Az éghajlat egyre rapszodikusabbá és melegebbé válásával nagyon sok kultúra esetében gyökeresen megváltozhatnak a termesztés feltételei. Igaz ez az éghajlati tényezők (hőmérséklet, csapadék, UV-sugárzás) direkt hatásaira is a növények esetében, de igaz sajnos közvetve, az egyes fertőző eredetű növénybetegségek tekintetében is.
A hőmérséklet átlagos szintjének emelkedése több kórokozó esetében is azok előretörését eredményezheti, amely hatással lehet ezen kórokozók tápnövényei tekintetében a növénytermesztési és növényvédelmi technológiákra is.
Egy trópusi kórokozó diadalmenete
Hazánkban a hamuszürke szárkorhadás kórokozója, a Macrophomina phaseolina gomba már több évtizede ismert. Vélhetően mindenki látott már a nyár vége felé a napraforgótáblákban kialakuló nagy, barna foltokat, ahol a növények eleinte elfonnyadtak, majd elszáradtak, miközben csak eléggé kisméretű tányérokat tudtak kinevelni.
Ez a kórokozó nemcsak esztétikailag okoz meglehetősen ronda látványt, hanem igencsak jelentős termésveszteséget is képes okozni. Még szerencse, hogy a megfertőzött napraforgónövények általában nem dőlnek ki, száruk nem törik el, és a növények gyors, kényszerű érése és elszáradása révén legalább az állományszárítás költsége megspórolható.
A Macrophomina phaseolina gomba alapvetően egy trópusi-szubtrópusi gombafaj, amely akár több, mint tíz évig is fennmaradhat a talajban hatalmas tömegben kinevelt mikroszkleróciumai segítségével.
Még a nevét is erről kapta ez a kórokozó, mivel a legtöbb gazdanövénye esetében a megfertőzött szárak, szártövek amúgy egészségesen fehér színű bélszövete a rengeteg, nagyon apró, fekete színű mikroszklerócium miatt szürkés színű lesz.
Akár kukoricában is
Sajnálatos módon ez a kórokozó szélsőségesen polifág. Bár a legtöbb ember számára a napraforgóból ismert a kártétele, de nagyon kedveli a szóját, a dinnyét, paprikát is, és az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk vele a kukoricaállományokban is.
A kukorica esetében a kórokozó tevékenységének következtében a növény igen gyorsan elveszti egészséges színét és egyfajta kopott szalmaszínű árnyalatot vesz fel. Ellentétben a napraforgóval, a kukorica eléggé gyakran tőből kidől, mivel a legalsó két internódium magasságában a bélszövet szinte teljesen eltűnik.
Aszályos években, amikor a kukorica szárában a szilárdító szövetek kialakulása gátolt, miközben a meleg kedvez a kórokozónak, ez a kártétel nagyon felerősödhet.
Szártörést a kukoricaállományokban sok károsító képes előidézni. A kukoricamoly rágása következtében sokszor törik el a szár valamelyik nódusznál, de nyáron ez a kártevő még sohasem éri el a legalsó internódiumok szintjét.
A szintén nagyon gyakori fuzáriumos szártőkorhadás hasonló tüneteket képes előidézni, de a kórokozói sok esetben rózsaszín pigmenteket is termelnek, amelyek a bélállományt elszínezik, illetve csapadékosabb időben a nóduszok alatt és felett gyakorta egy fehéres-rózsaszínes sporodochium gyűrű alakul ki, amely jellegzetes tünete ennek a betegségnek.
A hamuszürke szárkorhadás direkt kártétele a kényszerérés, amely önmagában is képes termésveszteséget okozni, akár jelentősebb mértékben is. Ugyanakkor a közvetett kártétel, a növény kidőlése és ez által a cső vagy csövek talajra kerülése sokkal nagyobb veszélyt rejt. Erre főleg egy nagyobb csapadék és szélvihar esetén lehet számítani.
Hogyan védekezzünk?
A hamuszürke szárkorhadás kórokozója már hatalmas mennyiségben van jelen talajainkban, így valamilyen mértékben kénytelenek vagyunk együtt élni vele. Sajnos a kórokozó szélsőségesen polifág jellege miatt az agronómiai védekezésnek a vetési sorrend átalakítására tett erőfeszítései nem sok sikerrel kecsegtetnek.
Nem nagyon van olyan kultúra (talán a kalászosokat leszámítva, de azok nyakló nélküli termesztése más, nehezen kontrollálható kórokozók, mint pl. egyebek mellett a kalászfehéredésért is felelős torzsgomba – Gaumannomyces graminis – felszaporodását eredményezheti), amelyet ez a kórokozó valamilyen mértékben ne tudna megfertőzni.
Sok gyomfajon is megél a hamuszürke szárkorhadás kórokozója, így szinte minden évben talál minden táblán olyan növényfajt, amelyet megfertőzhet, és amelyen szaporodni tud.
Megoldás: a mikrobiológiai készítmények
A genetikai védelemben nagy lehetőségek vannak, de eddig a kórokozó viszonylag ritkább fellépése miatt csak sporadikusan gyűltek össze az adatok a növényfajták állami elismerésének vizsgálata során.
Ugyanakkor vannak jókora fogékonyságbeli különbségek az egyes kukorica-, napraforgó- és szójafajták, illetve hibridek között, így az olyan gazdálkodók számára, akiknek a talajai bizonyítottan fertőzöttek, a fajtaválasztás során a kórokozó iránti fogékonyságra vonatkozó információk egyre gyakoribbak lesznek.
A Macrophomina phaseolina gomba ellen hagyományos fungicidekkel gyakorlatilag lehetetlen védekezni, legyen szó akár csávázószerekről, akár a vegetációs időszakban kijuttatható permetezőszerekről.
A lassú, de biztos megoldást az olyan mikrobiológiai készítmények jelentik, amelyek képesek a talajban levő szkleróciumok elpusztítására és amelyek már szinte minden növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó cég termék listáján megtalálhatóak.
Ezek nem csodaszerek, nem fogják egy csapásra kiirtani ezt a veszélyes kórokozót a talajból, de konzekvens és helyes használatukkal pár év alatt a kórokozó populációja a talajokban messze a kártételi küszöb alá szorítható.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
