A borsó mind szántóföldi, mind kiskerti termesztésben eléggé elterjedt növény hazánkban. Értékes, magas fehérje tartalmú takarmány, de étkezési célú felhasználása is jelentős. Növényvédelme nem túl bonyolult, ugyanakkor néhány károsító korai fellépése jókora, bár kevésbé látványos kártételt eredményezhet, amelynek mind a termés mennyiségére, mind pedig koraiságára erős negatív hatása van.
Csipkéző barkók
A tavasz folyamán – leszámítva a talajlakó kártevők esetleges támadását – a csipkéző barkók (Sitona fajok) azok a kártevők, amelyek elsőként támadják meg a borsót. A viszonylag apró, fél centiméteres ormányos bogarak a nagyon jó rejtő színük miatt meglehetősen nehezen vehetőek észre. Amikor a növényen táplálkoznak, ritkán másznak fel magasabbra, viszont a legkisebb zavarásra is levetik magukat a talajra. Felfedezésük leginkább a jellegzetes levél károsításuk alapján lehetséges.
Ezek a bogarak nem véletlenül kapták a nevüket. Táplálkozásuk során apró, 1-3 mm-es, félkör alakú karéjokat rágnak ki a borsó levelének széléből. Önmagában egy bogár már csak a mérete miatt is nem nagy kárt okoz a borsó levelein, de ezek a bogarak általában elég nagy létszámban jelennek meg és a sok kis kártétel összességében már jelentős lomb veszteséget idézhet elő.
A csipkéző barkók kártétele akkor válhat kritikussá, amikor a borsó valamilyen ok, leggyakrabban a szárazság miatt nem tud növekedni. Ekkor a növény levélfelülete napról napra csökken a barkók rágása miatt, extrém esetben akár ez a borsó növények pusztulásához is vezethet.
Szerencsére idén a márciusi szárazságot követően április közepén szint mindenütt az országban kellő mennyiségű csapadékot kaptak a szántóföldek, ez által a borsó táblák is. Így ez évben a fiatal borsó növények igen jó eséllyel nem fognak „ülve maradni” és gyorsan ki tudnak nőni ezen kártevők foga alól.
Akadhatnak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor a károsítók rendkívül nagy népessége (pl. egy idősebb lucerna szomszédságában) miatt még ilyen időjárási körülmények között is veszélyes mértékű károsítás alakulhat ki.
Ekkor mindenképpen szükség van inszekticides beavatkozásra. Szerencsére a csipkéző barkók nem „kemény” károsítók, bármelyik engedélyezett, szintetikus piretroid hatóanyagú (deltametrin, lambda-cihalotrin,…) készítmény elbánik velük. Mivel a borsó meglehetősen viaszos levelű növény, ráadásul fiatal korban a levélzet felülete is meglehetősen kicsi, törekedni kell a minél jobb felületi borításra. Nem maradhat ki a tapadás fokozó segédanyag a permetléből, ugyanakkor a permetlé megfolyása miatt nem célszerű túlzottan nagy permetlé mennyiség felhasználásával végezni a kezeléseket.
Még egy rejtőszínű rovar
Nem sokkal a csipkéző barkók megjelenése után már számítani lehet a borsó egyik veszedelmes károsítójának, a zöld borsó levéltetűnek (Acyrtosiphon pisum) a megjelenésére. Ez a meglehetősen nagy testű, „nyakigláb” levéltetű faj több szempontból is különleges. Egygazdás faj, azaz nem fásszárú téli gazdanövényeken telel át. Más levéltetű fajokkal ellentétben nem képez kolóniákat élete során. Legfeljebb egy táplálkozó nőstény mellett rövid ideig az általa „szült” fiatal lárvák pár egyedes csoportja található meg.
Mivel ugyan olyan zöld színű tetőtől talpig, mint a borsó, ráadásul szinte magányos életet él, így ez a károsító nem könnyen vehető észre a borsó állományokban. Nehezíti az észlelését az is, hogy a szél és a napsütés elől szeret elbújni a borsó tenyészőcsúcsa közelében a pálhalevelek közé. Mivel szabad szemmel meglehetősen nehéz ezt a kártevőt megtalálni a borsóban, egyszerűbb valamilyen fehér felületre (papírlap, tányér,…) lekopogtatni a károsítót.
Bár a zöld borsó levéltetű mennyisége a kolónia képzés elmaradása miatt egyáltalán nem nagy és látványos, az általa okozott kártétel meglehetősen nagy tud lenni. A tenyészőcsúcs környékén élő tetvek szívogatása nyomán a fiatal bimbók és virágok tömeges elrúgása következik be, amely egyáltalán nem látványos ugyan, viszont garantáltan súlyos termésveszteséghez vezet.
Ez a kártevő időnként egészen korán, már pár leveles állapotban betelepülhet a borsó állományokba. Károsítása nyomán nem csak a termés lesz kevesebb, de az értékesebb, korai termés tekintetében lesz a legnagyobb kiesés. Érdemes tehát folyamatosan nyomon kísérni a levéltetvek betelepedését a borsóba és az első, már ott született fiatal lárvák megjelenése idején már szükséges lehet védekezni.
A borsó levéltetű ellen meglehetősen sok inszekticid hatóanyag és készítmény használata engedélyezett. A legolcsóbb, tisztán szintetikus piretroid hatóanyagú, kontakt készítmények használata viszont nem minden esetben arat teljes sikert.
Számukra kedvezőtlen időjárás esetén ezek a levéltetvek elbújhatnak és a pálhalevelek védelmében sok egyed megúszhatja a kontakt készítményekkel, illetve az általuk kezelt felületekkel való érintkezést. A felszívódó hatású flonikamid, illetve lambda cihalotrin + pirimikarb kombináció ilyen esetekben biztosabb hatást tud nyújtani. Ugyan ez a helyzet később, amikor egyes fajták hatalmas lombtömegében azért maradhatnak élve egyes levéltetvek, mert az a hatalmas lombozat a kontakt készítményekkel gyakorlatilag átpermetezhetetlen.
A borsó esetében ezek a korai károsítók nagy károkat képesek okozni akkor, ha nem észleljük őket a kellő időben. A védekezés hatékonysága, a megmentett termés mennyisége és értéke elsősorban nem a kezelés során alkalmazott készítmény kiválasztásán múlik, hanem a védekezés minél jobb időzítésén.
