A gabonatarlók gondos ápolása sok későbbi gondtól szabadíthat meg minket, és ez nem csupán a gyomnövényekre igaz.
Ha most, augusztus második felében a határt járjuk, lépten-nyomon gabonatarlókba botlunk. Az őszi árpa és búza egyébként is fontos növényeink, de az idei évben vetésterületük a megszokottól is nagyobb volt, így az előbbi megállapítás fokozottan igaz.
Ezek a között a tarlók között máris látunk gondosan művelt, vetőágy minőségűeket és teljesen magukra hagyott, elhanyagolt táblákat is. Amelyeken sokszor a szó szoros értelemben hemzsegnek egyes kórokozók és kártevők, olyanok, amelyeket nem szeretnénk az ősz során a vetett állományainkban látni.
Bár a tarlóápolás és kezelés növényvédelmi hasznaként sokszor a gyomnövények, főként az évelő gyomnövények, valamint az árvakelés irtására gondolunk, gondos munkával egyes kórokozók és kártevők új vetésekben történő károkozását is mérsékelhetjük.
Kórokozók a tarlókon
Az árvakelésű növényeket vizsgálva jelenleg főként az árpatarlókon találhatunk kórokozókra. Érdekes módon sok táblán a nagy nedvességigényű hálózatos levélfoltosság (1. kép) erős, sőt, helyenként óriási fertőzését (2. kép) láthatjuk. Ez még azokra az alföldi területekre is igaz, amelyeket nem kényeztettek el a nyugati országrészt bőven öntöző esők.
Ez a fertőzés két dologra kell, hogy felhívja a figyelmünket! Az egyik, hogy a területen lévő szármaradványokon nagy valószínűséggel tömegesen alakultak, vagy alakulnak ki a kórokozó kitartóképletei, amelyek hosszabb távon is veszélyt jelentenek a környező táblákba vetett árpaállományokra.
A másik, hogy az árvakelésű növényeken kialakult megbetegedés is jelentős veszélyeket tartogat, hiszen azokon kedvező körülmények között nagy mennyiségben képződik az a fertőzőanyag, amely a szél útján messzire eljutva nagy területen indíthatja el az árpaállományok őszi fertőzését.
Ugyancsak figyelmet érdemelnek az árpatarlókon megjelenő, máris erőteljesen sárguló tövek (3. kép) és azok helyenkénti nagy száma (4. kép). Ezek gabonavírussal fertőzöttek, nagy valószínűséggel az árpa sárga törpülés vírusával, amely az idei tavaszon a megszokotthoz képest sokkalta nagyobb fertőzéssel jelentkezett.
E kórokozó vektorok útján, konkrétan levéltetvek segítségével terjednek. Ami azt is jelenti, hogy ezekről a fertőzött növényekkel tarkított táblákról a szomszéd, új vetésű árpákba áttelepülő levéltetvek táplálkozásuk során terjesztik a fertőzést az ősz során, amelynek tüneteivel azonban majd csak a kora tavaszi időszakban fogunk találkozni.
Kártevők a tarlókon
A gombás megbetegedéseken túl egyes kártevők nyári túlélését, rosszabb esetben felszaporodását is elősegíthetik az ápolatlan gabonatarlók. Ezek főként a levéltetvek és kabócák lehetnek, de gyakori, hogy egyes földibolha-fajok (5. kép) is az árvakelésen vészelik át a nyári időszak viszonylag szűk táplálékkínálatát.
Jelenleg egyes táblákon nagy tömegben találhatjuk meg ez utóbbi kártevőket, amelyek a területen lévő kétszikű gyomnövények, valamint az árvakelésű növények levelein (6. kép) táplálkoznak. Bár ezeken fennmaradnak, azonban fő táplálékuk a keresztesvirágú növények, így, ha a táblaszomszédságba repce kerül vetésre, abba fognak áttelepülni.
Mivel jelenleg nem rendelkezünk olyan növényvédelmi megoldással, amely kevés menetszámmal is biztosan megoldaná a földibolhák elleni védelmet, így nagy valószínűséggel károsodna a vetett állományunk. Ami „bolhás” évjáratokban a betelepülés irányából a táblaszegély állományának teljes pusztulását is jelentheti.
Bár nem ennyire látványos módon, de a gabonatarlókon felszaporodó levéltetvek és kabócák is komoly veszélyt jelenthetnek. Míg a levéltetvek az árpa sárga törpülés vírusát, addig a kabócák a búza törpeségvírusát terjesztve fertőzhetik meg a vetett állományokat.
A gabonavírusokra jelentős veszélyforrásként kell tekintenünk, amely ez év tavaszán be is bizonyosodott. Terjesztőiket azonban nem minden esetben könnyű megtalálni a tarlókon.
Míg a levéltetvek esetében a dolgunk könnyebb, a fürge, a legkisebb mozgásra is felugró, felrepülő kabócák esetében már lényegesen nehezebb. Azonban az árvakelést vizsgálva legalább hozzávetőleges képet kaphatunk a terület kabócaállományáról.
Az árvakelésű növények levelén ugyanis a kártevők táplálkozásának nyomai apró, kivilágosodó foltok formájában megmutatkoznak. Ha tömegesen találunk ilyet, tudhatjuk, nagy egyedszámban vannak jelen a kabócák, amelyek veszélyeztethetik az ősz során az új vetésű állományokat.
A védekezésről
A fentiek talán mindenkit meggyőztek arról, hogy érdemes nagyobb figyelmet fordítani az említett kórokozók és kártevők elleni védekezésre a gabonatarlókon. Hogy miben áll ez a védekezés? A legegyszerűbb megoldás a többszöri talajművelés, amely hatékonyan gyéríti az árvakelésű növényeket.
A műveletek egyúttal talajjal takarják le azokat a szármaradványokat, amelyeken egyes kórokozók szaporítóképletei találhatók, amivel elősegítik azok lebomlását. Az erre fordított energia és költség megtérülésében biztosak lehetünk, az már a gyomnövények gyérítésén keresztül megtörténik, amelyhez mintegy bónuszként, a kórokozók és kártevők elleni hatás is hozzáadódik.
