nyári időszakok során a hazai forró napok száma lineárisan emelkedik. 2022-es adatok alapján a szója vetésterületére vonatkozó megyei megoszlás a következő képpen alakul: annak több mint 50%-a Baranya megye területére esik, azonban ez az arány változóban van. Zala, Vas, Baranya, Győr-Moson -Sopron vármegyék esetében a szántóterületek 3,2%-7,5%-7,6%-7,3%-át teszik ki.
Szója területnövekedése – környezeti tényezők
A szójaterületek növekedésének regionális korlátai többek között az öntözésfejlesztésben keresendők. Gondolnunk kell továbbá az agrotechnikai műveletek egyszerűsítése, forgatás nélküli talajművelés elterjedésének növényvédelmi vonatkozásaira is, nem különben a károsító szervezetek, a gyomok, kártevők, kórokozók faji összetételének és dominancia-viszonyainak megváltozására is.
Gyomvisznyok alakulása
A gyomviszonyok alakulása tekinetében a T4-es gyomok (parlagfű, libatop, disznóparéj fajok) dominanciája érvényesül, illetve e fajok elhúzódó csírázása figyelhető meg. A mélyről csírázó gyomok (szerbtövis, selyemmályva) térnyerése észlelhető, emellett az évelő kétszikű gyomfajok, mint a mezei acat, valamint szulákfajoké is. Számolnunk kell továbbá az uniós hatóanyag-szabályozások következményeivel és a lehetőségek szűkülésével (pl. s-metolaklór 2024-es visszavonása). A védekezést nehezítő további körülmény az AL-gátlókkal szembeni rezisztencia megjelenése szőrös disznóparéj és olasz szerbtövis esetében. A képet tovább színezi, hogy az Imazamox—szal szemben is rezisztencia kialakulásáról számolhatunk be.
Kártevők körének bővülése
Az eddig jelentéktelennek tekintett kártevők megjelenése a szója esetében is új növényvédelmi kihívásokat eredményez.
A fésűslábú viráglégy (Delia platura) áttelelő bábjaiból tavasszal kikelő, és a megfelelő környezeti feltételeket kereső imágók 40-80 tojás lerakásával indítják a kártételt az elvetett magon. Nedves, kedvező körülmények esetén a lárvák gyors fejlődése, a következő nemzedék megjelenése (27-30 nap/nemzedék) okoz kihívást. A kártevő elleni védekezés egyelőre nem megoldott, de felmerülhet a csávázás, esetleg talajfertőtlenítés lehetősége is, amit komplikál, hogy nincsen rendelkezésre álló készítmény.
Másik, a fejét mostanság felütő kártevő a bogáncslepke (Vanessa cardui), mely kétnemzedékes, vándorló lepkefaj, megjelenése április-májusban várható. Polifág faj (mezei acat, szója, napraforgó, tök, dinnye), mely ellen a védekezés gerincét szükséghelyzeti engedéllyel igényelhető növényvédő szerek képezhetik konvencionális művelésben, de valószínűleg megfontolandók az ökológiai gazdálkodásban használatos készítmények is.
Várható, fokozódó kórtani problémák a szójában
A fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) esetében sokan már túl későn észlelik a problémát, és a megelőzés időpontját nehezen határozzák meg. A kórokozó terjedésének kedveznek a csapadékos évjáratok és a szűkített vetésforgó alkalmazása.
A szója jövőjében, az átlaghőmérséklet-emelkedést alapul véve várható növénykórtani kihívások között megemlítendő a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina). A polifág, napraforgónál megtörő, bókoló fejeket eredményező gomba kitartóképletei, a bélszövetet kitöltő mikroszkleróciumai a talajban akár 10 éven keresztül is fertőzési forrásként szolgálnak. A tipikus, talajból fertőző gomba számára optimális hőmérséklet 25-30 oC közé tehető, emellett kedveli az aszályos körülményeket. Jó gondolatmenet a különböző mikrobiológiai preparátumok, a Trichoderma, Conyothyrium-alapú készítmények bevetésének lehetősége, melyek hatékonyságát azonban vizsgálni kell.
A másik, megkerülhetetlen betegség a szójaantraknózis (Colletotrichum glycines), mely fennmaradása rendkívül sok fajjal hozható összefüggésbe (Lens sp., Lupinus sp., Medicago sp., Phaseolus sp., Pisum sp., Vicia sp., Vigna sp.). A gomba számára optimális hőtartomány 28-34oC, valamint magas páratartalom. Terjedése fertőzött növényi maradványokkal, illetve vetőmaggal valósul meg.
A szója várható vetésterület-növekedése, a környezeti tényezők változása, és az ezzel kapcsolatban fokozódó növényvédelmi nyomás kapcsán fontos lenne kidolgozni a szója növényvédelmi technológiáját, mely jelenleg jelentős hiányokkal jellemezhető. A szója jelenlegi, fungicides állománykezelésének lehetőségei kimerülnek a réz-hidroxid, a boszkalid, valamint piraklostrobin, a fluopiram, protiokonazol, és a már említett mikrobiológiai készítmények, a Coniothyrium minitans, és Trichoderma asperellum alkalmazásában. Érdemes lenne megfontolni a szója csávázási, magvédelmi technológiájának (csírakori fertőzések, kártevők ) lépéseit.
