A kalászos gabonák lombozatát a vegetációs időszak kezdetén megvizsgálva számos olyan elváltozást lehet megfigyelni, amelyek nem éppen előnyösek a növény számára. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok, mint pl. a rendkívül nagy napi hőingadozás, az eddigi csapadék hiány kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthatnak el, amelyek esetleg a növényállomány létét is veszélyeztethetik, de a vegetatív felület károsítása útján esetleg jelentős terméskiesés okozói lehetnek.
A tél egyik velejárója a fagy, amely közvetlenül is károsíthatja a növényeket. A fagyáskár leggyakoribb formája az elfagyás, amikor a gabonák lombozatának egyes részei a fagy hatására elpusztulnak. Ez a hajlam meglehetősen faj és fajtafüggő. Az őszi zab és egyes őszi árpa fajták pl. meglehetősen hajlamosak az elfagyásra. Sok esetben olyan mértékben, amely már a növényállomány pusztulását is előidézheti, vagy olyan mértékben károsítja a lombozatot, hogy a gazdálkodók inkább megsemmisítik az illető károsodott tábla növényzetét.
Nem biztos, hogy mindig ez a helyes döntés, hiszen nagyon sok esetben a tenyészőcsúcs környéke és a fiatal levelek épek, így a növényzet képes lehet a megújulásra. A nagy mennyiségű elfagyott levél látványos ugyan, könnyen sarkallhat az állomány felszámolására, de jobb, ha ilyen esetekben nem a szemünknek hiszünk, hanem leszámoljuk több helyen is az egységnyi területre jutó, még életben levő növények mennyiségét.
A hideg akkor is okozhat élettani problémákat, ha nem olyan nagy mértékű, hogy fagyással járjon. Az idei március folyamán gyakori volt a szélsőséges mértékű nappali hőingadozás. A hajnali hidegben a már megindult növekedéshez sok esetben nem tud elegendő tápanyagot felvenni a növény. A hideg okozta levélvég sárgulások nem csaka nitrogén, hanem több más tápelem részleges hiányát is jelzik. Ilyenkor egy komplex hatóanyag tartalmú lombtrágyázás hatékony gyors segélyt jelenthet az érintett állományoknak. Gyakori ugyanis, hogy a szilárd halmazállapotú tápanyag utánpótlás már ott van a táblán, de csapadék hiány miatt a növények a benne levő tápelemekhez nem juthatnak hozzá.
A tél végi levélfoltosságok előfordulása is meglehetősen gyakori, főképp az őszi árpa és az őszi durum búza esetében. A tünetek igen gyakran a levél csúcsánál jelentkeznek először, vagy széles levelű fajtáknál a levelek hajlatában. Az eleinte tűhegynyi apró, vizenyős foltok egy idő után elhalnak, beszáradnak, majd ezek a foltok fokozatosan növekedve lassacskán a levél teljes elhalását okozhatják. Az élettani eredetű levélfoltosságok leggyakrabban akkor lépnek fel, amikor egyik napról a másikra beköszönt a szinte kora nyárias időjárás, a növények szerves anyag termelése, növekedése maximális sebességre kapcsol, de néhány mikroelemet valamilyen okból a növények nem képesek kellő mennyiségben felvenni.
A növényben zajló különböző élettani folyamatok „csúcsra járatása” során képződnek olyan erősen oxidáló hatású mérgező anyagok, amelyek lebontásáért olyan enzimek is felelősek, melyek kialakításához réz, cink és mangán is szükséges. Ezek relatív hiánya a felelős a levélfoltosságok kialakulásáért.
Az egyes élettani eredetű sárgulások, foltosságok a gabonafélék igényei szerint összeállított speciális lombtrágyák használatával csökkenthetők, sőt a kezdeti fázisban még meg is szüntethetők. Fontos ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a tavaszi lombtrágyázások, vagy folyékony halmazállapotú készítményekkel végzett fejtrágyázások során mindenképpen kerülni célszerű a túlzott dozírozást és esetleg a déli melegben történő kezeléseket is.
A tavasz folyamán az utóbbi években (ahogy az idén is történt) meglehetősen gyakoriaz aszály, amikor a víz hiánya miatt a növények egyszerűen nem tudják „hígítani” a rájuk zúdított rengeteg tápanyagot és a folyamat a levélvégek és levélszélek leszáradásához, „sómérgezéshez” vezethet.
Gyakori hiba a termesztők részéről, hogy az élettani eredetű tüneteket összekeverik egyes fertőző növénybetegségek tüneteivel. Az árpa sárga törpülés vírus tünetei pl. eléggé hasonlóak az élettani eredetű levélsárgulásokra. A két tünet a növények kézbe vétele során azonban könnyedén megkülönböztethető, mivel a vírusos növények turgora még aszályos körülmények között is jóval magasabb az egészséges egyedekénél. A vírusos növény igen gyakran olyan merev levélzetű, hogy végigsimítva szinte sündisznóra emlékeztet.
Az élettani levélfoltosságokat gyakran keverik össze különböző, foltokat okozó levélbetegségekkel. Őszi árpán gyakran a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), míg az őszi búzán a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) fertőzésének számlájára szokták írni az élettani eredetű foltosodásokat. A fertőző betegségek és az élettani levélfoltosságok között döntő különbség, hogy míg a betegségek általában teljesen véletlenszerűen okoznak foltokat a levélen, addig az élettani eredetű foltok elhelyezkedésében mindig van valamilyen „rendszer”.
Ha ezt felismerjük, máris könnyedén elkülöníthetjük az élettani eredetű foltokat a fertőző betegségek tüneteitől. Élettani eredetű betegségeket csak a kiváltó okok, sok esetben valamilyen tápelem hiány megszüntetésével lehet orvosolni, fungicides kezelésekkel nem.
