A nyári hőség nemcsak az emberekre és a termesztett növényeinkre veszélyes. Nagyon sok rovar ilyenkor vagy nyugalmi állapotba kerül, vagy más módon próbálja meg átvészelni a számára kellemetlen, vagy akár halálos környezetet.
A rovaroknak is szükségük van valamennyi vízre. Szervezetük víztartalmának egyensúlyát jó néhány rovarfaj a kutikulán keresztül történő párolgás csökkentésével igyekszik – sok esetben igencsak hatékonyan – megoldani. Ezt több faj nagy mennyiségű viasz termelésével oldja meg, amely a testét védő bevonat formájában hatékonyan véd a túlzott párolgás és kiszáradás ellen. Ugyanakkor nem éppen esztétikus látvány.
Behurcolt károsító
Egy ilyen, magát vastag, pelyhes viaszréteggel beborító és megvédő rovarfaj az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) is. Ezt a fajt huszonegy éve, 2004-ben írták le hazánkban elsőként, de durvább mértékű elterjedése és károsítása kb. tíz éve tart. Szélsőségesen polifág faj, amely a szőlő hajtásain éppen úgy megél, mint számos konyhakerti növényen (lestyánon, paprikán pl.), de nagyon sok gyom és erdészeti fafaj is szerepel az étlapján. Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori faj, amelynek jelenlétére sokszor nyáron, a lombozat egy részének leszáradása során derül fény.
Az amerikai lepkekabócának szerencsére évente csak egy nemzedéke van. Pete alakban telel át a fásszárú tápnövényeken. A lárvák kelése nagyon elhúzódó, akár egy hónapig is eltarthat. A lárvák és a nimfák repülni ugyan nem tudnak, de ugrálva jókora távolságra is eljuthatnak. A lágyszárú tápnövényeiket is így találják meg.
Ez a kártevő nem az általa okozott elsődleges károsítás, a növényi nedvek szívogatása miatt okoz problémát, mivel ez sokszor jelentéktelen. Viszont a kártevő valamennyi mozgékony és táplálkozást folytató fejlődési alakja meglehetősen sok mézharmatot termel. Ez a cukros, ragacsos váladék súlyos minőségi kárt okoz mind a zöldségek, gyümölcsök, mind pedig a dísznövények esetében. Valószínűleg senki sem venne meg olyan terményt vagy virágot, amely ragad a kabócák cukros ürülékétől. Ráadásul ezen még a korompenész is megtelepedhet, amely további taszító hatást gyakorolhat az érintett növény tekintetében.
A viasz a probléma kulcsa
Az amerikai lepkekabóca ellen alapvetően könnyű lenne a védekezés, mivel élete során mindvégig a növény felszínén tartózkodik. A problémát leginkább az jelenti, hogy a védekezésre leginkább alkalmas tavaszi időszakban a kártevő még rejtőzködve, döntően a fásszárú növények friss hajtásain, levelein, jól elbújva van jelen. Pedig ekkor még könnyebb lenne leküzdeni, mivel a fiatalabb lárvák viasztermelése még nem olyan jelentős.
A későbbiekben, amikor nyáron már szembetűnőbb a kártevő jelenléte, akkor már az amerikai lepkekabóca kifejlett lárvái, nimfái és imágói hatalmas mennyiségű viasz védelmében folytatják károsításukat. A viasz rendkívül jól taszítja a vizet, így a permetlének (főleg akkor, ha csak kontakt hatású inszekticid van benne) esélye sincs kapcsolatba lépnie a kártevő testével. Ha a kijuttatott rovarölő szer és a kártevő nem találkoznak, abból kellő hatékonyságú kezelés biztosan nem lesz.
A védekezést mindenképpen úgy kell elvégezni, hogy vagy még május folyamán a viasszal nem, vagy még alig védett kártevőtelepeket kezeljük le, vagy pedig később felszívódó hatóanyagú (acetamiprid pl.) készítménnyel végezzük a rovarok irtását. A viasz és a mézharmat miatt tapadásfokozó adalék alkalmazása mindenképpen ajánlott.
A képek a szerző felvételei.
