A napraforgó-termesztés kritikus elemei
Az elmúlt évtizedekben a növényi olajok iránti kereslet rendkívül dinamikusan növekedett a világon és hazánkban is ezen olajok egyre szélesedő felhasználási területei (étkezés, különböző iparágak, biodízel, takarmányozás stb.) miatt. A világon az olajnövények között a vetésterülete alapján a 4. helyet foglalja el a napraforgó, hazánkban viszont a legfontosabb olajnövény kultúra.
A tízéves országos termésátlagok a 2010-2017. években jelentős növekedést mutattak (napjainkban reális a 3,0 t/ha országos átlag), valamint – a szélsőséges évjáratok ellenére – a termésingadozás is mérséklődött (1. táblázat).
| Év | Átlag (kg/ha) |
Min. – max. termés (%) |
Termésingadozás intervalluma (%) |
| 1981-1990 | 2007 | 94-109 | 15 |
| 1991-2000 | 1669 | 70-124 | 54 |
| 2001-2010 | 2182 | 86-124 | 38 |
| 2011-2017 | 2581 | 83-115 | 32 |
| 1. táblázat: A napraforgó termésátlaga és termésstabilitása (KSH adatok, 1981-2017) | |||
A hazai napraforgó-termesztés regionális elhelyezkedése az elmúlt évtizedekben nem változott, (azaz a legfontosabb termesztő megyék az Alföldön és a hozzá kapcsolódó dunántúli és északi régiókban találhatók.
Az elért eredmények kedvezőek és a jövőre nézve biztatóak, azonban – a korábban kifejtett versenyhelyzet miatt – a hazai termelőknek arra kell felkészülniük, hogy hogyan lehet a napraforgó-termesztésük hatékonyságát növelni. Ez a termesztéstechnológia valamennyi elemének komplex, összehangolt fejlesztését követeli meg, de minden termesztett növényünknél – így a napraforgónál is – vannak a technológiának olyan kritikus elemei, melyek termésmennyiségre és olajtartalomra gyakorolt hatásai sokkal erőteljesebben, hatványozottan jelentkeznek.
Ezek a kritikus elemek azért is különösen fontosak, mert nemcsak önmagukban fejtik ki hatásukat a mennyiségre és olajtartalomra, hanem közöttük összetett interaktív kölcsönhatások léteznek, melyek felnagyítják ezen elemek hatását, ill. hatékonyságát. Ezen technológiai elemek vizsgálatával – rövid megszakítás után – 1995. évtől folyamatosan foglalkozunk a Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézetében. A több mint 20 éves, több tízezer kísérleti adatból csak néhányat kiemelve szeretnénk bemutatni és felhívni a figyelmet arra, hogy a kritikus agrotechnikai elemek milyen módon befolyásolják a napraforgó-termesztés eredményességét.
A napraforgó termesztéstechnológiájában nagyon szoros kölcsönhatás mutatható ki az ökológiai (időjárás, talaj), a biológiai (genotípus) és agrotechnikai elemek között (1. ábra).
1. ábra: Az ökológiai, genetikai és agrotechnikai tényezők hatása a napraforgó termésére
(Pepó Péter, 2018)
Vizsgálataink szerint a kedvezőtlen és kedvező termőhely negatív ökológiai hatásainak mérséklésében rendkívül fontos szerepet játszik egyrészt a genotípus helyes megválasztása, másrészt pedig az intenzívebb agrotechnikai alkalmazása. A napraforgó termesztéstechnológiai folyamatában – annak pontos, fegyelmezett, optimális végrehajtása esetén – különböző számban és különböző mértékben jelennek meg a tényezők közötti interaktív hatások. Kutatásaink egyértelműen azt bizonyították (2. táblázat), hogy minél intenzívebb technológiát valósítunk meg, annál nagyobb számú és annál erősebb mértékű kölcsönhatásokkal kell számolnunk.
| Technológiai modell | Kölcsönhatások | |
| száma | mértéke | |
| Extenzív | kevés | mérsékelt |
| Mérsékelt (low input) | kevés | átlagos |
| Átlagos (mid-tech) | nagyszámú | átlagos |
| Intenzív | nagyszámú | kiemelkedő |
| 2. táblázat: A technológiai kölcsönhatások és az agrotechnikai intenzitási szint összefüggése a napraforgó-termesztésben (Pepó Péter, 2018) | ||
A nemesítés eredményeként egyre nagyobb teljesítményű (termésű, olajtartalmú, más olajösszetételű stb.) napraforgó hibridek kerültek a hazai gyakorlati termesztésbe. A Látóképi Kísérleti Telepen végzett kutatásaink szerint a napraforgó hibridek terméspotenciáljának növekedése mellett nőtt a gyakorlatban realizált terméseredményük is, amely kísérleti körülményeink között, optimalizált agrotechnikával megközelíti a 6,0 t/ha termésszintet (2. ábra).
2. ábra: Genetikai haladás a napraforgó-termesztésben (Látóképi kísérleti eredmények, hibridek átlaga) (Pepó Péter, 2017)
Vizsgálataink szerint az új napraforgó hibridek köztermesztésbe kerülésével nemcsak mennyiségi, hibridszám növekedés következett be, hanem a hibridportfólió is jelentősen átalakult. Az extenzív és mérsékelt inputtal termeszthető hibridek mellett megnőtt a mid-tech és intenzív technológiai ráfordítást igénylő hibridek száma és aránya. Ez azért jelentős, mert a megfelelő technológiai szinthez kell a napraforgó hibridet megválasztani. Vizsgálataink szerint (3. ábra) az intenzív genotípusok csak átlagos és intenzív technológiai modell alkalmazása esetén tudták genetikai fölényüket a termésmennyiségben is realizálni az extenzív genotípusokkal szemben.
3. ábra: A genotípus és agronómiai modell interaktív hatása a napraforgó-termesztésben (Debrecen, 1996-2017, átlagos évjárat)
Ehhez viszont az is szükséges, hogy figyelembe vegyük az intenzív genotípusok egymástól jelentős mértékben eltérő agrotechnikai reakcióját, azaz hibridspecifikus technológiát alkalmazzunk. Több, mint húsz éves vizsgálati eredményeink komplex elemzése azt bizonyította egyrészt, hogy extenzív technológia esetén rendkívül jelentős a környezeti tényezők hatása (évjárat, talaj együttesen mintegy 55%-ban határozzák meg a napraforgó termését), másrészt, hogy az intenzívebb technológia esetében megnövekszik a kritikus agrotechnikai elemek (trágyázás, vetés, növényvédelem, valamint a hibridválasztás együttes hatása 65%) termésre gyakorolt hatása (4. ábra).
4. ábra: A termesztési tényezők szerepe a napraforgó-termesztésben (Pepó Péter, 2018)
Ezen kritikus tényezők néhány gyakorlatban is jól hasznosítható eredményét szeretnénk bemutatni a kísérleteinkből a teljesség igénye nélkül.
Közismert, hogy a napraforgó tápanyagfelvétele igen jelentős, ugyanakkor a kijuttatott trágyaadagok mérsékeltebbek egyrészt növénykórtani, szárszilárdsági és minőségi problémák miatt. A hibrid igényétől, trágyareakciójától függetlenül, sematikusan, minden táblán azonos mennyiségben kijuttatott műtrágya nem hozza meg a kívánt termésnövekedést. A harmonikus NPK-ellátás a célravezető (csak N-t alkalmazni hiba), sőt magasabb termésszinten indokolt lehet bizonyos mezoelemek (Ca, Mg, bizonyos esetekben S) és mikroelemek (kiemelten a B) alkalmazása is.
A vetéstechnológia ugyancsak a napraforgó-termesztés egyik kritikus eleme. A vetésidő helyes megválasztását a kitavaszodás üteme és az évjárat jellege jelentősen befolyásolja. Vizsgálataink azt bizonyították, hogy kifejezetten erős kölcsönhatás állapítható meg (3. táblázat) az évjárat jellege és a vetésidő között.
| Évjárat típusa | Termés (kg/ha) | ||
| Korai | Átlagos | Kései | |
| (márc. vége) | (ápr. 10-20.) | (május eleje) | |
| Száraz | 4402 | 4981 | 4497 |
| Átlagos | 3059 | 3284 | 2945 |
| Csapadékos | 2179 | 2489 | 2665 |
| 3. táblázat: Vetésidő és évjárat kölcsönhatása a napraforgó-termesztésben (Debrecen, hibridek átlaga, csernozjom talaj) | |||
Az évjáratok 75-85%-át jelentő száraz és átlagos csapadékú évjáratokban az átlagos vetésidőben (április közepei) kaptuk a legnagyobb termést. Csapadékos évjáratban jelentkező nagyobb kórtani nyomás miatt a kései vetés adta – jóval szerényebb termésszinten – a legnagyobb termést (közismerten a megkésett napraforgóvetésekben sokkal kisebb mértékben jelennek meg a gombás kórokozók). A vetésidőhöz hasonlóan kritikus agrotechnikai elem a termő (betakarításkori) tőszám megválasztása. E kritikus agrotechnikai elem esetében is szoros kölcsönhatást lehetett tapasztalni az évjáratokkal (4. táblázat).
| Évjárat típusa | Termés (kg/ha) | |||
| 35 | 45 | 55 | 65 | |
| termő tőszám (ezer ha) | ||||
| Száraz | 3697 | 4123 | 4406 | 4557 |
| Átlagos | 3466 | 3739 | 3866 | 3712 |
| Csapadékos | 2344 | 2569 | 2420 | 2153 |
| 4. táblázat: Tőszám és évjárat kölcsönhatása a napraforgó-termesztésben (Debrecen, hibridek átlaga, csernozjom talaj) | ||||
Az évjáratok túlnyomó többségét jelentő száraz és átlagos évjáratokban a termésmaximumokat (3,9-4,6 t/ha termés) az 55-65 ezer/ha termő (betakarításkori) tőszámnál kaptuk. Csapadékos évjáratban a kisebb (45 ezer/ha) tőszám bizonyult kedvezőnek a kórtani és szárszilárdsági problémák miatt.
A növényvédelem a napraforgó-termesztés kiemelten fontos, kritikus agrotechnikai eleme. A gyomirtásban jelentős előrelépés történt az elmúlt években (Clearfield és Express technológiák). Egyre fontosabb, a jelenleginél sokkal nagyobb szakmai figyelmet érdemel az állati kártevők elleni védekezés. Az állati kártétel zömében látens módon jelentkezik, kevésbé feltűnő, de termésre gyakorolt negatív hatása egyre jelentősebbé válik. Sokat vitatott területe a növényvédelemnek a kórokozók elleni védelem. Egyrészt a kórokozók elleni védekezés idejének, számának, másrészt pedig a fungicid hatóanyagának a megválasztása fontos növényvédelmi szempontból.
Vizsgálataink szerint (5. táblázat) mind a csapadékos, mind az átlagos évjáratokban a kétszeri (8-10 pár leveles, virágzás kezdete), szisztemikus fungiciddel történő védekezés jelentős mértékben csökkentette a fontosabb kórokozók (Sclerotinia, Diaporthe, Phoma, Alternaria, tányérbetegségek) infekciójának a mértékét. Ennek eredményeként a sok év és sok hibrid átlagában a kétszeri állományvédelem esetében a napraforgó terméstöbblete csapadékos évjáratban 1300 kg/ha, átlagos vízellátottságú évjáratban pedig 650 kg/ha volt.
| Évjárat Fungicid-kezelés |
Fertőzöttségi% | Termés (kg/ha) | Termés-többlet (kg/ha) |
||
| Tányér-betegségek | Alternaria | Diaporthe | |||
| Csapadékos
Ø 1x fung. 2x fung. |
69 38 34 |
78 49 36 |
87 52 41 |
1723 2513 3051 |
0 790 1328 |
| Átlagos
Ø 1x fung. 2x fung. |
52 37 25 |
76 48 33 |
71 47 28 |
3612 3878 4263 |
0 266 651 |
| 5. táblázat: A fungicidkezelések és évjárat kölcsönhatása a napraforgó betegségeire és termésére (Debrecen, csernozjom talaj) | |||||
*
A kísérleti eredmények rövid bemutatása az előzőekben azt bizonyította, hogy mennyire fontos a biológiai alapok, a technológiai intenzitási szint megválasztása, azon belül pedig a kritikus elemek közötti kölcsönhatások figyelembe vétele a gyakorlati technológia kialakításánál (6. táblázat).
| Tech. modell | Hibrid | Műtrágya | Vetés | Gyom | Fungicid | Inszekticid |
| Extenzív
Low-input Mid-tech Intenzív |
átlagos
jó kiváló kiváló |
csak N
mérsékelt NPK opt. NPK opt. NPK |
átlagos
jó kiváló kiváló |
mechanikai
hagyományos CL, SU CL, SU |
Ø
1x 2x 3x |
Ø
Ø + + |
| 6. táblázat: Napraforgó-termesztési technológiai modellek és a hozzájuk kapcsolódó kritikus technológiai elemek | ||||||
A több mint 20 éves adatok feldolgozása azt bizonyította, hogy napjainkban az extenzív napraforgó termesztéstechnológiát egyáltalán nem indokolt alkalmazni a gyakorlatban, a rendkívül szerény termésszint (2,1 t/ha) miatt (5. ábra).
5. ábra: Technológiai modellek hatása a napraforgó termésére (hibridek átlaga, 1996-2017. évek) (Pepó Péter, 2018)
A gyengébb termőhelyi adottságok mellett eredményes lehet a low-input technológia (3,7 t/ha termésszint, 176%-os növekedés az extenzívhez viszonyítva). Átlagos és kedvező termőhelyi adottságok mellett alkalmazott hibridspecifikus mid-tech technológia jelentős terméstöbbletet (233%) és magas termésszintet eredményezett (4,9 t/ha). Megfelelő körülmények között napjainkban akár intenzív technológiát is alkalmazhatunk (5,8 t/ha termés és 276% terméstöbblet) a napraforgónál.
Köszönetnyilvánítás
A publikáció elkészítését a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
