A szántóföldi növénytermesztésnek még a nyári hőségben is megvannak a maga jellegzetes kórokozói. Sokukkal találkoztunk már az elmúlt években. Tipikusan ilyen pl. a napraforgó állományokban még az érés előtt hatalmas foltokban a növények idő előtti elpusztulását, elszáradását okozó kórokozó, amely a hamuszürke szártőkorhadás néven ismert betegségért felelős.
Ugyanakkor nyilván feltűnt a szakembereknek az is, hogy az idei évben valahogy nem lehet a pl. napraforgó állományokban találkozni a betegség tüneteivel.
Ami késik, nem múlik – a kórokozó már a növényekben van
Sajnos a látszat – mint mindig – úgy most is csal. A kórokozó ugyanis jelen van a növényekben. Viszont az idei év – főleg május hónap – időjárása nem éppen a kórokozó igényei szerint alakult. A fertőzések jóval a szokásos időszak után következtek be, így a kórokozó a júniusi-júliusi időszakos hőség ellenére is jókora lemaradásban van a fertőzési és szaporodási folyamat tekintetében az előző években megszokottól.
A szokásosnál hűvösebb májusi időjárás nem, vagy csak nagyon lassan tette lehetővé a kórokozó számára a szokásos időszakban történő fertőzést. Amely persze azért bekövetkezett, de több hetes késéssel. A kórokozó sajnos ott van a megfertőzött növények szöveteiben, de a tünetek kialakulása – jókora késéssel – csak napjainkban kezdődik.
A gomba titokzatos alakjai
A betegség okozója a Macrophomina phaseolina nevű gomba, amelyet ugyan így nevezünk, de a kórokozónak ezzel az alakjával vélhetően nem sokan találkoztak még. A gombának létezik ugyanis egy iszonyatosan ritka ivaros alakja is, az Orbilia obscura. Rendkívül ritka volta miatt ez csak kuriózumként említendő, a hazai viszonyok között lejátszódó kórfolyamatokban nincs semmiféle szerepe.
Az ivaros alakhoz két ivartalan alak tartozik. A már említett, szintén nem éppen gyakori piknídiumos alak mellett létezik a kórokozónak egy mikroszkleróciumos, spórákat ugyanakkor nem képező alakja is, a Rhizoctonia bataticola. Valójában a kórokozónak szinte kizárólagosan ezzel az alakjával futhatunk össze szántóföldjeinken.
A melegedő klíma kedvez a terjedésnek
Ahogy a kórokozó nevéből már tudható is, ez egy vérbeli trópusi kórokozó. Szélsőségesen melegigényes, így hazánkban is a laza, könnyen felmelegedő talajokat részesíti előnyben. Sajnálatos módon hazánk egyre melegedő klímája egyre kedvezőbb ennek a veszélyes kórokozónak. Nyaranta még a hűvösebb, nehéz talajok is annyira felhevülnek, hogy bőségesen kielégítik ennek a melegigényes kórokozónak az igényeit.
További jellegzetessége a hamuszürke szártőkorhadás kórokozójának a szélsőséges mértékű soktápnövényűség. Gyakorlatilag a kalászos gabonák kivételével szinte minden növényt képes megfertőzni. A fertőzés már korán, általában május hónapban bekövetkezik, és innentől a kórokozó micéliuma a növényi szövetekből festéssel bármikor kimutatható. A legelső tünetek a tracheák eltömődése és a kórokozó toxintermelése miatt enyhe, majd egyre erősebb hervadással jelentkeznek elsőként. Ez figyelhető meg napjainkban pl. a napraforgó állományokban. A későbbiekben a növények elszáradnak.
A kórokozó gyakorta okoz másodlagos károkat. Ha az elpusztult növény még az aratás előtt kidől, és termése (a kukorica csöve, a cirok bugája) a talajra kerül, onnan gépi úton már nem valószínű, hogy be lehet takarítani. Ez a másodlagos kár esetenként súlyosabb lehet, mint a direkt kártétel, amely a kisebb szemek, kisebb ezerszemtömeg stb. formájában jelentkezik.
Védekezés: mikrobákban a remény
A hamuszürke szártőkorhadás ellen „hagyományos” módon, fungicidekkel nem lehet hatékonyan védekezni. Viszont nem is lehetetlen a harcot felvenni ezzel a veszélyes gombával. Az agrotechnikai védekezésnek a kórokozó rendkívül polifág jellege miatt nincs sok lehetősége. Egyszerűen alig van olyan tápnövény, amelyet ez a kártevő gomba ne fertőzne meg. Vannak ugyan „kedvencei”, mint pl. a napraforgó, kukorica, szója, cirok, de akár fásszárú tápnövényeken is képes szaporodni.
Fajtaválasztás és mikrobiológiai megoldások
A genetikai védekezésben hatalmas lehetőségek vannak. Kár, hogy ezek az információk rejtettek, sokszor még a fajtajogosultak (tulajdonosok, forgalmazók) sem tudnak róla. Az egyes hibridek, fajták fogékonysága között óriási különbségek vannak. Viszont ezt pl. a Nébih nem vizsgálja. Elődje, az OMMI még alkalmazott a fajták tesztelésére provokációs kísérleteket is (Jászboldogháza). Nagy kár, hogy ilyen hibák miatt nem derülhet ki a rezisztens fajtákról még az állami elismerést megalapozó vizsgálatok során azok rezisztens volta.
Trichoderma és Bacillus: lassú, de hatásos fegyverek
Hagyományos fungicidekkel ez a kórokozó nem kontrollálható. Viszont a talajban az áttelelést, fennmaradást szolgáló mikroszkleróciumai a talajban élő, vagy oda kijuttatott egyes mikroorganizmusok által igencsak sebezhetőek. A mikrobiális talajkezelésekkel (itt elsősorban a Bacillus subtilis és a különböző Trichoderma fajok jelentősége kiemelkedő) a kórokozó populációja a talajban olyan szintre szorítható le, amely már nem jár számottevő gazdasági kárral.
Ugyanakkor a talajok kezelését több éven át kell folytatni, és olyan kultúrákban is el kell végezni, amelyek nem gazdanövényei a kórokozónak. Ráadásul ügyelni kell arra, hogy ezek talajban élő mikrobák, így a kezeléseket mindenképpen úgy kell kivitelezni és időzíteni, hogy a készítményben levő mikrobák minél kevesebb időt töltsenek el napfényen, szabad levegőn és számukra élhetetlen száraz, rögös talajon. Kissé nehézkes ez a védekezési módszer, lassú is, viszont jelenleg ez az egyetlen ismert és hatékony védekezési lehetőség a hamuszürke szártőkorhadás kórokozójának megállítására.
