Az elmúlt évtizedben Magyarország területén az őszi káposztarepce termesztése során számos ritka, egyben jelentős gazdasági súlyú rovarkártételt regisztráltak.
Gondoljunk csak a 2018. és 2019. évek súlyos földibolha (Phyllotreta spp.) kártételeire, majd a 2020 körül kicsúcsosodó kis káposztalégy (Delia radicum) okozta károkra, vagy akár a repcedarázs (Athalia rosae) előző század derekán feljegyzett kártételeit előidéző növényegészségügyi következményekre.
S akkor még nem említettük a minden évben jelentős kártételi potenciállal bíró fénybogarak (Brassicogethes spp.) vagy repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) elleni technológiai ellenlépések sikerének fontosságát.
Összetett kiváltó okok
A közelmúlt e keserű termesztési tapasztalatainak hátterében összetett kiváltó okok állnak, melyek elemei közül leginkább a melegedő, változó klíma, az okszerűtlen hatóanyagkivonások, vagy akár hibás agrár-strukturális rendelkezések is említhetők.
Kevesen gondolták, hogy ez még csupán a „jéghegy csúcsa”, s tartogat még a jövő további, precedens jellegű állománykárokat. Az őszi káposztarepce károsítóinak kiterjedt komplexumából az elmúlt években mindenképp
a száraknázó fajok előretörése okozza repcében a legnagyobb gazdasági károkat és veszélyezteti az ágazat jövedelmezőségét.
A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) és a nagy repceormányos (C. napi) minden évben fellépő, szártorzulást kiváltó, kiterjedt kárpát-medencei káreseményei mellé az utóbbi években egyéb, ritka fajok is felzárkóztak, felhívva magukra a növényvédő társadalom kiemelt figyelmét.
Igaz, hogy csupán foltszerűen, kis területegységekre, régiókra koncentrálódóan, de a repce-gubacsormányos (C. pleurostigma) és a fekete repceormányos (C. picitarsis) mindeddig nem jegyzett, esetenként meglepően súlyos kártételei érzékeltették, hogy e kártevők által kiváltott káreseményekre sem lehet legyinteni.
Új fitofág
E károsítók sorában 2023-ban egy korábban jelentős magyarországi kártételeiről nem ismert fitofág vívott ki meglepően előkelő pozíciót. Tavaly már több nyugat-magyarországi megyéből nyugtalanító hírek érkeztek egy eddig ritka, számos esetben ismeretlen kártételi formáról.
Az idei gazdasági évben már szinte minden nyugat-magyarországi vármegye (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Somogy) repcetermesztő területéről érkeztek beszámolók e szokatlan és súlyos gazdasági következménnyel járó káreseményről.
A problémákat előidéző rovar kártételének súlyáról érdekes módon csupán a betakarítást megelőző állománybejárások során, vagy még később, a betakarított termésmennyiség számbavételét követően kapott képet a meglepett gazda.
Az ekkor szerzett keserű tapasztalat, hogy a beérett, felületes szemrevételezéssel egyébként egységes állomány képét mutató repcetáblák termésmennyisége jelentősen elmaradt az előzetesen vártaktól, a korábbi évek termesztési eredményeitől. E kárt elszenvedett táblák betakarított fajlagos termésmennyisége 1, maximum 2 t/ha közötti értékeket ért el.
Azonosított kártevő
E súlyos gazdasági következmények késztették a gazdákat e veszélyes kártevő ágens utáni kutatásra. Az érintett növényeket közelebbről megvizsgálva a talajfelszínhez közel eső, gyökérközeli szárrészek megvastagodását lehetett megfigyelni.
E vegetatív szerv torzulása, barnulása, sötét tónusú elszíneződése volt az először szem elé kerülő tünetegyüttes (1. kép). Tovább vizsgálva e növényeket kiderült, hogy ez az abnormális megjelenési forma áthúzódik a talajfelszín alatti gyökérrégiókra is.
E talajból egyébként könnyen kihúzható növények oldal- és hajszálgyökér fejlődésének sérülése, esetenként e tápanyag- és vízfelvevő funkciót betöltő növényi részek hiánya is megfigyelhető volt.
Végül a rejtetten tevékenykedő kártevőre e tünetes szárak felhasítása mutatott rá, ahol rágcsálókkal telt aknák és számos esetben több apod (lábatlan) kukac (2-3. kép), szabad báb (4-5. kép) vagy frissen kikelt imágó (6. kép) volt felfedezhető.
A fénylő, zöldeskék színű, 3-4 mm-es imágók (7. kép) szemrevételezését követően megállapítható volt, hogy a károsító a repcegyökér-ormányos (Baris coerulescens).A faj jellemző identifikációs bélyege a pontozott előtor és a szárnyfedőkön hosszanti irányban végighúzódó 7-8 csökevényes barázda.
A repcegyökér-ormányos oligofág faj. Így a keresztes virágúakat tekinti kizárólagos tápnövényeinek, melyek közül a repce kiemelt jelentőséget kap. Korábbi szakirodalmi források megerősítik, hogy fejlődő populációinak egyedei közel 70 százalékban repcén fejlődtek ki.
dr. Keszthelyi Sándor
MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézete, Kaposvári Campus
Vanyúr György
Adama Hungary Zrt.
A felhasznált és javasolt szakirodalmi források a szerzőknél érhetők el.
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2024/9. számában olvasható el. KATTINTSON!
