Az őszi búza hazánk legfontosabb kenyérgabonája. Átlagos évjáratokban ezt a rendkívül ellenálló fajt az ősz folyamán általában kevés komolyabb növénykórtani veszélyhelyzet éri.
Sajnálatos módon az egyre szélsőségesebbé váló időjárásunk következtében ez a helyzet kezd megváltozni és nagyon úgy tűnik, hogy az idei meleg, kevés csapadékkal járó ősz során az őszi vetésű búzafajok komolyabb, akár fungicides állománykezelést is megkövetelő növénykórtani fenyegetéssel is szembesülhetnek.
Levélrozsda: most veszélyes lehet
A búza levélrozsdája (Puccinia recondita) a különféle Triticum fajok, így a durum, valamint a kenyérbúza egyik közismert kórokozója. Bár elméletileg minden olyan időszakban képes megtámadni a növényeket, amikor azoknak lombozata van, de általában az utóbbi években a búza virágzását követő időszakban szokott teret nyerni a gabonák levelein.
A levélrozsda, mint minden rozsdagomba, tipikus biotróf életmódú kórokozó. Mérsékelten melegkedvelő, szaporodásához elegendő a hajnali harmat által előidézett időszakos felszíni vízborítás. Mivel biotróf életvitelű, ezért csak élő búzanövényeken képes fennmaradni. Pontosan ezért nehézkes számára hazánkban az áttelelés.
Bár a tél hidege már nem limitáló tényező számára, ugyanakkor a hideg körülmények között szaporodása rendkívül lelassul. Tavasszal még hűvös az időjárás, de az egyre gyakoribb tavaszi aszály miatt a búzák élettani felszáradása egyre korábban szokott bekövetkezni.
Miért okoz ritkán súlyos kárt – és mikor törhet ki?
A levélrozsda kórokozójának ebben az időszakban sajnos versenyt kell futnia az élettani felszáradással. Ha hamarabb pusztul el a fertőzött levél, mielőtt a kórokozó megfertőzhetne egy újabb, fiatalabb levelet, akkor a kórokozó azon a növényen befejezte a terjeszkedést, de az életét is!
Éppen ezért a virágzást követő időszakban általában délről, a Balkán-félszigetről érkező légáramlatokkal bejövő uredospórák szoktak kiterjedt fertőzéseket okozni szinte minden évben Magyarországon. Ezek viszont pár kivételtől eltekintve nem okoznak durva károkat. Sokszor olyan későn szabadul el a fertőzés, hogy már a felhasználható készítmények élelmezés egészségügyi várakozási ideje akadályozza meg a kezeléseket.
Igazság szerint ez a gyakori kórokozó a búza rozsda betegségei közül a legkisebb kárt képes csak előidézni. A sárga rozsda (Puccinia striiformis), vagy a szárrozsda (Puccinia graminis) sokkalta nagyobb károkat képes általában okozni.
Árvakelések, meleg ősz és harmatos reggelek: a jelenlegi helyzet
Napjainkban éppen gőzerővel folyik a búzafajok vetése. Ugyanakkor százezer hektáros nagyságrendben találhatóak az országban búzatarlók, rajtuk gondozatlan, minden kontrollt nélkülöző árvakelésekkel. Ezeken az árvakeléseken a meleg, ugyanakkor a nyári csapadékoknak köszönhetően minimális nedvességgel azért ellátott környezetben a levélrozsda megtalálta a számítását.
Ennek a kórokozónak bőven elég a fertőzéshez egy minimális mértékű hajnali harmat. Az esőt nem szereti, mivel az lemossa a fertőzést okozó uredospórákat a talajra. Viszont eső után az esetleg sokáig fennálló, hajnalban harmatos környezet segíti a kórokozó fertőzését.
Most, ősszel is hasonló a helyzet. Nappal a napsütéses időszakok kielégítik a kórokozó hőigényét, a hajnali – kora reggeli harmat elegendő nedvességet biztosít a kórokozó szaporodásához, az uredospórák csírázásához. Ennek eredményeként a levélrozsdára fogékonyabb búza fajták árvakelésein a kórokozó igencsak látványos mértékben felszaporodott sok helyen az országban.
A „zöld futószalag” veszélye – hogyan védekezhetünk most?
Mivel az őszi búzavetések folyamatban vannak, sőt az első táblákon már a kelés is folyamatban van, így kialakult a „zöld futószalag”, azaz a sok esetben erősen fertőzött árvakelések és az őszi fővetések lombozata egy időben van jelen. Ez nyilvánvalóan felveti az őszi búzavetések elfertőződésének reális veszélyét.
A meteorológiai előrejelzéseket figyelve úgy tűnik, hogy a kórokozó felszaporodásáért felelős körülmények még eléggé sokáig fennmaradnak. Reális a veszélye az őszi búza és rokon fajok (durum, tönköly, tritikálé) őszi erősebb levélrozsdás fertőzésének kialakulására.
Ez ellen a már kikelt vetések folyamatos és gondos szemlézésével, az árvakelések mielőbbi megszüntetésével, illetve végső esetben az ősszel vetett állományok fungicides védelmével tudunk védekezni.
A képek a szerző felvételei.
