A fenntartható gazdálkodás és az új agrárkultúra alapját a termőföld védelme és építése jelentik. Fő részeit a talajtakaró növények és a forgatás nélküli művelési rendszerek (no-till, strip-till) adják majd. A növényi maradványok talajfelszínen hagyása, az állandó talajtakarás, a talajtakaró növények vetése nemcsak a szervesanyag-utánpótlást biztosítják, hanem segítenek a klímakárok kivédésében is.
A rendszer egyik alapvető eleme a nyári betakarítású növényeket követő tarlóhántás, vízmegőrző tarlóápolás. A sekélyen végzett tarlóhántás megszünteti a kapillárisokat, ezáltal segíti a talaj vízháztartását, csökkenti a párolgást. A művelet kedvez az árvakelések és gyomok kicsírázásának. Kedvező feltételek alakulnak ki a talajélet szempontjából. A megfelelő pH-értékű talaj fellazított rétegében tovább javulnak a bekevert szármaradványok és növényi részek lebontását végző mikroorganizmusok élet- és szaporodási feltételei.
A talaj nitrogénkészlete pillangós növények másodvetésével növelhető (herefélék, bükkönyfélék, csillagfürt), ezáltal csökkenthető az utóvetemény számára kijuttatandó műtrágya mennyisége. A tápanyag feltárását és a műtrágyázás hatékonyságát erős karógyökerű köztesnövénnyel (mustár, olajretek, pohánka, takarmányrepce) javíthatjuk. Az már egy más kérdés, hogy ezt követően van-e lehetőségünk táblatérkép alapján történő differenciált tápanyag-kijuttatásra.
Hasonlóan építhetünk egy megfelelően összeállított és optimális tőszámú talajtakaró-keverék esetén a komponensek gyom- és kártevőelnyomó hatására (homoki zab, rozs, facélia), ami pedig a növényvédő szer felhasználásunk csökkentésében segít. A facélia fonálféreg-gyérítő (nematóda elleni) hatása lassan közismertté válik.
Növénykórtani szempontból folyamatos a fejlődés, a külföldi nemesítőházak kínálatában megjelentek a multi- és nematóda-rezisztens mustárok és olajretkek. Komplex rendszerről beszélünk, ne felejtsük el, hogy a növényvédőszer-tilalom vonatkozik a zöldítésre is! Növénykórtani szempontból is fontos a megfelelő keverék összeállítása. Nyilvánvaló, hogy repce elé szigorúan tilos keresztesvirágzatúakat vetnünk!
Ha a takarónövény vagy takarónövény-keverék nem rakható be köztesnövényként, akkor érdemes valamelyiket főnövényként a vetésforgóba illesztenünk, például vetőmagcélú termesztéssel. Ha köztesnövény-keveréket választunk, mindig figyeljünk oda, milyen növényt szeretnénk utána termeszteni! Gondoljunk a köztesnövények megfelelő vetésidejére, a vetés és a későbbi bedolgozás módjára! A vetésforgóhoz és a talajtani viszonyokhoz, táblaadottságokhoz illesztett keverékeket a főnövény igényei határozzák meg. A tavaszi főnövény elé könnyen kifagyó keveréket válasszunk, és kerüljük a szeptember 15-e után történő vetést, mert ezt követően a növényeknek már nem lesz idejük az elvárt mennyiségű biomassza megtermelésére! Csakis így növelhetjük a megfelelő mértékben talajaink humusztartalmát.
Az egyes növények eltérő biomassza- és tápanyagszolgáltató-képességgel rendelkeznek. A tavasszal és ősszel is megsemmisíthető (terminálható), leforgatható keverékek elősegítik a talaj regenerálódását, termékenységének fenntartását. Talajszerkezetjavító hatásuk nemcsak a művelőtalp betegségek (eketalp, tárcsatalp) megszüntetésében segíthet, hanem a megfelelő pórusméret kialakításában is. A megoldandó problémák és az elérni kívánt célok között gyakran találjuk még a szél- és vízerózióval szembeni védelem fontosságát. A nagy gyökértömeget adó növények által termelt gyökérváladékok (exudátum) a talaj kémiai egyensúlyának kialakításában segítenek.
Kiemelt kép: Pixabay
