Akár győzhetünk is a klímaváltozás elleni harcban, ha megfelelően alkalmazkodunk a megváltozott termesztési körülményekhez.
Hagyomány már a KITE Zrt.-nél, hogy évente két szántóföldi bemutatót tartanak az érdeklődő partnerek számára, egyet Dalmandon, egyet pedig Nádudvaron. Legutóbb május 28-án tekinthettük meg az általuk alkalmazott, legújabb mezőgazdasági technológiákat a hajdú-bihari székhelyük közelében, most pedig hosszú aszályt, majd 4 esős napot követően látogattunk el Nádudvarra szeptember 17-én.
Ezúttal arra helyezték a hangsúlyt, hogyan lehet a változó, egyre szélsőségesebb külső környezeti tényezők mellett gazdaságosan termelni, de az öntözésben rejlő lehetőséget, illetve a betakarítás terén kínált gépújdonságaikat is megismerhettük.
Bevezetőként Nagy László fejlesztőmérnök előadását hallgathattuk meg, aki arról beszélt, hogy a felborult időjárási rendszer mellett alkalmazkodással lehet versenyképesnek maradni. Az időjárásban bekövetkezett változásokat a KITE Zrt. a rendelkezésére álló, saját, közel 800 meteorológiai állomásból álló hálózat segítségével tudja követni és elemezni.
Az eloszlással van a baj
A nádudvari rendezvényre való tekintettel a szakember ezúttal az Észak-Alföld időjárási rendszerét állította középpontba, ami érdekes változásokat mutat. Az elmúlt ötven év adatai alapján az éves csapadékmennyiség nagy ingadozásokat mutat, 400-600 mm között alakult, de átlagosan 530 mm-rel számolhatnak az itt élők.
Az adatsorokból nem látszik a csapadékmennyiség tendenciózus csökkenése, ugyanakkor jelentősen megváltozott a csapadék időbeni és területi eloszlása, ezért szembesülhetünk nyáron az aszállyal, és küzdünk a vízhiánnyal, amit a terméshozamok is tükröznek.
Az elmúlt évek tapasztalati alapján megállapítható, hogy a nyári hónapokban jelentős mennyiségű csapadék csak a nyugat- és észak-magyarországi peremvidékeken hullik, az ország déli és keleti részén ekkor jellemzően már aszály van kialakulóban.
Ha a hetvenes-nyolcvanas éveket összehasonlítjuk az utóbbi évtizeddel (2014–2023), akkor rögtön szembetűnik, hogy régen a május-június-júliusi csapadékmennyiség jóval több volt. Mostanra áthelyeződött a súlypont, nyáron számottevően csökkent a csapadékmennyiség, az éves csapadék jelentős része a késő őszi és a téli hónapok alatt hullik.
Szeszélyes mediterrán ciklonok
A 1970-es években az időjárásunkat az Észak-Atlanti térség (Izland) felől érkező ciklonok határozták meg, amelyek többek között a „klasszikus”, Medárd napja körüli esőket okozták. Mára már a mediterrán ciklonok szerepe lett a meghatározó, bár utóbbiak mind az irányukat, mind a szállított csapadékmennyiséget tekintve kiszámíthatatlanok. Az elmúlt héten lehullott jelentős mennyiségű csapadék is a Boris elnevezésű mediterrán ciklonnak volt köszönhető.
Ami Nádudvart illeti, eddig az idén 260 mm csapadék hullott, és ha az elmúlt években lehullott mennyiségeket vesszük alapul, az év végéig még mintegy 190–270 mm mennyiség várható.
Nyilvánvaló a felmelegedés
A hőmérsékleti értékek terén az 1971–2023 közötti adatsorokból megállapítható, hogy trendként jelenik meg az átlaghőmérséklet emelkedése. Fél évszázada Kelet-Magyarország átlaghőmérséklete 10,5 Celsius-fok volt, most inkább 11,5 fok.
A 2010-es évektől eltűntek a hidegebb telek, azóta pozitívba fordult a téli átlaghőmérséklet. Az egyre gyakrabban előforduló márciusi lehűlés a tavasz átlagát némileg visszaveti, de a nyári hónapoknál is nyilvánvaló az emelkedés.
A hőségnapok számát tekintve főleg július-augusztusban markáns az emelkedés. Míg a hetvenes években ez a szám még 25 nap alatt volt, a 2000-es évek óta nem megy 40 alá, sőt inkább közelíti az 50-et.
A kánikula szeptember közepéig is elhúzódik, az augusztus 20. körül megszokott „évszakváltó hidegfront” egyre gyakrabban elmarad, vagy csak hetekkel később érkezik, most is 3-4 hetes csúszásban vagyunk. Az őszi időszakra szintén a felmelegedés jellemző, az átlaghőmérséklet 1-2 °C-kal a sokéves átlag felett alakul.
Előrébb kerülnek a fenológiai fázisok
Hogyan hat mindez a kultúrnövényeinkre? Nagy László a Loupiac FAO 380-as érésidejű, szemes hasznosítású kukoricahibridjük példáján mutatta be a hasznos hőösszegek változását, amelynél (április 10-i vetést követően) 2023-ban július 29-én történt a nővirágzás, idén viszont már július 19-én.
Előrébb kerülnek a fenológiai fázisok, a magasabb napi átlaghőmérséklet miatt gyorsabban gyűlnek a hőösszegek, ami a növényi fejlődés motorja, de ahhoz, hogy a növény fejlődni tudjon, rendszeres vízellátás kellene, ami viszont nem áll folyamatosan rendelkezésre a tenyészidőszak során.
A hosszabb tenyészidőszak miatt új károsítók is megjelentek, köztük olyanok, amelyek a mediterrán területekre jellemzőek (ez nem elválasztható a klímaváltozástól). Az őshonos károsítóink is kiválóan alkalmazkodtak az új helyzethez, erre az egyik legjobb példa, hogy a kukoricamolynak már három nemzedéke is lehet. A megváltozott károsítóhelyzet gyakran okoz meglepetéseket.
Bármennyire is közhelyesen hangzik, az alkalmazkodás a siker kulcsa, a technológiai szemléletünket az időjáráshoz kell igazítani. Új növényeket kell bevonni a termesztésbe, az őszi vetésű növények arányát kell növelni, a tavasziak közül pedig a szárazságtűrőket kell előnyben részesíteni.
Nem öntözhető területeken kiváló alternatíva lehet a cirok, de nem szabad megfeledkezni az öntözésfejlesztésről sem, amely ugyan beruházásigényes technológiai elem, ám a precíziós technológiák és a döntéstámogató rendszerek növelik a hatékonyságát, rövidítik a megtérülési idejét – zárta előadását Nagy László.
