A beporzó rovarok védelmének fontosságára és lehetőségére a március 10-i beporzók napja kapcsán hívták fel a figyelmet.
A beporzó rovarok állománya világszerte drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, főként az élőhelyek gyors átalakulása és az intenzív mezőgazdasági művelés miatt. Mindez a biológiai sokféleség csökkenésén túl jelentős élelmezési problémákat is felvet.
Kultúrnövényeink beporzását ugyanis jórészt e rovarok végzik, összességében pedig az emberiség élelmének 30-35 százaléka függ munkájuk sikerétől.
Szakértők szerint a beporzókat érintő globális válságot többek között vegyes vadvirágos sávok telepítésével lehetne enyhíteni. Ezek az eltérő virágzási időszak révén táplálékbázist és alacsonyabb zavarást biztosíthatnának az egyébként homogén agrártájakon.
Kutatják a virágos sávok hatását a beporzókra
Arról azonban Kelet-Közép-Európában különösen keveset tudunk, hogy a vadvirágos sávok térbeli elhelyezése, tájban való megjelenése, faji összetétele, kora és virágzási időpontja pontosan miként hat a beporzó közösségekre. Jelen pillanatban tehát az is kérdéses, hogy ezzel a módszerrel pontosan milyen hatékonysággal tudunk tenni a beporzók védelméért.
E kérdések tisztázása érdekében az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport és a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet szakemberei két magyarországi helyszínen végeztek részletes összehasonlító elemzéseket.
A heterogén és homogén agrártájakon is megvizsgálták, hogy miként befolyásolja a beporzók jelenlétét az egybefüggő vadvirágos mezők és a különálló virágos sávok telepítése. A vadvirágos területek állapotát, valamint a különböző vadméh-, zengőlégy- és lepkefajok megjelenését a telepítést követően több éven át vizsgálták.
„Kiderült, hogy a telepített vadvirágos területek a talajban lévő magokból további fajokkal is kiegészültek. A növények terjeszkedése és növekvő fajgazdagsága pedig a várakozásoknak megfelelően elősegítette a beporzóközösségek gyarapodását is.
Azt is megállapítottuk, hogy a vadvirágos területek a vadméhek számára a homogén, nagyrészt szántókat tartalmazó területen különösen vonzóak voltak. Ám egyedszámuk és fajgazdagságuk minden területen évről évre és évszakról évszakra nőtt” – emelte ki Bihaly Áron predoktor, aki dr. Sárospataki Miklós tanszékvezető egyetemi docens és dr. Kovács-Hostyánszki Anikó tudományos főmunkatárs témavezetésével végezte doktori kutatásait a MATE-n és az Ökológiai Kutatóközpontban.
A szegélynövények fajgazdagsága a kulcs
A kísérletek alapján a kutatók arra következtettek, hogy a vadvirágos területeket mindenképpen érdemes több éven át fenntartani. Azok telepítésekor pedig minél inkább törekedni kell a vadvirágok fajgazdagságának maximalizálására. Mindez abban is segít, hogy a teljes szezonban folyamatosan legyen a területen legalább néhány virágzó növényfaj, ami képes kielégíteni a beporzók szükségleteit.
A hatékonyabb védelem érdekében tehát a kutatók változatos őshonos magkeverékek használatát szorgalmazzák, továbbá olyan kezelési technikákat javasolnak, amelyek segítenek meghosszabbítani a virágzási időszakot. Eredményeik alapján a telepítéshez főleg olyan növényeket érdemes választani, amelyek a beporzók számára kritikusnak számító középnyári időszakban virágoznak.
(Forrás: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem)
