Növénytermesztés
Növénytermesztés

Hibridspecifikus technológiai elemek a napraforgó-termesztésben

Hibridspecifikus technológiai elemek a napraforgó-termesztésben

Agrofórum Online

Az olajnövények meghatározó szerepet töltenek be a világ szántóföldi növénytermesztésében, és a bioenergetikai célú felhasználásuk következtében a jövőben a jelentőségük tovább fog növekedni.

A vetésterület növekedése miatt egyre nehezebb az optimális vetésváltási rendszer kialakítása, ami miatt a növény ökológiai és agronómiai érzékenysége fokozódik. A nemesítőházak teljesítményorientált napraforgó hibridjei növekvő agronómiai igényeket támasztanak a szakemberekkel szemben, főleg a kritikus agrotechnikai tényezők tekintetében (vetéstechnológia, tápanyagellátás, növényvédelem). A napraforgó-ágazat agrotechnikai intenzitási szintjének növekedése jól megfigyelhető a hibrid portfólió ilyen irányú megoszlásán. 2017-ben a Nemzeti Fajtajegyzékben 66 hibrid szerepelt, melyeknek 80%-a intenzív vagy átlagos agrotechnika alkalmazását igényelte, és csupán a hibridek 20%-a maradt extenzív ráfordítás igényű. A kilencvenes évek közepén ezzel szemben az intenzív agrotechnikai igényű hibridek aránya csupán 13% volt.

A változás a hibrid szortimentben azonban nemcsak a köztermesztésben szereplő hibridek intenzitási szintjénél jelentkezik. A növényi olajok felhasználhatóságának bővülése, valamint a feldolgozóipar igényeihez való alkalmazkodás következtében több új nemesítési irányzat is megjelent, melyek többé-kevésbé eltérő agrotechnikai igénnyel rendelkeznek a hagyományos napraforgó hibridekhez képest, amelynek ismerete létfontosságú a speciális tulajdonságokkal rendelkező hibridek termesztése során (1. ábra).

1. ábra: A napraforgó-termesztés kritikus elemei

Napraforgóhibrid-használati specifikumok

A napraforgó-nemesítésben bekövetkező specializáció elsősorban a zsírsav-összetételben és a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztencianemesítésében figyelhető meg. Mindezek mellett azonban a már „hagyományosnak” tekinthető szádorral és peronoszpórával szembeni rezisztencianemesítés is folyamatosan fejlődik, a megjelenő új rasszokkal szemben (2. ábra).

2. ábra: A napraforgó hibridek jellemzésénél leggyakrabban használt jelölések

Az elmúlt évtizedben a speciális nemesítésű csoportok hibridszámában jelentős mennyiségi változás következett be. Egyre nő azoknak a napraforgó hibrideknek a száma, amelyek speciális olajösszetétellel, vagy növényvédelmi tulajdonsággal bírnak.

A hibridek között több olyan is található, melyek kapcsoltan két speciális tulajdonsággal rendelkeznek. A hazai köztermesztésben az elmúlt évben már 16 ilyen hibrid állt rendelkezésre. A legnagyobb hibridcsoportot a linolsavas, gyomirtószer-rezisztenciával rendelkező csoport alkotja. A csoportban 29 db Clearfield és Clearfield Plus, valamit 7 db ExpressSun hibrid található. A magas olajsavtartalmú hibridek többsége kapcsoltan, herbicid-toleranciával kerül a vetőmagpalettára, és mindösszesen 3 db hagyományos gyomirtású HO hibrid található a nemesítőházak kínálatában (3. ábra).

3. ábra: Napraforgónemesítő-házak napraforgó hibrid kínálatának megoszlása

Speciális zsírsav-összetételű hibridcsoportok

A legkorszerűbb tudományos eredményekre alapozva a napraforgó-nemesítésében a legújabb irányzatot napjainkban az agrotechnika fejlesztése mellett a feldolgozóipar igényeinek való megfelelés alkotja, ami elsősorban az olajtartalom növelésére és a zsírsav-összetétel befolyásolására irányul.

A magas olajsavtartalmú hibridek több eltérő olajsavtartalmú csoportra különíthetők el. A ténylegesen magas olajsavtartalmú hibrideknek azokat tekintjük, amelyek olajsavtartalma legalább 80%. Napjainkban az olajsav-összetétel a HO hibridek többségénél eléri a 90%-ot.

A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek sokkal jobb sütési tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a linolsavas hibridek, a hőstabilitásuk is kedvezőbb és hidegen sajtolt olajuk salátadresszingek készítésére is felhasználható. Az ilyen típusú olajösszetétel biodízel előállítására is alkalmasabb.

A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek termesztésének specifikus genetikai sajátosságai

A magas olajsavtartalmú napraforgó nemesítése során előállíthatóak genetikailag stabil (domináns öröklődés során kialakuló tulajdonság), és kevésbé stabil HO hibridek. A linolsavas és a kevésbé stabil magas olajsavtartalmú hibridek megfelelő izoláció nélkül keresztbeporzásra hajlamosak, ezért a termésminőség stabilitása érdekében a linolsavas napraforgó hibridektől izolációs távolság tartása szükséges. A genetikailag kevésbé stabil magas olajsavtartalmú hibridek esetében emiatt legalább 100-400 m izolációs távolság szükséges. A genetikailag stabil hibrideknél, melyeknél az olajsavtartalom magas, és a tulajdonság dominánsan öröklődik, izolációs távolság nélkül, keresztbeporzás esetén sincs jelentős különbség a növények olajsavtartalma között. A kevésbé stabil olajsavas hibrideknél, az idegenbeporzás mértékétől függően akár 10-30%-os olajsavtartalom-csökkenés is bekövetkezhet.

A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek termesztésének specifikus ökológiai sajátosságai

Az olajsavtartalom környezeti hatásokra történő ingadozása nagymértékben a genetikai háttértől függ. Az alacsonyabb, 80% alatti olajsavtartalmú hibridek, zsírsavkomponensük instabilitása miatt érzékenyebbek a vízellátásra. A kaszatképződés időszaka alatti vízhiány esetén növekedés a telített zsírsavaknál következik be, ezzel szemben az olajsavtartalom csökkenésével kell számolni. Az alacsonyabb olajsavtartalmú hibrideknél az átlaghőmérséklet csökkenésével kevesebb az olajsavtartalom, a magas (90% vagy a feletti) olajsavtartalmúaknál a hőmérséklet változásának hatása csupán mérsékelt.

A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek termesztésének specifikus agrotechnikai sajátosságai

A magas olajsavtartalmú hibrideknél a legmagasabb szintű agrotechnika szükséges azon túl, hogy a technológia szinte azonos a hagyományos hibridek termesztéstechnológiájával. Mindenképpen kerülendő a hideg talajba történő túl korai vetésidő alkalmazása. A magas olajsavas genotípusok optimális vetésideje április közepe–vége, mivel ebben az esetben nagyobb a valószínűsége, hogy a növény generatív fenofázisában magasabb átlaghőmérséklettel számolhatunk, ami rendkívül fontos az olajsavszintézis szempontjából. Kiemelkedően fontos szerepe van a harmonikus tápanyagellátásnak, a makro (NPK), és mikroelemek tekintetében egyaránt. Az intenzív olajbeépülés elősegítése és a magas olajsavtartalom kialakulása érdekében fokozottan kell figyelni a megfelelő kén- és bórellátottság biztosítására. A kártevők betelepülése mindig a magas olajsavas hibridek állományaiban kezdődik, ezért ezek folyamatos felvételezése és szükség esetén az ellenük való gyors és hatékony védekezés kritikus lehet. Kiemelkedő jelentőségű a Diaporthe helianthi és Sclerotinia sclerotiorum elleni hatékony védekezés, mert a magas olajsavas hibridek egy részének ellenállósága nem minden esetben éri el a legjobb linolsavas hibridek ellenállóságát.

Gyomirtószer-rezisztencia a napraforgó-termesztésben

A napraforgó növényvédelmében a gyomirtás meghatározó szerepet játszik annak ellenére, hogy a növényvédelmi technológiában a kórokozókkal szembeni védelem szerepét tartják a legkiemelkedőbbnek. A napraforgó gyomosodásra kevésbé hajlamos kultúra, érzékenysége inkább a tenyészidőszak kezdetén fokozottabb. A gyomok elleni védekezésben ezért meghatározó szerepet tölt be a tenyészidőszak eleje.

A vegyszeres gyomirtás technológiájának első lépése a hibrid megválasztása. Az évjáratok egyre szélsőségesebbé válása miatt a preemergens gyomirtási technológiák hatékonysága romolhat, mivel gyomirtó hatásukat csak abban az esetben tudják kifejteni, amennyiben a kijuttatást követő hetekben elegendő mennyiségű (15-20 mm) bemosó csapadék hullik.

A napraforgó vegyszeres gyomirtásában az elmúlt évtizedben gyorsan terjedt a gyomirtószer-rezisztens napraforgó hibridek esetében alkalmazható, Clearfield technológia. Előnyt jelent, hogy az így kialakított napraforgó hibridek genetikai módosítás nélkül képesek megoldani a napraforgó-termesztésben jelentkező gyomirtási nehézségeket, ugyanis ezeknek a technológiáknak köszönhetően lehetővé válik a napraforgó-állományban megjelenő gyomnövények hatékony, időjárásnak nem kitett posztemergens irtása is. Ez az új technológia hatékony megoldást jelenthet a parlagfű és a kétszikű gyomnövények irtásában. Fontos azonban megemlíteni, hogy a technológia alkalmazása csupán gyomirtószer-reszisztenciával rendelkező hibrideknél alkalmazható. Hagyományos hibridek esetében a kezelés az állomány pusztulását okozza.

Új mérföldkő a nem GMO-alapú gyomirtószer-rezisztencianemesítésben a Clearfield Plus technológia kialakítása. Az így előállított napraforgó hibridek a Pulsar Plus gyomirtó szerre rezisztensek, ami az egyszikű és kétszikű gyomok irtásában egyaránt jobb hatékonyságú a Clearfield technológiában alkalmazható Pulsar 40 SL gyomirtószerrel szemben.

A Pulsar Plus azonban az első generációs Clearfield napraforgó hibrideknél nem használható. A kezelés időpontja a magról kelő kétszikű gyomnövények 2-4 leveles állapotában, a magról kelő egyszikű gyomfajok esetében gyökérváltás előtt, a gyomok 1-3 leveles állapotában a leghatékonyabb, a Clearfield Plus technológiájú napraforgó hibridek 2-8 leveles állapotában. Jelentős előrelépést jelent a Clearfield Plus technológiában a Clearfield technológiához képest, hogy a parlagfűirtás hatékonysága is fokozódik az időben végzett gyomirtás esetén.

A Clearfield technológia alkalmazásával kísérleti körülmények között, akár 700 kg/ha terméstöbblet is elérhető, de a hagyományos gyomirtási technológiához képest is termésnövekedéssel járhat.

A szádor elleni védekezés lehetőségei a napraforgó-termesztésben

A napraforgót károsító szádor fajok jelentős károkat okozhatnak a fertőzött területeken. A szádor fajok közül a napraforgó szádor (Orobanche cernua Loefl. subsp. cumana [Wallr.] Soó) és a dohányfojtó szádor (Orobanche ramona L.) okozzák a legnagyobb problémát. A szádor tipikus napraforgó élősködő, akár 20-60% terméskiesést is okozhat, mivel egy napraforgó növényen akár 30-40 szádor is élősködhet. A szádor nagyon virulens, akár 20-60 ezer magot is termelhet egy egyed. A szádor elleni védekezés négy pillérre épül (termőhelyi, agrotechnikai, kémiai/biológiai, genetikai védekezés) (4. ábra), azonban fertőzött területeken mindenképpen a szádorral szemben rezisztens napraforgó hibridek alkalmazása jelent tökéletes védelmet.

4. ábra: A napraforgót károsító szádor fajok elleni védekezés lehetőségei a napraforgó-termesztésben

Napjainkban a szádor-rezisztens hibridek a szádor A-E rasszai ellen biztos védelmet nyújtanak, azonban az új nemesítésű szádor-ellenálló hibridek már az A-G rasszokkal szemben is rezisztensek. A Clearfield technológia alkalmazása során a posztemergens kezelést követően a hibridekben szádor-rezisztencia alakul ki. Az agrotechnikai elemek közül a védekezésben a harmonikus tápanyagellátás, a túlzott foszfor- és káliumtrágyázás mellőzése, valamint a vetésváltási szabályok betartása a leghatékonyabb, azonban a 7 éves vetésváltási ciklus nem mindig elegendő, mivel a szádor szaporító képletei ennél tovább, akár 10-15 évig is életképesek maradhatnak. A mészben gazdag, lúgos talajok szintén elősegítik a szádor terjedését.

A peronoszpóra elleni védekezés lehetőségei a napraforgó-termesztésben

A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) a napraforgó egyik legjelentősebb biotróf gomba kórokozója. A talajból és a kaszatból történő szisztemikus fertőzéssel már a növény fiatal korában megjelenik a peronoszpóra a napraforgó-állományban, fejlődési visszamaradást és törpülést okozva. A védekezés első és legfontosabb eleme a megelőzés. A csíramentes talajállapot fenntartásával, a vetésváltási szabályok betartásával, a gazdanövények irtásával, az optimális vetésidő alkalmazásával, valamint csávázással elkerülhető a kórokozó terjedése. A kórokozó elleni védekezésben a leghatékonyabb megoldásnak azonban a fertőzést előidéző patotípusok elleni rezisztencianemesítés tekinthető. A nemesítőházak nagy hangsúlyt fektetnek a peronoszpóra rasszok elleni rezisztencia kialakítására, aminek eredményeképpen ma már 7 rasszal szemben rezisztens napraforgó hibridek kerülnek be a köztermesztésbe (5. ábra).

5. ábra: A napraforgót károsító peronoszpóra elleni védekezés lehetőségei a napraforgó-termesztésben

A tenyészidő hosszúságának szerepe a napraforgó-termesztésben

A napraforgó tenyészidejének hossza 105-140 nap. A köztermesztésben a legnagyobb számban a korai érésű hibridek szerepelnek (28 db 2017-ben). A középérésű és igen korai éréscsoportú hibridek száma kevesebb (6 db, 19 db). A termelés során a napraforgó hibrid tenyészidő hosszúságának ismerete és az agrotechnika tenyészidő csoporttal történő harmonizálása a termésbiztonság fokozásának egyik fontos eleme. A tenyészidő csoportok szélsőértékei között – igen korai tenyészidő és középkései tenyészidő – akár 30-35 nap különbség is lehet. A hosszabb tenyészidejű napraforgó hibrideknél a technológiai fegyelem betartása rendkívül fontos. Ennél a hibridcsoportnál a későbbi érésidő miatt kiemelt figyelmet kell fordítani a késői vetésidő lehetőség szerinti mellőzésére (legkésőbb április 25-ig vessük el), az intenzív fungicides növényvédelem alkalmazására, valamint a szakmai elvárásoknak megfelelő deszikkálás kivitelezésére, megvédve az állományt a későbbi betakarítási idő miatt fellépő fertőzésektől, állománydőléstől a csapadékos őszi időszakban (6. ábra).

6. ábra: A tenyészidő szerepe a napraforgó termesztéstechnológiában

Késői vetésidőben a középkései hibridek sokkal érzékenyebben reagálnak a technológiai hibákra. A tőszámsűrűség túlzott növelése késői vetésekben jelentős, akár 400 kg/ha terméscsökkenést eredményezhet, míg a termésstabilitás optimális 55.000 tő/ha termőtőszámban sokkal kedvezőbb.

Dr. Szabó András, Dr. Szabó Éva
DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növénytudományi Intézet

Mikor, hogyan, mennyit vessünk a kukoricából?

A martonvásári tartamkísérletek alapján, az optimális vetésidő, vetésmélység és növényszám meghatározásához nyújt segítséget a kukoricatermesztőknek az írás.

A zöldítő keverék idei kiválasztásakor mire érdemes odafigyelniük a repcetermesztőknek?

Hazánkban az elmúlt években az őszi káposztarepce vetésterülete jelentős mértékben nőtt (2013: 211 000 ha, 2018: 308 000 ha), és a legstabilabb jövedelmet biztosító szántóföldi kultúrává vált (1. ábra). Azonban eredményesen továbbra is csak magas technológiai színvonalon és kellő odafigyeléssel termeszthető.

A szójaoltás jelentősége és várható hozadékai

A növénytermesztésben az egyik leggyakoribb limitáló tényező a nitrogénellátottság. A pillangós virágú növények – így a szója is – fajspecifikus Rhizobium baktériumokkal szimbiózist alakítanak ki.

Jégverés okozta károk kukoricában

A jégverés a kukorica élettani folyamataira több ponton is hatást gyakorol. Befolyásolja a hajtásképződést, a jégverés következtében kialakult gombafertőzés miatt a termés beltartalmi jellemzői változhatnak, sőt vetőmag esetében a csírázóképesség módosulhat.

Nem kímélik a károsítók a szőlőt, zöldséget, gyümölcsöt sem

A kihajtott burgonyán megjelentek az első burgonyabogár imágók. Szinte minden növényen jelentkeznek a levéltetvek első kolóniái.

2018. május 11. 04:53

Szőlő: van ahol a feketerothadás szüretel

Kertészeti kultúrákban a csapadékosabb vidékeken a hosszú ideig tartó levélnedvesség igen kedvező feltételeket teremt az alma- és körtevarasodás fertőzés terjedéséhez. A betegség egyaránt veszélyezteti a lombozatot és a gyümölcsöket.

2018. július 12. 05:50

Peronoszpóra fajok jelentősége szántóföldi kultúrákban

A szerző célja, hogy a peronoszpóra eredetű betegségeken belül felhívja a figyelmet és ismertesse a szóján (Glycine max) károsító Peronospora manshurica, valamint az őszi káposztarepcét (Brassica napus L. convar. napus) és az olajretket (Raphanus sativus var. oleiferus) fertőző Peronospora parasitica kórokozó gombafajok jelentőségére, bemutatva tüneti megjelenésüket és a védekezési lehetőségeket.

2019. január 23. 04:36