Utolsó részéhez érkezett sorozatunk napraforgóval foglalkozó szakasza, amelyben a 2021. évben a napraforgótáblákon tapasztaltak kerülnek sorra. Ebben a részben azok a tünetek kerülnek bemutatásra, amelyek mögött élettani eredetű okok állnak. Mivel a napraforgóállományokban fennálló körülmények termőtájanként, de akár táblánként is jelentősen eltérhetnek, ezért ebben az esetben különösen igaz a már sokszor hangoztatott kitétel, ahogyan azt én láttam.
A napraforgó a szántóföldi növénytermesztés fontos kultúrája, jelentősége tendenciájában is egyre növekszik. Túl az ezt erősítő gazdasági okokon, ez összefügg az éghajlati változásokat magas szinten toleráló tulajdonságaival is. A napraforgó erős, nagy alkalmazkodóképességgel rendelkező növény, ami szinte mindent kibír. Kiterjedt, mélyre hatoló gyökérzetével igen jól hasznosítja a talajban fellelhető nedvességet és tápanyagokat, ezért viszonylag ritka, hogy élettani okokból, esetleg nem megfelelő tápanyagellátásból fakadó hiánytüneteket mutasson. Mindennek ellenére a tavalyi év ebben a kultúránkban is produkált olyan tüneteket, amelyek kifejezetten ritkán tapasztalhatók.
„Nyitva maradt” sorközök
A tavalyi évben sok napraforgótáblán tapasztalhattuk azt, hogy a növények levelei a megszokotthoz képest kisebb méretűek maradtak, a lombozat nem borult össze, a sorközök nyitottak maradtak (1.kép).
Ennek oka véleményem szerint a növényeket ért, időjárási okok miatt bekövetkezett stresszhatás lehetett. A tavaszi időjárás a szokásosnál hűvösebben alakult, az április száraz volt, az átlaghőmérséklet jelentősen elmaradt a megszokottól. Ugyanez volt jellemző májusra is, azzal a különbséggel, hogy az a hónapunk csapadékosabbnak bizonyult az átlagoshoz képest. Ezek a hűvös viszonyok, együttesen az alacsony talajhőmérséklettel minden bizonnyal hatással voltak a napraforgóállományokra is, bár annyira látványos tüneteket a napraforgó nem mutat, mint pl. a kukorica az antociános, liluló levelekkel. Május végén, június elején növényeink még a hideg okozta stresszhatás tüneteit mutatták, június közepétől azonban olyan gyors felmelegedés indult meg, amely rövid időn belül magasan a sokéves átlag fölé vitte a hőmérsékleti értékeket.
Így két-három héten belül növényeinket egyaránt érte hideghatás és hőstressz is. Véleményem szerint ennek volt köszönhető a „nyitott sorok” látványa a napraforgótáblákon (2. kép), amelynek alapja a gyökérzet elégtelen fejlődése, a tápanyagok kisebb mennyiségben történő felvétele, a fotoszintetikus aktivitás csökkenése lehetett. A nyitott sorközöknek szinte biztosan volt hatásuk a táblák kései felgyomosodására is.
Optimális esetben a napraforgó hatalmas lombozatának köszönhetően erőteljes gyomelnyomó hatással bír, azonban, ha ez nem érvényesül és kellő fénymennyiség érkezik a talajra, az elősegíti olyan gyomnövények megjelenését, mint a parlagfű, a selyemmályva, illetve egyes egyszikű gyomnövények (3. kép).
Csapadékhiány
Bár a napraforgó nagy tömegű, mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően a szántóföldi növények közül a legjobban tolerálja a száraz viszonyokat, azonban 2021-ben több területen is láthattuk a vízhiány tüneteit a napraforgótáblákon.
Ez látványosan eleinte főként a lazább szerkezetű, rosszabb vízgazdálkodású területeken mutatkozott meg, ahol a talajfoltok eltérő tulajdonságai miatt az állomány növekedése is heterogén módon alakult, „ligetes” lett (4. kép). Később, a vízhiány elhúzódásával már a levelek leszáradását is tapasztalhattuk (5. kép), de ez is főként a lazább szerkezetű, netán homokos talajú táblákon mutatkozott meg.
A kötött, vagy erősen kötött táblák talaja jobban gazdálkodott a talajnedvességgel, ezért ezeken a területeken ennyire látványos módon nem mutatkozott meg a csapadékhiány (6. kép).
A csapadékhiány miatti levélszáradást nem szabad összekeverni a hamuszürke szárkorhadás okozta gyors, szinte sokkszerű állományszáradással. Nem vitás, nehéz ezt eleinte megkülönböztetni, mert ez a melegkedvelő kórokozónk is azokon a gyorsan melegedő, rosszabb vízgazdálkodású talajfoltokon jelenik meg a legkorábban, amelyeken az aszálytünetek is először jelennek meg. Azonban a már barnuló növény szárának alsó részét megvágva gyorsan megbizonyosodhatunk arról, hogy élettani okok vagy a hamuszürke szárkorhadás állnak a tünetek hátterében. Amennyiben ez utóbbi, a növény bélszövete szürkés színű az apró, mákszemnél is kisebb, fekete mikroszkleróciumoktól.
A fent leírt hatások biztosan szerepet játszottak a terméseredmények alakulásában. Az országos statisztika 2021. évre 2,7 tonna napraforgótermést mutat egy hektárra vetítve, amely 2016. óta a legrosszabb eredmény.
Sorozatunk következő részében már a kukoricatáblákon tapasztaltak számbavételét kezdjük meg.
