Az őszi búza és durum búza mellett a pelyvás gabonák, az alakor, a tönke és a tönköly is a perjefélék vagy pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó búza nemzetség (Triticum) tagjai. Mind az öt faj annak a növénynemzetségnek a része, amelynek története szorosan összekapcsolódik az emberiség történelmével és mai napig kiemelkedő jelentőségű az élelmiszerellátás szempontjából.
Az ősgabonák vagy pelyvás gabonák közös jellemzője, hogy aratáskor a szem nem pereg ki a pelyvalevélből, így élelmiszer célú feldolgozásuk előtt egy plusz technológiai lépésre, a hántolásra is szükség van.
Részben ez a tulajdonság az oka annak is, hogy ezek a gabonafajok mára kiszorultak a köztermesztésből és vetésterületük világszerte jóval alacsonyabb, mint a kenyérbúzáé (Triticum aestivum) vagy a durumé (Triticum durum).
A jelenlegi bizonytalan és jellemzően telített gabonapiaci helyzet és az időjárási szélsőségek, valamint a fogyasztói szokások változása és a biogazdálkodásba vont területek várható további növekedése miatt azonban elképzelhető, hogy ezek az alulhasznosított gabonák, elsősorban az alakor és a tönke, a korábbinál nagyobb szerephez juthatnak a közeljövőben.
Ezekre a fajokra ugyanis sokkal jellemzőbb, hogy kedvezőtlen adottságú területeken, extenzív feltételek mellett, gyakorlatilag növényvédőszer használat nélkül is sikerrel termeszthetők.
Habár terméshozamuk alacsonyabb az intenzívebb feltételek között termesztett csupasz szemű búzákhoz képest, általában magasabb áron értékesíthetőek. Emellett különleges beltartalmi tulajdonságaik és ízviláguk miatt értékes alternatívát jelentenek a kenyérbúza uralta gabonapiacon.
Pelyvás gabonák hazai vetésterülete
A Magyar Államkincstár vetésterületi adatai szerint, amely összevág a Központi Statisztikai Hivatal betakarított területre vonatkozó adataival, az elmúlt 6 év átlagában nagyjából 450 hektáron termesztenek itthon alakort, de az egyes évek között jelentős különbségeket tapasztalhatunk.
Alakor búzát 2017-ben 873 hektár összterületen termesztettek, 2018 és 2020 között azonban jelentősen csökkent a vetésterülete, míg 2020-ban 107 hektáron érte el minimumát. A következő években a gazdálkodók fokozatosan növelték az alakor vetésterületét és 2022-ben már újra 700 hektár körüli területen folyt a termesztése. A vetésterület ingadozása ellenére a feldolgozókapacitással is rendelkező termelők stabil hazai keresletről számolnak be.
Tönkére vonatkozó adatokat egyedül a Magyar Államkincstár gyűjt, amely szerint átlagosan közel 200 hektáron termesztettünk tönkét a 2017-2022 közötti időszakban. Ezen időszak kiugró értéke 2017, amikor 583 hektáron vetettek tönkét.
Az ezt követő években a vetésterülete azonban jelentősen elmarad ettől az értéktől és 40-220 ha között mozgott. A 2017. évi adatokat figyelmen kívül hagyva átlagosan 100 ha körül alakul a tönke vetésterülete.
A másik két pelyvás gabonától eltérően a tönköly vetésterülete az elmúlt 6 évben megduplázódott és stabilan növekszik.
2022-ben már több mint 16 000 ha-on vetettek tönkölyt, amely ugyan még mindig nem éri el a kenyérbúza vetésterületének 2%-át, azonban továbbra is a pelyvás gabonák legnagyobb területen termesztett fajaként tarthatjuk számon.
A pelyvás gabonák népszerűbbek a biogazdálkodásban
A kenyérbúza, beleértve az őszi és tavaszi vetésű búzát is, teljes itthoni vetésterületének minimális hányada, nagyjából 1-1,5%-a áll jelenleg ökológiai művelés alatt. Az évek során ez az arány csekély mértékű, de növekvő tendenciát mutat (2020: 0,95%, 2022: 1,4%).
A pelyvás gabonákat a kenyérbúzával szemben azonban jóval nagyobb arányban termesztik ökológiai gazdálkodásban. A 2020-2022 közötti időszak átlagában a Magyarországon termesztett alakor 80%-a, a tönke 39%-a, míg a tönköly 70%-a származott tanúsított ökológiai gazdálkodásból.
A tanúsító szervezetek adatai alapján a bio búza vetésterülete az elmúlt három évben valamelyest növekedni látszik: amíg 2020-ban 8 946 ha-on, 2022-ben már 13.173 ha-on vetettek bio minősítésű kenyérbúzát.
A 2020-2022 közötti időszak átlagábanbio tönkölyt 10.426 ha területen, bio kenyérbúzát 9951 hektáron, míg bio alakort és a bio tönkét 326 és 30 hektáron vetettek. A konvencionális gazdálkodásban megfigyelhető trendektől eltérően a tönköly vetésterülete bizonyos években még abszolút értékben is meghaladja a bio kenyérbúza vetésterületét.
dr. Szira Fruzsina, Fekete A. Katalin
Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2024/10. számában olvasható. KATTINTSON!
