A különféle gabonák esetében a nyár beköszöntével az érésidő függvényében fogy el a különféle kórokozók „étvágya”. Bár a zab alapvetően egy ritka, kis felületen termesztett gabonafélénk, de mivel értékes kultúra, így a kórokozóktól való megvédése meglehetősen fontos lehet azoknak a termelőknek, akik ezzel a növénnyel foglalkoznak.
Miért sérülékenyebb a zab a nyári hónapokban?
Mind az őszi, mind pedig a tavaszi zab tenyészideje eléggé hosszú. Ezen ok miatt, amikor már a fontosabb gabonafélék, mint az őszi árpa, őszi búza és tritikálé már az aratásra várnak, akkor sajnos a zabállományok lombozata még általában nagyon is zöld. Amely növényi felület ebben az időszakban még zöld, az elfogyasztható tápláléknak számít sok kártevő és kórokozó számára.
Sajnos a zab sem büszkélkedhet azzal, hogy elkerülik a kórokozók. Így a meleg időjárás és (ahol öntöznek) a nedvesség, valamint a megfertőzhető zöld lombfelület együttesen igencsak jó lehetőséget teremtenek a zab esetében a különféle kórokozók akár „nyakló nélküli” felszaporodásához. Ez viszont olyan terméskiesést eredményezhet, amelyre – nyár ide, nyár oda – fungicides állományvédelemmel kellhet reagálni.
Koronás rozsda – gyakori nyári fertőzés a zabban
A zab egyik leggyakoribb és nem lebecsülendő levélbetegsége az alapvetően nagyon melegkedvelő koronás rozsda (Puccinia coronifera). Igazság szerint minden gabonafélének megvan a maga „levélrozsdája”. Búzafajok esetében ez a vörösrozsda (Puccinia recondita), rozson a barnarozsda (Puccinia dispersa), míg árpán a törpe rozsda (Puccinia hordei) károsít. Ebbe a csoportba tartozik a zab koronás rozsdája is.
Mindegyik faj kellően melegkedvelő, így a nyár folyamán szoktak fellépni. Sajnos a tavaszi és őszi vetésű zab – ellentétben a többi gabonaféle jelentős hányadával – meglehetősen hosszú tenyészidejű, így sokáig zöld, azaz megfertőzhető marad.
Mikor indokolt a fungicides védekezés?
Mivel ez a kórokozó már most jelentékeny mértékben jelen van a zabállományok lombozatán, értékesebb állományokban gazdasági szempontból megérheti az ellene való fungicides védekezés. Ez egyúttal az utóbbi időben az egyes zabállományokban felszaporodott lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. avenae) fertőzést is messze a kártételi szint alá szoríthatja. Ráadásul mindkét kórokozó kellően érzékeny a fungicidekre, így jó kijuttatási technika esetén biztosak lehetünk a sikerben.
Kemény ellenfél – a barna levélfoltosság
Sajnos a leginkább értékes, éppen ezért öntözött állományokban helyenként felvonult egy sokkalta veszélyesebb, hatalmas pusztító erővel rendelkező és a fungicideknek rendkívül ellenálló kórokozó is, a zab barna levélfoltossága (Drechslera avenae).
Ez a kórokozó nagyon meleg- és nedvességkedvelő, de sajnos ezeket a feltételeket néhány öntözött zabállományban megtalálta a gomba. A betegség eleinte csak elszórt, egyszerű barna foltok megjelenésével indul el, de ezek a foltok meleg, párás időben (ehhez igényli a kórokozó a csapadékot, vagy annak hiányában az öntözést!) gomba módra szaporodnak, és a levelek jelentős része emiatt gyorsan leszárad.
Nincs helye hibának: precíz kijuttatás a kulcs
A zab barna levélfoltosságának kórokozója igazi „nehézfiú” a gombák között. Nagyon nagy mértékben képes ellenállni a fungicideknek. Ellene kizárólag az engedélyezett gombaölő készítmények maximális dózisával és hibátlan kijuttatási technológiával lehet eredményesen fellépni. El lehet pusztítani, de ez a kórokozó minden hibát igen gyorsan és könnyedén, gyors visszatéréssel és felszaporodással büntet. Ha megjelenik, akkor a kezelés során mindent a lehető legjobban kell elvégezni, különben a meglehetősen drága fungicides beavatkozás gyakorlatilag hatástalan lesz.
A képek a szerző felvételei.
