A különféle szántóföldi szemes termények előállításának célja valamekkora pénzügyi nyereség létrehozása. Mivel szinte minden efféle termék esetében az előállítás szezonalitása rendkívül nagy, így ez a sokszor drasztikusmértékű változékonyság az értékesítési árak esetében is meg szokott mutatkozni.
Nyilvánvalóan a betakarítás időszakában, amikor szinte egyszerre hatalmas áru mennyiség ömlik a piacra, az árak alacsonyak. Éppen ezért van szükség a termények raktározására, hogy azokat a számunkra kedvezőbb értékesítési, felvásárlási árak időszakában tudjuk eladni. Ehhez azonban a betárolt árut mind mennyiségben, mind pedig minőségben hiánytalanul, problémák nélkül meg kell őrizni.
Kártevők hosszú sora
Sajnos a szántóföldön megtermelt és a raktárakba beszállított növényi biomassza nem csak számunkra jelent értéket. Sok olyan kártevő számára is, amelyeknek ezek a termények táplálékforrást jelentenek. Ezek a kártevők (különféle molylepkék, bogarak, valamint atkák) általában a szabadban nem is fordulnak elő. Egész életük a raktározott termények tárolóiban zajlik le.
Van ugyan néhány jószág, mint pl. a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella), vagy a borsózsizsik (Bruchus pisorum), amelyekkel általában a raktárakban találkozhatunk, de ezek oda a szabadból, a megfertőzött terményekkel együtt kerültek be és ott szaporodni már nem képesek.
A hidegben megbújó, rejtőzködő fajok
A raktári károsítók élete a raktárakhoz kötött ugyan, általában évente több nemzedéket is képesek felnevelni, de nemzedékeik száma, aktivitásuk és kártételük erősen függ a hőmérséklettől. Most, a tél kezdetén, amikor a levegő lassacskán fagypont közelébe hűl le, akkor ezek a kártevők valamilyen inaktív állapotba merülve elbújnak és várnak arra, hogy a hőmérséklet melegebbé válásával ismét megkezdhessék a táplálkozást és a szaporodást.
Különösen igaz ez az olyan melegkedvelő fajokra, mint pl. az aszalványmoly (Plodia interpunctella), vagy a raktári gabonamoly (Nemapogon granellus). A vegetációs időszakban ezek a bolygatásra felrepülve rögtön elárulják jelenlétüket és a termény fertőzöttségét, de mostanság lapulnak.
Ha önként nem jelentkeznek ezek a károsítók, akkor bizony nekünk kell megkeresni őket. Ez azért is fontos, mert a fertőzött áru igen jó eséllyel forgalomképtelen lesz, azaz nem lehet értékesíteni. Nagyon kevés olyan vevő van, aki hajlandó megvásárolni a zsizsikes, vagy molyos terményeket. Ha meg is veszi, akkor is biztos, hogy az állati kártevők jelenléte miatt nyomott áron fogja azt megtenni.
Folyamatos ellenőrzés
A raktározott termények és a raktárak állapotának folyamatos ellenőrzése most, a tél kezdetén különösen fontos. A jelenlegi, erősen csapadékos időjárásban előfordulhatnak váratlan beázások, hagy kondenzációs eredetű benedvesedések. A víz jelenléte a raktárak belsejében finoman szólva sem kívánatos dolog. A beinduló csírázás alapvetően egy hőt termelő folyamat. Közben rengeteg olyan illatanyag is keletkezik, amely mágnesként vonzza a különféle károsítókat.
A keletkező hő miatt ez a csírázási folyamat egy ideig önmagát még gyorsítani is képes. A raktárak ellenőrzése során a legelső, hogy a víz bejutását a továbbiakban megakadályozzuk és az érintett termény mennyiséget a raktártól minél távolabbra vigyük.
Zugok, ahol biztosan megbújnak a kártevők
Az ellenőrzések során érdemes figyelni a raktárakban szinte mindenhol kialakuló búvóhelyekre, zugokra, ahol a korábbi termények maradványai is felhalmozódhattak és ahol a kártevők megfelelő búvóhelyet találhatnak. A sarkok, a szögacél tartószerkezetek zugai, a fa tartószerkezetek (főleg ha nem kérgezettek!) mind olyan helyek, ahol a különféle kártevőkkel elsőként találkozhatunk.
Fontos, hogy az ellenőrzéseket még abban az időszakban kellő gondossággal végezzük el, amikor az esetlegesen észlelt fertőzések ellen még van lehetőségünk védekezésre. Erre csak a komolyabb fagyok beállta előtt van lehetőség.
Nehezítő tényezők
A raktározott terményekben levő károsítók ellen alapvetően két védekezési lehetőségünk van. Az első a fertőzött tétel inszekticides kezelése. Ez legkönnyebben egy már előzőleg kitakarított és fertőtlenített raktárba történő áttárolással valósítható meg, amikor az árualapot az áttárolás során kezeljük le. Ez ugyan jól hangzik, de a legtöbb üzemben nem kivitelezhető. Kevés a raktári kapacitás, egyszerűen nincs szabad raktári felület a művelet elvégzéséhez. Ráadásul a termény értékesítését is blokkolja egy ideig a kijuttatott készítmény az élelmezésügyi várakozási ideje miatt.
A másik lehetséges megoldás a termények gázosítás útján történő kártevő mentesítése. Ezt viszont a jelenlegi időszakban már kezdi veszélyeztetni az alacsony hőmérséklet. A gázosítás során alapvetően fémfoszfidokból (alumínium, vagy magnézium foszfidokból) a levegő nedvesség tartalmának hatására képződő foszforhidrogén gáz végzi el a „piszkos munkát”.
Ez a kémiai folyamat exotherm, azaz hőt termelő ugyan, de ez általában kevés ahhoz, hogy a gázfejlődés folyamata hideg körülmények között is kellően gyors legyen. Ha a gáz a lassú fejlődése folytán nem éri el a szükséges koncentrációt, akkor ez a meglehetősen drága művelet hatástalan marad, azaz a kártevők egy része élve megúszhatja a gázosítást.
Hidegben csökken a hatékonyság
A célszervezetek oldaláról is kedvezőtlen az alacsony hőmérséklet. A kártevők légzése valamilyen mértékben (sokszor nem is lineárisan) függ a hőmérséklettől. Hidegben a kártevők légzése annyira lelassulhat, hogy ha még kellő mennyiségben jelen is lenne az elpusztításukhoz szükséges mérges gáz, abból a halálos dózist a lelassult légzésük folytán nem tudnák felvenni.
Hideg, fagyponthoz közeli hőmérsékletek idején éppen ezért ne erőltessük a gázosítást. Túlságosan drága mulatság ahhoz, hogy a szinte biztos sikertelenség tudatában belevágjunk. A kellő időben elvégzett ellenőrzésekkel még időben észlelhetjük a raktári károsítók fellépését. Így még marad időnk a kiirtásukra olyan körülmények mellett, amelyek nem gátolják drasztikusan az alkalmazott peszticidek hatását.
A képek a szerző felvételei.
