A különféle növényvédelmi kezelések során egyre inkább világossá kezd válni az a tény, hogy sok esetben hatékony készítmények garmadája áll a gazdálkodók rendelkezésére a védekezéshez, viszont a kezelések valahogy mégsem sikerülnek sok esetben olyanra, amelyet az adott készítménynek „tudnia kellene”.
Ilyen esetekben sokszor a készítményt, a gyártót vagy a forgalmazót szidjuk. Pedig annak, hogy egy adott kezelés nem kellően hatékony, sok oka lehet.
Baj van a károsítóval, baj van a technikával
Előfordulhat az az eset, hogy egy adott készítménnyel védekezünk valamilyen kártevő ellen, és a károsítópopuláció döntő hányadának pusztulása helyett azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag valamennyi kártevő életben maradt, és ezeken az egyedeken semmi nyoma annak, hogy valamilyen toxikus anyaggal kerültek kapcsolatba. Az ilyen esetekben sajnos egyre gyakoribb, hogy az adott készítményben található hatóanyaggal szemben a kártevő már megfelelően nagymértékű rezisztenciát alakított ki. Ennek felépülésében sajnos mi, növényvédő szer felhasználók vagyunk leginkább ludasok.
Egy adott készítménynek, netán analógjainak „nyakló nélküli” alkalmazása, illetve a gyártók által ajánlott dózisok önhatalmú felülbírálása (csökkentése) egy idő után olyan szelekciós nyomást fog kiváltani a kártevőpopulációra, amely a hatóanyagnak ellenálló egyedek kizárólagos továbbszaporodása miatt a rezisztens populáció megjelenését fogja eredményezni. Ilyen helyzet van már évek óta a szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticidek esetében a repcében károsító fénybogarak tekintetében, és igen jó eséllyel ilyen probléma alakult ki a kalászos gabonákat károsító vetésfehérítő bogarak esetében is ugyanazokra a rovarölő szerekre.
Hasonló problémákat okozhat az is, ha a kijuttatás során vétünk technikai hibákat. Ha a permetező gép műszaki szempontból alkalmatlan a megfelelő permetléfedés elérésére a növényi felületen, akkor a kártevők, kórokozók ugyanúgy kisebb mennyiségű hatóanyaggal fognak találkozni, mint ha mi magunk spóroltuk volna ki a növényvédő szer jókora hányadát a permetléből. Ez ugyanúgy képes kiváltani a hatóanyag elleni rezisztenciát. Ráadásul az elvárt hatás is elmarad.
A hatékonyság kulcsa az időzítés
Sok esetben a védekezés hatékonysága nem a kiválasztott növényvédő szeren múlik (ezek már többször is bizonyítottak az engedélyezési folyamat során), hanem a védekezés időpontjának helyes kiválasztásán. Szinte minden károsító esetében – legyen az kórokozó vagy valamilyen kártevő – a védekezésnek mindig az ellen a fejlődési alak ellen kell irányulnia, amelyet az adott készítmény hatóanyaga a legkönnyebben képes elpusztítani. Ráadásul ezt úgy szükséges végrehajtani, hogy a védekezés időpontjáig az illető károsító minél kisebb gazdasági kárt tudjon előidézni.
Elfeledett előrejelzés, megkésett permetezés
Sajnálatos módon napjainkban egyre gyakoribb a megkésett, rossz időpontban végrehajtott növényvédelmi kezelés. Mintha teljességgel elfeledkeztünk volna a növényvédelmi előrejelzés használatáról. Ebben azért a korábbi években élenjáró innovatív növényvédő szer gyártó és forgalmazó cégek, illetve nagy integrátor szervezetek részéről történő visszakozás is vaskos szerepet játszik.
Ugyanakkor minden termelő számára elérhető az a lehetőség, hogy gyakori és gondos szemlézéssel a különböző tábláiban a kártevők, kórokozók mennyiségét és állapotát akár naprakészen ismerje. Ez az alapja a hatékony, jól időzített védekezésnek.
Mikor már késő – megéri még permetezni?
Ha már megkéstünk a védekezéssel, akkor elsőként érdemes lehet megvizsgálni, hogy egyáltalán érdemes-e még védekezni. Könnyedén előfordulhat, hogy a védekezés költsége ekkor már jóval nagyobb, mint az az érték, amelyet ezzel megmentünk. Egy, a gabonák kalászain a viaszérés idején elszabadult levéltetűfertőzés ellen napjainkban már messze felesleges a védekezés. Legfeljebb „vérbosszú” gyanánt lehetne értelmezni.
Vannak esetek, amikor a védekezés késése olyan súlyos kártétellel jár, hogy az érintett állományra már teljesen felesleges akár csak egy fillért is költeni. Ha a tavaszi árpánkat hófehérre rágták már az „árpacsigák”, és az egyetlen zöld felület már csak a kalászok felülete, akkor ott már nincs értelme a védekezésnek.
A környezeti kár is súlyos lehet
Sok esetben a megkésett védekezéssel hatalmas környezeti kárt is okozhatunk. Legjobb példa erre a levéltetvek tömegszaporodása. Ha a még picike kolóniák időszakában, a felszaporodás kezdetén nem hajtottunk végre védekezést, akkor a kolóniák igen gyorsan hatalmasra nőhetnek. A tetvek szívogatásával okozott kárt a későbbi védekezés már nem fogja meg nem történtté tenni. Viszont a levéltetvek tömege miatt oda sereglett sok hasznos ragadozó és parazita rovart igen jó eséllyel elpusztítjuk.
Előfordulhat, hogy a kártevők extrém mennyisége ritka, netán védett ragadozó rovarokat is a területre vonz. Ha már elrontottuk a védekezést a rossz időzítéssel, akkor ne tetézzük még a bajt azzal, hogy kiirtjuk a számunkra hasznos predátor rovarokat.
Gondoljuk újra a stratégiát!
Ilyen esetekben, ha már látható, hogy a kezelésünk bármilyen ok miatt is elkésett lesz, jobb a teljes védekezést újragondolni. Meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán szükséges-e még védekezni, valamint azt is, hogy a korábban kiválasztott készítménytől nem várható-e el ebben az új helyzetben valamilyen negatív hatás?
A képek a szerző felvételei.
